Stanley Jordan: „A zene elengedhetetlen!” – őserő és virtuozitás a Szegedi Szabadtérin

Világklasszis fenomének látogatnak augusztus 13-án az Újszegedi Szabadtéri Színpadra: Stanley Jordan és kvartettje gitárok és ütőshangszerek egyedülálló összhangjával robbantja fel a színpadot a napfény városában. A koncertre készülve a tapping gitározás úttörőjével, a páratlan Stanley Jordan-nel beszélgettünk.

Gyakran mondják, hogy az Ön technikája lehetővé teszi, hogy egyetlen gitár zenekarként „viselkedjen” és szóljon, mint egy egész zenekar. Zongoristaként szerzett tudása hogyan befolyásolta, alapozta meg ennek a mára világhírű gitártechnikának a kidolgozását?

Stanley Jordan: Hátterem zongoristaként jelentős hatást gyakorolt a tapping – érintéses – gitártechnika kialakulására. Tizenegyévesen kezdtem gitározni, imádtam a hangszer kifejezőerejét, de hiányoltam belőle a zongorára jellemző „zenekariság” lehetőségét. A technika kidolgozása sok kísérletezést igényelt, de zongorás előképzettségem adta meg az egyértelmű elképzelést a célról, és kézkoordináció tekintetében is szilárd alapról indulhattam neki köszönhetően. Olyan zongoragyakorlatokat is adaptáltam gitárra, mint például C.F. Hannon neves kötetének etűdjei.

Korábban úgy fogalmazott, hogy a technika, még ha lenyűgöző is, csak eszköz a zenei cél elérésében. Mi pontosan ez a bizonyos cél? Mi az az élmény, amelyet meg szeretne osztani a közönséggel?

SJ: Úgy vélem, a zene elengedhetetlen az ember számára. Szükségünk van ételre, szükségünk van alvásra, és szükségünk van zenére is, amely valószínűleg ősibb, mint maga a nyelv. Az egész agyat aktivizálja és integrálja, segít feldolgozni és kifejezni érzelmeinket, a kommunikáció és a társas összefogás elősegítése által kapcsolatokat épít, és még immunrendszerünk erősítésére is képes. A zene mindig is rendkívül fontos volt a számomra, és amióta zeneterápiával is foglalkozom, minden eddiginél alaposabban átlátom számtalan jótékony hatását.

Stanley Jordan ezúttal a Szegedi Szabadtéri Játékokra látogat kvartettjével. Lenne olyan kedves bemutatni jeles zenésztársait, akikkel teljessé válik a formáció?

SJ: Horváth Kornél és Dörnyei Gábor magyar születésűek, és jól tudom, milyen hatalmas büszkeségei a hazájuknak mindketten. Gábor az Egyesült Királyságban él, az ottani zene szcéna egyik legkeresettebb dobosa; valamint igazán inspiráló oktató. Kornél továbbra is Magyarországon él, ahol ütősművészeti jártassága és egész zenei teljesítménye legendás szintre emelte hírnevét. Számos fontos zenei fesztiválon is közreműködik, így aktívan támogathat más kiváló zeneművészeket. Lawrence Cottle nagyfokú tehetsége és sokoldalúsága által fémjelzett, hosszú karrierje folytán Nagy-Britannia elsőszámú basszusgitáros stúdiózenésze, aki Eric Clapton és sok más nagyság mellett játszott már. Az együttes tehetsége természetesen óriási dicsőséggel tölt el, ám ami igazán csodás élménnyé teszi a közös játékot számomra, az az a kitörő öröm, amellyel mindhárman megtöltik a zenét.

Mi az a titok gitár és az ütőshangszerek kölcsönhatásában, ami semmihez sem foghatóvá teszi ezeket a zenei találkozásokat?

SJ: A gitár igen sokszínű zeneszerszám, mert minden más hangszer elemeit képes ötvözni. Különösen így van az elektromos gitár esetében. Engem a legtöbben persze szólistaként ismernek, ám amit talán sokan nem tudnak, az az, mennyire imádok ritmusgitárosként játszani. Olyankor igazán összhangba kerülhetek a dobosokkal, ütősökkel, támogatva, ahogy szólóban is megmutatkoznak.

Az Újszegedi Szabadtéri Színpad, ahol augusztus 13-án fellépnek, nagyon is „természetközeli” játszóhely: egy évszázados fák övezte, a Tisza szomszédságában megbúvó apró zöld sziget, alig néhány lépésre a nyüzsgő, szinte mediterrán belvárostól. Hogyan képes hozzátenni egy effajta helyszín a zenei élményhez? Hogyan lép interakcióba a hely hangulata a Quartet organikus stílusával, szerzői-előadói dallamvilágával?

SJ: Mindig is szívesen merítettem ihletet a természetből. Magyarország nevezetes a természeti környezetben elhelyezkedő helyszíneiről. Játszottam már a Margitszigeten és a Fertőrákosi kőfejtőben, és már nagyon várom, hogy az újszegedi színpadon is játszhassak. Úgy érzem, mindannyiunkban megbújik egyfajta archetipikus ősenergia, amely egyszerre primitív és emelkedett. Az effajta természeti közegekben könnyebben hozzáférünk ehhez az energiához. Meglelve ezt a kapcsot, mélyebben megélhetjük a valóságot, még ha csak néhány varázslatos pillanatra is. Az ilyen alkalmak mindig újult erővel töltenek fel, és megerősítik bennem a céltudatosságot. Bízom benne, a közönségünk is megtapasztalja majd mindezt.

Mondanunk sem kell, Ön és a Quartet bejárta a világot. Mi a benyomása Magyarországról, a magyarokról? Ha nyílt már módja hagyományos magyar muzsikát hallgatni, hogyan vélekedik a zenénkről?

SJ: A magyar zenék és táncok mindig is lenyűgöztek és elvarázsoltak, akárcsak maga a nyelv és az egész kultúra. Olyan, mintha Magyarország ledobná magáról a hagyományos kategóriák kereteit: egyszerre kelet és nyugat, észak és dél. Örök kedvencem Bartók Béla Concertója. Beteljesül benne Bartók életművének munkája, népi és klasszikus zeneművészet elegye, és a zeneszerző géniusza, amellyel egyszerre kérdőjelezi meg a konvenciókat és emeli be a hagyományt a zenébe. Ifjoncként sokat álmodtam róla, hogy majd meglátogathatom a csodavilágot, amely egyik kedvenc zenei alkotásomat szülte, áldás és megtiszteltetés, hogy beteljesíthetem ezt az álmomat. Tudom, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpadon tartott koncert az egész nyaram egyik csúcspontja lesz!

Végezetül, árulja el, milyen dallamokkal készül az együttes a szegedi közönségnek? Milyen koncerthangulat vár zenerajongóinkra szerdán?

Mindig egyveleget játszunk korábbi lemezeink és fellépéseink számaiból és új szerzeményekből, rengeteg improvizációval, így minden koncertünk más és más. Az együttes minden tagja csilloghat majd, saját múltunkból és hátterünkből is merítünk, ami szintén igazán változatossá teszi az estet. Magyarországon találkoztam életem néhány legjobb közönségével, akik értékelik a kreativitást, a játék finomságait és a szenvedélyt. Ez belőlünk is a legjobbat hozza ki, úgyhogy már nagyon várom!