JazzMa

Friss Hírek

Orbit: In-Visibility2023. január 17.

Hírek

A Dresch Quartet a Budapest Jazz Clubben (2023. január 14., szombat)

Hosszú ideje vártam már, hogy ismét eljussak egy Dresch Quartet koncertre. Dresch Mihály játéka kétségkívül a legnagyobb zenei inspirációk közé tartozik számomra a hazai jazz zenészek közül és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Legutóbb Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint lemezbemutató koncertjén hallottam őt, abból az estéből is hosszú ideig fogok még táplálkozni.

319874303-1328808201244123-4390031894715914257-n.jpg


A mostani koncerten Dresch zenésztársa Gyányi Marcell (nagybőgő) és Csízi László (dob) mellett Horváth Áron (cimbalom) volt. Hosszú, kígyózó sor várta, hogy elfoglalhassa helyét a sorok között. Nem lehetett kérdés, hogy megtelik a Budapest Jazz Club koncertterme, “sold out” lett az este.
Közös meghajlással kezdődött a koncert, ezzel is jól bemutatva azt az alázatot, ahogyan ezek a zenészek hozzáállnak a zenéléshez. A koncert pedig nem okozott meglepetést. Az első pillanattól az utolsóig minden hang és mozdulat a zene szolgálatában állt. Szenvedély, átszellemültség tükröződött az arcokon, valamint intenzív figyelem a folyamatos kommunikáció érdekében.
Izgalmas és váratlan váltások jellemezték az estét, színes, sokféle zenei hangzásvilág találkozott a koncert ideje alatt. A dallamos, rubato, ballada jellegű részletek időnként átcsaptak egyre gyorsuló up tempo swing zenélésbe, vagy épp free jazzre hajazó közös improvizációba. Mindez néha örvénylő kavarodás, néha pedig harmonikus, szabad áramlás érzetét keltette bennem.

Egyfajta vezénylő szerepében Dresch komoly zenei teljesítményre bírta társait, a figyelem terén pedig a közönséget is. Valahogy úgy kellett megkapaszkodnunk időnként nekünk is a sorok között, ahogyan Csízi a lábával igyekezett visszahúzni az “eltáncoló” lábcint. Mindennek a közepén a zenekarvezető kiválóan irányította a többieket, jelezve nekik a dinamikát, az elvárt lüktetést. Ő maga pedig teljesen eggyé vált a megszólaltatott zenével, énekelt, ha gondolta, egy-egy hangot közbefújt.

Koncert közben egy filmtörténeti klasszikusból ugrott be egy idézet. Mikor a Sean Maguire-t alakító Robin Williams megkérdezi a fiatal Will Hunting-tól (Matt Damon), hogy milyen a jó könyv. Erre pedig az a válasz érkezik, hogy “amitől befelé nő az ember haja”. Pontosan ilyen érzésem volt a koncert némely pontján.
Zeneileg egy izgalmas utazás volt az este. A dallamok alapjait természetesen a magyar népdalok, népzene adta, mégis olyan volt, mintha számos világot bejártunk volna egészen rövid idő alatt. A zenészek pedig egészen elképesztő színvonalon zenéltek a színpadon. Stabilak voltak a hirtelen váltásoknál és a nagyon gyors tempóknál, miközben gyönyörűen, líraian játszottak a dallamos részeknél.
A szünetben valakitől annyit hallottam mögöttem, hogy “ezt kár lett volna kihagyni”. Ezzel az érzéssel teljes mértékben azonosulni tudtam.


321931046-900514744729015-568447651287369152-n.jpg


322214695-640731631141767-4158472628330489234-n.jpg


322575330-1082069486517354-8733713449331941594-n.jpg


322578591-542582091161437-4233962565781585355-n.jpg


323354310-739251204297990-2123732503766004541-n.jpg


324042652-3282783595314937-7461738164378008225-n.jpg


Ha az olvasók között véletlenül akadna olyan, aki még nem járt Dresch Quartet koncerten, annak a hátralevő életére még van egy kötelező feladata.


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez