Magyar Jazz ABC – 474. rész: Gyulai Gaál János

Magyar Jazz ABC: Ezt a minden szerdán jelentkező sorozatot 2011 április elején indítottam Csányi Attila barátom hathatós közreműködésével. (Sajnos, ő már nincs közöttünk, hisz 2016. augusztus 4-én elhunyt.) 169 hónapos ez a rovatunk. Abbas Muráddal kezdtük és jelenleg a Gyulai Gaál Jánosnál tartunk. 14 év és 1 hónap alatt eddig 474 előadót és együttest mutattunk be Önöknek!

Gyulai Gaál János

Zenei pályafutásának csak egy kis része kapcsolódik a jazzhez, de komponistaként és gyakorló muzsikusként is sokszor és szívesen került kapcsolatba a műfajjal, gyakran használta a belőle adódó harmóniai, ritmikai és stiláris lehetőségeket. Budapesten született 1924. április 28-án, és itt is halt meg 2009. február 12-én.

1931-ben magánúton kezdett zongorát és hegedűt tanulni, 10 éves korában határozta el, hogy hivatásos muzsikus lesz. Tanulmányait a Zeneakadémián folytatta 1943-ig, ahol dr. Gaál Endre, Gábriel Ferenc, Ádám Jenő, Soltész Emil és Kasza Dezsőné növendéke volt.

1943-tól egy évig volt a Székesfővárosi Zenekar hegedűse, majd korrepetítor a Fővárosi Operett Színházban, egészen 1948-ig.

1949-től 1953-ig a Magyar Rádió Tánczenekarának zongoristája. Kapcsolata a zenekarral később is megmaradt. Készített velük felvételeket, az akkor még itthon újdonságnak számító Hammond orgonával, komponált, hangszerelt számukra és sokszor működött közre karmesterként is.

Zsoldos Imre 1949-től vezette a zenekart és 1963-ig tartó működésük alatt számtalan stúdió és lemezfelvételt készítettek, gyakran koncerteztek és az aktuális, „napi” táncdalok mellett jelentős jazzrepertoárral is rendelkeztek. A 4 trombita, 5 szaxofon, 4 harsona, zongora, gitár, bőgő és dob összeállítású zenekarban, a korszak legjobb jazz szólistái közül többen is helyet kaptak. Saját hangszerelői gárdájuk alakult ki, közéjük tartozott Gyulai Gaál János. Sok ismert nagyzenekarhoz hasonlóan, itt is önálló kisegyüttesként működött alkalmanként a zenekar ritmusszekciója.

Gyulai Gaál János a Tánczenekar után volt a Bartók Színpad zenei vezetője, majd 26 éven keresztül.

1984-es nyugdíjba vonulásáig a Magyar Rádió szimfonikus könnyűzenei rovatának tervező szerkesztője.

10 évig volt külső munkatársa volt a Bajor Rádiónak, megrendelésükre komponált, rendszeresen szerepelt előadóművészként és karmesterként felvételeiken és koncertjeiken.

1941-ben, egy hazai hegedű versenyen Hubay díjat nyert. Termékeny zeneszerző volt. Írt hárfaversenyt, I. zongoraversenye 1956-ban III. díjat nyert a Belga Rádióban, ezt követte még egy zongora- és 2 hegedűverseny.

Írt kamaradarabokat a legkülönbözőbb hangszer összeállításokra, kísérőzenét rádió- és színpadi zenés játékokhoz, bábjátékokhoz.

Mindig is érdekelte a filmzene. Rendszeresen komponált rajzfilmekhez, kisfilmekhez kísérőzenét. Első játékfilmzenéjét 1959-ben írta a Szombattól hétfőig című filmez, amelyet közel 20 követett, köztük olyan filmekkel, mint pl. a „Hamis Izabella”, vagy az „Idő ablakai”.

Írt balettzenét, 4 musicalt, számos karakterdarabot.

Zenekari szvitjei között szerepel, a Látogatás Indiában, János vitéz, Pisztrángok, Fiesta, Nyolcadik csarnok.

Számos hangfelvétel készült dalairól, sanzonjairól és táncdalairól. Karmesterként és előadóként gyakran szerepelt Drezdában, Lipcsében és Berlinben.

Tagja volt a Szerzői Jogvédő Szakértő Testületének.

1977-ben Tomsits Rudolf: Álom és valóság című lemezén a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát vezényli. 2001-ben jelent meg „Inspirations” című CD-je Sebestyén Márta közreműködésével.

Munkásságának elismerése sem maradt el. Az 1941-es Hubay – és az 1956-os belgiumi díj után 1967-ben Erkel díjat , 1994-ben az ARTISJUS Szerzői Jogvédő Hivataltól Huszka díjat, a Zeneszerzők Szövetségétől Fényes Szabolcs díjat kapott, és a köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntette ki.

2004-ben a Magyar Rádió eMeRTon Életműdíját vehette át 80. születésnapján.