„Music for 24/7” – az Oláh Krisztián Quartet születésnapi koncertje a BJC-ben
A beszámoló azért csak most jelenik meg, mert gyakornokunk, Blanka egész héten influenzával nyomta az ágyat! – A szerk.
Oláh Krisztián – zongora, zeneszerzés
Oláh Kálmán Jr. – szopránszaxofon
Orbán György – nagybőgő
Serei Dániel – dob
„Szinte napra pontosan négy éve játszunk ebben a formában együtt, úgyhogy egy úgynevezett retrospektív programmal készültünk – nyitja meg az estet Oláh Krisztián. – Az elmúlt három lemez anyagából válogattunk.”
„Novemberben vettük fel a brit Trypl Horns fúvóstrióval kiegészülve a „Music for 24/7”-t. Március 3-án tartunk egy lemezbemutatót a Magyar Zene Házában a brit vendégeinkkel. Úgy gondoltuk, hogy ma estére – az év első Oláh Krisztián Quartet-bulijára – elhozunk nektek néhány számot az új anyagból. Az elsőnek a munkacíme „New Orleans 11/8”.”
A mű erős dobszólammal indul. Oláh Krisztián zongorajátéka aszimmetrikus zenei versként hat, melyet Orbán György szenvedélyes, ugyanakkor lágy bőgőszólója ellenpontoz.
Mintha egy új mű kezdődne, sűrűsödő átvezetéssel érkezünk Oláh Krisztián fényes, mégis kísérletező improvizációjához.
„A következő kompozíció [„From Zero to One”] egy indulásról szól, nem csak a zenekaréról, hanem a magánéletemben is egy új kezdet volt.”
Még lendületesebben játsszák, teljesen más improvizációk hangzanak el benne, mint a korábbi koncerteken. Oláh Krisztián olyan futamokat játszik, melyektől a keze szemmel nem érzékelhető sebességgel fut a zongorán. A lezárás hangzását varázslatosan dúsítják.
„Köszönjük szépen. Most egy olyan számot fogunk játszani, amit már évek óta nem vettünk elő. A „Contemplation” következik.”
A lágyan áramló művet még merengőbbé tették. A legnyugalmasabb nagybőgőszólót hallhatjuk a koncerten. Magasságot és mélységet jár be.
Továbbviszik az áramlást a „Bagatell No. 2”-vel, mely a koncert egyik leglendületesebb része. Sűrű dobszólam, Serei Dániel egyszerre jeleníti meg a változást és a biztonságos ismétlést.
„A következő mű eleje egy úgynevezett mashup két ismert műből.”
A „Tavaszi áldozat” nyitómotívuma közben felcsendül a lendületesen előadott „Giant Steps”-részlet. ifj. Oláh Kálmán játékos szaggatottsággal improvizál, míg Orbán György hosszabb hangokkal ellenpontoz. Oláh Krisztián közvetlenül játszik a zongorahúrokon, Serei Dániel egyik kezével lefogja a megszólaltatott dobot, tovább árnyalva játékát. Mind a négyen egy időben improvizálnak.
Oláh Krisztiántól az egyik legjobb szólót hallhatjuk. Ismét szemmel érzékelhetetlen sebességgel zongorázik. A lenyűgözően összetett zenei anyagban megjelenik a „Tavaszi áldozat”. Oláh Krisztián mintha preparált zongorán játszana: a korábban mély húrokra helyezett nyakláncával érdekes, tompa, visszhangzó zajt kelt. Az effekt rejtelmességét hangokkal borítja be, így ez a különlegesség is magától értetődő lesz, kétségtelenül zenei részlet.
A koncert második része Oláh Krisztián beszédhangjával kezdődik. A színpadon senki sincs. A közönség a hangforrást keresi. „A vezérlőpultnál vagyok” – teszi hozzá Oláh Krisztián a bizonytalanságunkat látva. „Annyira csodálatosak vagytok, hogy a március 3-i lemezbemutatóra már csak 50 hely maradt” [ami most 35] - mondja kedvesen – Nézzük meg az új lemez teaser-ét!” – feleli, majd kivetítve látunk részleteket a stúdiókoncertről. Itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=DCUTaWIQyrY
„[ifj. Oláh] Kálcsinak lett a legnehezebb szólama a következő szerzeményben, emiatt a becenevéről az „Úrfi” munkacímet kapta a mű.”
Már az első hangok is kísérletezőek. ifj. Oláh Kálmán szárnyalóan virtuóz szaxofonfutamokat, Serei Dániel fokozatosan változó dobszólót játszik. Oláh Krisztián lebegő zongoraszólójához finoman kapcsolódik a szopránszaxofon. A záróhang nem más, mint ifj. Oláh Kálmántól egy fényesen kitartott háromvonalas G.
Orbán György sűrű ritmusértékekkel, zengő fordulatokkal, mégis nyugalommal improvizál a „Peaceful” elején. Lágyan csengő párbeszédet hallunk a színpad két végéről. Serei Dániel a hangtálak rezgéseit idézi meg, kezével ad vibrato effektet az ütéseihez. Oláh Krisztián a témát kromatikával (is) díszíti.
„Van egy alapkarakter, amit a darab megjelenít, amikor megírom. Koncerten viszont nem tudjuk kétszer egyformán eljátszani. Mindenki az aktuális érzéseit hozza a játékhoz. Így a „Peaceful”-ból egy dinamikus béke lett.”
„A „Cold” fő alkotóelemei a többrétegű ritmika, az éles karakter és a tempóváltások, melyeket a csúcspontnál elhangzó szóló formál egységessé.” – mesélte Oláh Krisztián egy korábbi interjúban.
Elkezdődik a „Cold”, a zongoraszólam ködösen mozog előre. A szopránszaxofonnál egyetlen magas hang a zongorával unisono-ban, egyenletes ritmus a dobnál. Az első részt egy mély hangokba esés zárja le, a nagybőgővel kiemelve. Megállás. Tempóváltás, a sűrűsödő hangok a szopránszaxofon improvizációját készítik elő. Eltávolodott témavariáció zongorán, még távolibb, csodálatos improvizáció Oláh Krisztiántól, energiaáramlással teli lezárás.
„Nagyon fontos, hogy ez a zene veletek működik a legjobban. Ennek némileg ellentmond, hogy folyamatosan lemezeket készítünk. Viszont pont abban a videórészletben – amit megtekintettünk a második rész elején – arra tettünk kísérletet, hogy milyen, amikor egy semleges stúdióközegbe bejöttök ti. Koncertszerűen készítettük el a stúdiófelvételt. Mivel jó élmény volt és szuper eredmény született belőle, szeretnénk a jövőben is folytatni.”
Itt lehet tájékozódni az Oláh Krisztián Quartet jövőbeli terveiről és koncertjeiről: https://linktr.ee/olahkrisztian?fbclid=IwAR2eGhCHDasNtLpFyil_LcU0O3c8ZI6Yx3_9n_SIj-EMGoQfWataf_nAndc
„Első helyen a Magyar Zene Háza lemezbemutató koncert jegylinkje található. A másodikon a Crescendo bakelitlemezt tudjátok megrendelni.” – mondja Oláh Krisztián. (A koncert alatt végig az ide vezető QR-kód volt kivetítve.)
Játékossá alakított disszonancia az első másodpercektől kezdve, mindig sikeres kísérletezés: ez a „11:11”, melynek egy versszaka 11 zenei mondat, egy sora 11 ütésből áll. Ezt ellenpontozza a teljesen szabad improvizáció. ifj. Oláh Kálmán éneklő szopránszaxofon-szólója akár megírt kompozíció is lehetne. Fátyolossá teszi Oláh Krisztián dobolása a zongorahúrokon. Továbbvándorolnak nem evilági, leírhatatlan hanguniverzumokba.
Ezután az egyik legjobb Serei Dániel improvizáció hallható. Finoman kelt sokszínűséget, majd meglep minket a dinamikaváltásaival. Sűrűbbnél sűrűbb ütések, pillanatok alatti, mégis fokozatos halkítás, majd hangosítás. A téma megújultan tér vissza, majd az eredetit halljuk, mely fölött díszítve repül a szaxofonszólam. A váratlan lezárás energiaáramlása gondolatokban él tovább.
A ráadás egy standard, mely kedvesen hangzó zongoraszóval kezdődik. Orbán Györgytől könnyed komplexitás hallható, mint minden alkalommal. A lezárást a csend késlelteti, majd ifj. Oláh Kálmán virtuóz díszítésekkel koronázza meg, végül pedig egy hosszú háromvonalas Gisszel. Oláh Krisztián büszkén mosolyog a testvérére.
