JazzMa

Friss Hírek

Hymn to Friday2024. május 17.
AMP – 20242024. május 12.
Koncert ajánló2024. május 11.
Takase, Aki: Forte2024. május 06.
ConnecTrio: Luminosity2024. május 04.

Lemezpolc kritika:
Peyroux, Madeleine - The Blue Room

Peyroux, Madeleine: The Blue Room 2013. május 19., Vörös Janka

madeleine-peyroux-the-blue-room.jpg

Madeleine Peyroux ’74-es születésű amerikai jazzénekesnő. The Blue Room lemeze 2013-ban jelent meg, mely már a hatodik a kiadottak sorában.

Egyáltalán nem erre számítottam, mielőtt meghallgattam: egy nagyon kellemes, Billie Holiday-re és Ellára emlékeztető hangszínű, kellemes, búgó, tempó felett lebegő, de ha kell, jól swingelő éneklést hallottam hirtelen. És a leginkább megtévesztő, hogy fiatal énekesnőről van szó, mégis komoly, kifinomult, érett hangja és kiforrott stílusa is inkább idősebb énekesnőkre jellemző. A jazzes éneklés egyértelműen megmutatkozik a lemezen, viszont komoly befolyását érzem a country-nak, a bluegrass-nek is. A dalok, a hangszerelések, a hangzás egyáltalán nem emlékeztet engem jazzre- bár mostanában elgondolkodom, hogy lehet, nekem teljesen más a jazz, mint az embereknek általában. Viszont azt bátran -és nem pejoratíve- mondom: ez nem jazz lemez.

Az ’50-es ’60-as évek Amerikájának zenéje ez, Ray Charles korai slágereivel például, melyeket egyébként nagyon szeretek- Ray Charles-tól. Amúgy az ismert dalok feldolgozásával mindig ez a gond: az elfogult hallgató megszokta az eredeti előadót, attól pedig nehezen rugaszkodik el. És valljuk be, nincsen elfogulatlan hallgató. Ahogyan én is mást vártam Madeleine-től, más is nyugodtan tehet így.

A korongon olyan klasszikusok hallhatók, mint az „I Can’t Stop Loving You” Ray Charles-tól,  Buddy Holly-tól a „Changing All Those Changes”, vagy Hank Williams „Take These Chains”-e.

A lemezt egyébként kellemes hallgatni, szinte csak a jó éneklés és nem a dalok miatt. Amerikában ezek a dalok hozzátartozhatnak az „amerikai léthez”, valószínűleg ezért is népszerű most ez a lemez, ezért adtak ki egy ilyen darabot.

Madeleine éneklése egyedi, őt hallgatva nem igényel különösebb „technikai manővereket” az ember. Ebből a lemezből számomra túl sok minden nem derült ki, így muszáj megszereznem Madeleine többi albumát is, mert az érdeklődésemet felkeltette. Önök is tegyenek így, ezt meg hagyjuk meg az amerikaiaknak!


Vissza a lemezhez