Koncert a rock-blues-fusion jegyében
Két plakáttal kezdem a beszámolót Scott Henderson péntek este a Budapest Jazz Clubban tartott dupla koncertjéről.
Az első még 1986-ból való, és a Chick Corea Elektric Band budapesti koncertjét hirdeti. Ezzel a zenekarral kezdődött az addig ismeretlen gitáros széleskörű ismertséget és elismertséget biztosító nemzetközi pályafutása.
A második plakát pedig a már saját neve alatt futó triójának BJC-s koncertjének beharangozója.
Egyébként eredetileg egy koncertről volt szó, de a nagy érdeklődésre tekintettel a 20 órai előadás után 21:30-kor még egyet tartottak. Mindkét fellépés teltház előtt zajlott, a jegyek már elővételben elkeltek. Kemény munka a zenészélet, dupla koncert egy 23 állomásos európai turné utolsó előtti állomásán.
Mindjárt két szokatlan momentummal kezdődött az est első koncertje. Fél nyolc körül egy felvezető programmal kezdődött a műsor, Jeff Aug nevű úriember gitározott szólóban – mellesleg nem is rosszul – mellőzve minden elektromos kütyü használatát. Ahogy később Henderson, Ő is CD-je megvásárlására buzdította a közönséget, többek között a „Christmas Is Coming!” alapigazság hangoztatásával.
Öt perccel nyolc előtte Jeff Aug befejezte műsorát, megköszönte a tapsot és lement a színpadról. Ekkor – szó szerint – jött a következő meglepetés, a még nyitott ajtón belépett két úr – akiket a közönség elsőre technikai személyzetnek vélt –, majd mindjárt nyomukban Scott Henderson érkezett, akit a jelenlévők már azonnal felismertek. A korai kezdéskor még csak amolyan háromnegyed ház volt, az előtérben iszogatókkal és a későn jövőkkel a koncert kezdete után 20-25 perccel telt csak meg a terem.
Gondolom mindenki kitalálta, hogy Scott Henderson előtt a basszusgitáros Romain Lebaye és a dobos Archibald Ligonnierre lépett a színpadra. Mint a koncert folyamán kiderült, Ők hárman összeszokott triót alkotnak, nemhiába játszanak évek óta együtt.
Az elsőnek játszott szám volt az est leghosszabb darabja, bőven meghaladta a 10 percet. A darab végén Henderson inspirációs forrásként Miles Davis-t és Ritchie Blackmore-t említette. Aki nem tudná, Ritchie Blackmore a Deep Purple nevű hard rock együttes gitárosa volt a zenekar legjobb időszakában. Ebben az első darabban inkább a rock hatások érvényesültek, amolyan alapozzuk meg a hangulatot, mindenki mutassa meg mit tud jellemezte az előadást. A gitáros mellett a basszusgitáros is kapott lehetőséget hosszabb szólóra, amiben némi hatásvadász elemek is felfedezhetők voltak.
A két következő darab már inkább a fusion zene jellemzőit mutatta. A harmadik számtól beszállt a zenélésbe egy gitáros hölgy is, akinek a nevét sajnos nem sikerült megjegyeznem. Az együttes az új lemezét is két gitárossal készítette, ami indokolta a koncerten is az ennek megfelelő játékmódot.
A negyedik számként előkerült a Tribal Tech egyik darabja. Ez az 1984-től 2000-ig működő fusion zenekar volt eddig Scott Henderson legismertebb saját formációja. Ebben Henderson mellett Gary Willis basszusgitározott, Scott Kinsey játszott billentyűs hangszereken, és Kirk Covington dobolt. (Kinsey egyébként tavaly novemberben lépett fel a BJC-ben.)
Ezután egy bluest játszottak, ami egyáltalán nem idegen a gitárostól. Henderson blues programmal is járt már Budapesten, talán az olvasók közül hallotta is valaki a Scott Henderson Blues Band-et 2005. március 14-én az A38 hajón.
Egy másik Tribal Tech darab után a basszusgitáros szóló produkciója következett a technika vívmányainak felhasználásával. Előbb feljátszott egy zenei témát, majd ez visszajátszva biztosította az alapot a további improvizációhoz. A basszusgitáros produkciója után természetesen a dobos is kapott egy szóló lehetőséget és máris azzal szembesültünk, hogy a koncert utolsó darabja következik, ami ismét egy blues volt.
Meghajlás, nagy taps, hiszen a nézőteret a gitározás és a fúziós zene kedvelői töltötték meg, és nem is csalódtak. A ráadásra már csak a trió jött vissza a kiegészítő gitáros nélkül és eljátszottak még egy valamilyen kutyás című számot (Dog Party, you know! - A szerk.), amelyhez a megfelelő helyeken a közönségnek kellett ugatással besegíteni.
(És itt a CD változat – semmi köze a jazzhez! https://www.youtube.com/watch?v=xawPo0kOgyU&list=PLKLbXRxeoxAV2ft6wZhsURpfZ71SPoT--&index=3)
A koncert után még meg akartam nézni a fellépők által többször is reklámozott CD kínálatot, de a következő koncert érkező közönsége és a ruhatári tolongás kiegészülve az iddogáló, beszélgető társasággal az előtérben leküzdhetetlen akadálynak bizonyult. Igaz az utcán se volt könnyű a közlekedés, lévén, hogy most van a kerületben a lomtalanítás.
