Az én kedvenc trombitásom – 2. rész: FREDDIE HUBBARD

Nagyon sok “kedvenc” trombitásom van, és persze időről időre változik is a sorrend a fejemben, de amikor Maloschik Róbert felkért, hogy írjak pár sort a kedvenc trombitásomról, egyértelműen Freddie-re gondoltam. Lehengerlő játéka, hihetetlen energiája, precizitása és játékossága számomra a színtiszta jazz. Brilliáns technikája sosem volt neki “útban”, játékában mindig megtalálható valamiféle mély zeneiség.

Freddie Hubbard Indiana városában látta meg a napvilágot 1938. április 7-én, és kiskorától kezdve rézfúvós hangszereken játszott. Eleinte tubázott, kürtölt és mellofonozott, mielőtt áttért volna a trombitára.

Első felvételeit a Mongomery tesvérekkel készítette ’58-ban, és már itt megvan minden a játékában, ami a későbbi zsenialitását jellemzi.

https://www.youtube.com/watch?v=TXuKKA_ik5Y

Húsz évesen New York-ba költözött, ahol Eric Dolphy-val laktak egy albérletben. Kemény lehetett! Állítólag Miles Davis, miután hallotta egy jam session-ön Coltrane-nel játszani, rögtön beajánlotta a Blue Note Records-hoz, ahol ’60-ban kijött az első lemeze “Open Sesame” címmel, majd rögtön utána a “Goin’ Up”, a “Hub Cap”, és a “Ready for Freddie”. Egytől egyig hibátlan lemezek, a huszonpáréves Hubbard hihetetlen energiájával, színarany játékával, tévedhetetlen time-jával, csodálatos sound-jával olyat tesz le az asztalra, amit csak nagyon kevesen tudnak.

https://www.youtube.com/watch?v=6LX-oXWt-6k&list=PLE1SK0O9FkE7OxPT4jtYC9tCpFIw0Uljz&index=3

Még ’61-ben csatlakozott Art Blakey-hez, Lee Morgan-t váltval a Jazz Messengers-ben. Amit itt a fiatal Wayne Shorter-rel művelnek, arra kevés magyar szó van. Végtelen energia és szabadság jellemezte kettejük együttes játékát. Ugyanakkor az az intimitás, amivel Freddie a hallgatókat meg tudta szólítani, egészen egyedülálló. Brilliáns technika, hangulatteremtés felsőfokon, például ebben a balladában:

https://www.youtube.com/watch?v=DCC2L6F7O4E

A hatvanas években készített lemezei egyre érettebb és gazdagabb játékú trombitást mutatnak be, aki a hard bop-ban ugyanúgy megtalálja a legszuperebb hangokat, mint a free jazz-ben. Herbie Hancock korai lemezei sem lennének meg nélküle, de Coltrane “Ascension”-jét is érdemes meghallgatni.

Ha egyetlen videót kellene mutatnom, hogy hogyan trombitált Hubbard, ezt a ’67-es norvég felvételt venném elő. Atyaég:

https://www.youtube.com/watch?v=OAnPXShq-qU

A ’70-es években átköltözött a nyugati partra, és belecsapott a jazz fusion világába. “Red Clay”, “Straight Life”, és “First Light”, ezeket az albumokat érdemes megvizsgálni, ha ennek a korszaknak az artisztikusabb világa érdekelne(utóbbi Grammy-t is nyert ’72-ben)

https://www.youtube.com/watch?v=xjcXtadWNAQ

Az évtized második felében készített egy rakás kommerciálisabb felvételt is, ehhez hasonlókat:

https://www.youtube.com/watch?v=CkG--2Fff-M

Később aztán a V.S.O.P. nevű zenekarral visszatért a gyökerekhez. Miles Davis világhírű kvintetjének tagjaival aprították a levegőt. Itt egy ’86-os felvételük Joe Henderson-nal:

https://www.youtube.com/watch?v=hb54a3zihxY

1986-ban szerepelt a “Round Midnight” című szuper jazzfilmben, melyben Dexter Gordon gyakorlatilag önmagát alakítja. Ezt a füstös, melankolikus drámát mindenkinek ajánlom, aki autentikus jazzfilmre vágyik.

https://www.youtube.com/watch?v=JFIOUdVSTQw

Ebből a korszakból elég sok viszonylag jobb minőségű koncertvideó maradt fenn ennek a legendás trombitásnak a játékáról. Nehéz lenne egyet kiemelni, egytől-egyig zseniálisak. Nem kímélte magát, ötvenévesen is ugyanazzal az elánnal fújt, mint fiatalkorában. A legenda szerint nem is melegített be sosem, csak belecsapott a lecsóba, és kész (ennek fényében még hihetetlenebb, micsoda gyönyörű hangot fújt). Ez aztán meg is bosszulta magát, megsérült és begyulladt a felső ajka 92-ben, és bár felépült a sérülésből, sokak szerint soha sem nyerte vissza régi formáját. Ennek ellenére szívesen és viszonylag sokat játszott élete végéig.

Magyarországon is megfordult, ’87-ben, a Benkó Dixieland Band meghívására.

2008-as haláláig rengeteget foglalkozott a fiatal generáció istápolásával is, rendszeresen alapított bandákat maga köré gyűjtve a legfiatalabb tehetségeket, tanított, számtalan egytemen és intézményben tartott kurzusokat.

A jazz félistene volt, hatása a mai napig megkerülhetetlen, virtuozitását csak nagyon keveseknek sikerült megközelíteni.