A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 13. rész: Clyde Stubblefield
Kedves Olvasó! Kedvenc dobosaimat bemutató sorozatom második évadát kezdi meg.
13. főhősöm Clyde Stubblefield (1943-2017) Tennessee-i születésű amerikai funk és hip-hop dobos. Sok mai dobos-ikon említi őt példaképként, amikor az amerikai funk-groove dobolásról beszélnek.
Itthon rengeteg hazai dobos tévúton jár, amikor a funk dobolást egyszerűen egy kalap alá veszi a “2-4-es” beat, vagy pop dobolással, csak még egy kicsit hangosabban művelve azt, hiszen úgy jó a funky muzsika. Nem? Nem.
Az igazi funky zene egy lüktető, hangsúlyait gyakran a klasszikus 2-4 elé-mögé tevő folyamatosan zakatoló ritmus, ahol a a groove monoton lüktetése a hangszerek egymás ritmikáját kiegészítő játéka, a nyugodt, “hátradőlős” tempó a jellemző.
Volt szerencsém együtt játszani kb 20 éve egy azóta is hazánkban élő fiatal amerikai funky énekessel, aki rengeteg, számunkra addig ismeretlen muzsikát mutatott, ahol hallhattuk, mit gondolnak ők erről a zenéről. Andy három legfontosabb észrevétele az egyébként általánosságban igen tehetséges hazai zenészekről a következő volt: a magyar zenészek valamiért nem mernek lassan, kevés de jól elhelyezett hanggal, és halkan játszani. Példaként hozta fel James Brown zenekarát, ahol fejezetem főszereplője Clyde Stubblefield dobolt 1965-1971 között. Játéka hallható a zenekar számos, ismert, híres felvételén, groove-jain rengeteg dobos tanulta meg a funky zene alapjait. A legismertebb dalok, amikben ő dobol:
“Cold Sweat", "I Got the Feelin'", "Give It Up or Turnit a Loose", "Say It Loud – I'm Black and I'm Proud", "Mother Popcorn", "Get Up, Get into It, Get Involved", "There Was a Time", "Ain't It Funky Now", és a Sex Machine album dalai.
Ezek a groove-ok igen egyéni hangzásúak voltak, tele lüktetően dinamikus, sokszor már lineráris dobolásra hajazó hangúlyos és hangsúlytalan ghost hangokban bővelkedő játékkal. Jellemző játékára, hogy az általános 2-4-es groove egyik hangsúlyát előre, vagy épp hátra mozgatva fura imbolygó, de az ütem végére mindig stabilizálódó lüktetést hozott létre a dalokban. Ezek a ritmusok sok művészt inspiráltak, stílusa sok ma is aktív dobos játékában köszön vissza, mint például David Garibaldi, aki a Tower of Power zenekarban sok, Stubblefield groove-jaihoz hasonló lüktetést játszik a zenekar dalaiban együtt mozogva, kiegészítve a folyamatosan mozgó basszusgitár játékát, vagy említhetem Dennis Chambers John Scofield-dal készített lemezeit, ahol jónéhány dalban hallható ez az inspiráció. Dave Weckl ’90-es években készült szólólemezein is hallható jónéhány “ide teszem-oda teszem a 2-4-et ritmus. John Scofield jazzgitáros maga is közreműködik Clyde Stubblefield funky dobolásról szóló oktató videójában.
Partnere volt Maceo Parker, amerikai funky szaxofonosnak, és számos általunk, Európában kevésbé ismert funky zenésznek.
Remgeteg drum loop (groove hangminta) örökíti meg dobolását. Sok elektronikus zenét készítő zeneszerző-zene író használja ritmusait hangmintákat használva.
Kurzusokat tartott, ahol mindannyiszor kiemelte: autodidakta zenészként, a zene ritmusának, lüktetésének inspirációjára lett dobossá, technikailag képzetlen, kottát nem olvas, a fülére és az érzéseire hagyatkozva alkotta meg groove-jait. Játéka dinamikus, pontos, feszültséggel teli, amit visszafogott monoton, szinte filleket teljesen nélkülöző játéka tesz izgalmassá. Érdemes egy-egy James Brown koncertet végignézni és azon elgondolkodni, mi hányszor játszottunk volna filleket a periódusok végén, lerombolva ezzel a soul-funky zenében lévő feszültséget, amíg ő pl. a „Sex Machine” egy-egy élő koncert verziójában 30 ütemnél tovább tartja a monoton ritmust, már szinte felrobban a színpad, amikor végre megérkezik a Bridge (közép rész) egy egyszerű fill-lel…
Bal keze igen kifinomultan kezelte a pergődobot, érdemes a videóit tanulmányozni, hány hangszín van a kezében és milyen dinamikusan kezeli a verőt.
Hallgatva előadásait, példaértékű szerénysége, az alázata az általa kísért művészekkel, a zenével szemben.
Kellemes ismerkedést az amerikai autentikus funky dobolással!
Video linkek:
James Brown
Dennis Chambers-John Scofield
David Garibaldi
