JazzMa

Friss Hírek

Névnapi jazz – Béla2021. április 23.
Kis hírek – friss hírek2021. április 23.
Batiste, Jon: We Are2021. április 21.
Lloyd, Charles: Tone Poem2021. április 19.
Mi újság? – Kész Petra2021. április 18.
Varga Dániel: Book of Navi2021. április 13.
Németh János 75!2021. április 12.
Sanders, Pharoah: Promises2021. április 11.

Lemezpolc kritika:
Gáspár Károly - Philosophy

Gáspár Károly: Philosophy 2021. március 29., Neumann Balázs

gaspar-karoly-trio-philosophy.jpg

Gáspár Károly Trio – Philosophy (Tom-Tom Records)


Gáspár Károly új albumát kezembe véve ismerős, mégis izgalmas érzést tapasztalok. A borítón elegáns úr ül „pókerarccal”, előtte asztal, amelyen egy alma körvonalait tudom felismerni csak. Mintha lenne valami még ott, de nem derülhet pontosan ki. Meglepetés? Vajon megtudhatom később? Vagy csupán elterelés lenne? Talán azt reprezentálja, hogy a filozófia sokunknak igen homályos terület, vagy csak nekem?

Keresztbe tett lábán is látok valamit, amit nem ismerek fel. Nem lehet véletlen, ahogy - később kiderül - semmi sem az ezen az albumon. Talán csak az a szegmens, ahogyan az „előre nem látható”, „im pro videre” pillanatokban a három művész együtt repül.

Mi is az ismerős mégis ebben e képben? Az elegancia, a színek, a nyugalom, a fény. Gáspár Károly lemezeinek eddigi ismérvei.

A címeket böngészem, két darabon kívül mindegyik Gáspár Károly szerzeménye. Ez az a tény, ami miatt én is nyugodt vagyok, ahogy elindítom az első kompozíciót. Az első két lemezt ismerem, nyugodtan, nyitott szívvel indulok a trióval repülni. Számítok az ismerős minőségre.

Az első kompozíció, a címadó dal ránk borul. Nincs „bevezetve”, azonnal a témát halljuk. Az elmúlt években volt szerencsém hallani Károly több bevezetőjét, biztos vagyok benne, hogy ezt az eszközt egy olyan jazz-zongoraművész, zeneszerző, aki a témához szorosan köthető introkat játszik, csak akkor használja, ha „in medias res” be akar bennünket dobni filozófiai tézisének közepébe.

A „Philosophy” témája igen komplex kompozíció, amely sokat elárul Gáspár Károly zenei, s a világgal kapcsolatos filozófiájáról, hitvallásáról. Érdekes megfigyelni, hol hallható egyedül a zongora, s hol kéri két nagyszerű zenésztársa segítségét. Károly nagyon szereti a „klasszikus-harmonizálást”, azon belül az ereszkedő basszusvezetést, és nagyon ízlésesen integrálja a jazz-be.

„Tiara” címmel hallhatunk egy olyan balladát, amely témája és harmóniavezetése akár egy barokk mű feldolgozása is lehetne. Károly stílusérzéke, érzékenysége, alázata a műfaj iránt ismét hűen tükrözi zenei filozófiáját. A darab tele van a stílusra jellemző szekvenciákkal, amelyek olyan fordulatot vesznek néha, ami miatt gyönyörködve szoktuk hallgatni barokk zeneszerzőink műveit. Amikor egy komponált dallam megszólal, egy jazz-muzsikus szeretné elmesélni, hogyan hatott rá az az adott téma, ezért szokott improvizálva egy tulajdonképpeni másik témát „írni”. Olyan jó volt hallani, hogy ebben a darabban nem volt a megszokott értelemben vett „rázás”, azaz a mű tiszta, igazi arcát láthatjuk, hallhatjuk. A témavariációval Gáspár Károly „feláldozta” az improvizáció izgalmát a kompozíció oltárán. Ez igazán nagyfokú alázat jelenlétéről tanúskodik.

Nem volt meglepő volt, hogy a következő, - szintén a zenekarvezető tollából származó - „Love Drops” című darab milyen modern, s izgalmas kompozíció. Bár a cím alapján azt hittem, hogy szomorú, érzelmes darabot hallok majd, ebből az érzelmekkel teli állapot be is igazolódott. Gáspár Károly a szerelmi cseppeket nem könnycseppekként tárja elénk, hanem a szeretet, vagy szerelem legszebb pillanatait éli újra, s szívünket is e gondolat felé fordítja. A trió első, „Outsider” című lemezének „Moments from Our Love” pátoszára számítottam, de ezzel újra beigazolódott, ami már olyan sokszor: cím alapján ne képzeljünk el még semmit, ez zene, amely a dolgok különböző megközelítését is képes reprezentálni. A „Love Drops” egy tökéletes „hely” a lemezen arra, hogy Horváth Balázs és Gáspár Károly bravúros improvizációit élvezhessük. A darab végén hallható befejezés - szándékosan nem írok záró motívumot, vagy záróakkordot – igazolja a szeretet, szerelem végtelenségét, befejezhetetlenségét.

Az „I Fall in Love Too Easily” Károly nagy kedvence. Szinte minden koncertjén eljátssza triójával. Öröm, hogy felkerült erre a lemezre is, nem csupán azért, mert a „személyes kedvenc standard-jeim” mappában van a szívemben, hanem azért is, mert a dal témája és szövege is kiegészíti Gáspár Károly hiteles világképét, s hű marad a „Philosophy” címhez. (Szakmabelieknek jelzem, a harmadik sor harmadik harmóniájának fontosságát, ahol Károly elegánsan fordít egyet a sztereotip tükrön). A darab nyitó, szubdomináns akkordja volt a bevezető, s ez a harmónia foglalja keretbe a maga funkciójával, az indítással a tényt, hiába tapasztaljuk annyiszor: Túl hamar esünk szerelembe.

A „The Unnecessary Man” témája egy rendkívül mély történet lehet. A téma dallam- és harmóniavilága, a groove, amelyet Varga Bendegúz olyan pregnánsan ad elő, az ostinatora reflektáló frappáns dobszóló, a kóda mind-mind különálló, mégis szorosan kapcsolódó zenei jelenetekként, szinte egy film forgatókönyveként jelennek meg előttünk. Számomra egy mély témájú filmbe illő zene lehetne.

„Emily” az a standard, ahol Gáspár Károly „Evansi minőségű” jazz harmóniafelrakásainak, rendkívül szenzitív játékának újra tanúi lehetünk. A trió együtt-játéka példaértékű. Károly dallamvilágát mindig is szerettem, most mégis meg tudott lepni improvizált motívumainak kapcsolataival, mondatainak érthetőségével, jazz „dögével”. A lemez aranymetszéspontján a trió megpihenteti szívünket, mosolyogva hallgattam a laza profizmust, ahogy ezt a darabot előadják. Horváth Balázs nem véletlenül játszik országunk nagyjaival, improvizációjából kiderült milyen régóta „rutin” már számára ez a – reméljük soha el nem feledett – medium-swing világ.

„Nem félek már”, tárja elénk a szerző legbensőbb érzéseit. Nem tudtam szakmai füllel hallgatni, zavarba jöttem, homályosan kezdtem látni, izzadt tenyérrel, szentimentális hangulatban ültem, azonnal a kedvencem lett. Gyönyörű darab! Megindító, egyben briliáns előadás.

A lemez záró Gáspár kompozíciója a „Heart Prison” maga egy kóda, méltó befejezése a lemeznek. Egy ima jut eszembe, ahogy egy lélek végül Teremtője elé állva számot vet gondolatai, cselekedetei minőségével, és lehajtott fejjel várja, vállalja a jövőjét.


Gáspár Károly triójának harmadik lemezét szívemből ajánlom mindazoknak, akik hiszik, hogy a zene szakrális művészet, egy ima, amely az energiák áramoltatásának eszköze.

Gáspár Károly, Horváth Balázs és Varga Bendegúz ezt teszi.


Vissza a lemezhez