Jazz Showcase 2024 a Müpa színpadán – 1. nap
Ez már a 17. rendezvény ebben a sorozatban, de - a közönség létszámából ítélve - szó sincs arról, hogy ez egy megszokásból évente megtartott esemény lenne, igény és érdeklődés van mögötte. Lényegi újdonságokról a rendezés és program tekintetében - egy kivételével - nem tudok beszámolni, tehát változatlanul három napig tart a seregszemle, délutánonként két-két pályakezdő zenekar fellépése kb. 45 percben, esténként pedig egy már ismertebb zenekar koncertje, amelyekhez időnként külföldi vendég is csatlakozik.
A már pedzegetett újdonság az volt, hogy pályázat útján került kiválasztásra a hat fellépő együttes. 17 pályázó közül választotta ki őket az előzsűri, amelynek tagjai Borbély Mihály, Fekete-Kovács Kornél és Bércesi Barbara voltak.
A műsorvezető személyében sem történt változás, Jazzkovács László mutatta be a fellépőket, majd a programjuk után röviden beszélgetett a zenekar egy-egy tagjával.
Az első fellépő péntek kora délutánra eső némileg hálátlan szerepét az Up To The Surface elnevezésű quartet kapta, amelynek tagjai a következők voltak:
Szabó Gergő – zongora
Cseke Dániel – tenor- és szopránszaxofon
Barakonyi Brúnó – bőgő
Baranyi Bence – dob
Saját szerzeményeket játszottak – határozottan jól –, amolyan post-Coltrane stílusban. A műsoruk utáni beszélgetésben Szabó Gergő el is mondta, hogy példaképüknek a Coltrane Quartet-tet és a második Davis Quintet-tet tekintik. A tagok között talán legismertebbnek mondható Cseke Dániel igazi húzóember volt tenor- és szopránszaxofon játékával.
Az utolsónak játszott „Cable Television” című szám lógott ki egy kicsit stílusában a műsorukból, talán azért, mert a hatvanas évek elején még nem volt kábel TV.
Félórás átszerelés után lépett a színpadra a hattagú Emingó együttes. Ennek tagjai a következő zenészek voltak:
Nagy-Czirok Csaba – tenorszaxofon
Pecze Ádám – Fender Rhodes, zongora
Horváth Botond – gitár
Ambrus András – basszusgitár
Horváth Máté – dob
Arató Illés – konga, ütőhangszerek
Az összes előzetes anyagban és a műsorfüzetben is Szabó Balázs neve van szaxofonosként megnevezve. Hiányzásáról nem esett szó, gondolom alapos ok miatt helyettesítette a koncerten Nagy-Czirok Csaba.
Egyszerű dallamokra épülő könnyed jazzt játszottak. Bevallom én ilyesféle zenét nem szoktam hallgatni, ezért ezt figyelembe véve olvassák beszámolómat. Hatan félkör alakban álltak-ültek a színpadon, így elég feltűnően látszott, hogy a szám indítása után egy, de inkább két zenésznek nincs feladata a zenekari játékban, és ez így volt gyakorlatilag az összes kompozícióban. Egy Chris Potter szerzemény kivételével saját szerzeményeket játszottak, amelyek elég hasonló hangulatúak és tempójúak voltak. A legtöbb szóló lehetőséget a gitáros Horváth Botond kapta, aki bejutott a Babos Gitárverseny döntőjébe.
Szerintem az átütőerő hiányzott leginkább az előadásukból. Egy interjúban elhangzott, hogy erre a versenyre alakult meg jelen formájában a zenekar, kell még némi idő az összerázódáshoz.
Az esti koncerten résztvevők a Gyémánt Bálint Trio „Vortex of Silence” című új lemezének bemutatóját hallhatták. Erről a már megjelent beszámolóban olvashatnak:
https://www.jazzma.hu/hirek/2024/02/17/egy-felvillano-fenyszikra-a-halvanykek-pottyben
