JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. március 21.
Budjana, Dewa: Mahandini2019. március 18.
SZABAD IMPROVIZÁCIÓK2019. március 15.
Koncert a Víztoronyban2019. március 13.
VÁCZI DÁNIEL interjú2019. március 12.
Tóth Viktor: LAMU2019. március 10.
BMQ2019. március 08.
Miller, Dominic: Absinthe2019. március 08.
Juhász Márton - Discovery2019. március 06.
SOUL A FALON2019. március 03.
AZ UNTERMANN SIKERE2019. március 02.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.

Világsztárok Magyarországon

Világsztárok Magyarországon – Bill Frisell és Marcus Miller zenekara Debrecenben 2001. július 1-én

XXX. DEBRECENI JAZZ NAPOK - 2001. június 29.-július 1.

A harmincadik jazz napok már jelezte, hogy a szebb napokat látott fesztivál egyre kisebb lesz, hiszen volt időszak amikor 5-6 napig szólt a jazz a cívis városban. Azért a három naposra szűkült fesztivál még tartogatott meglepetéseket és jelentős világsztárokat. Ebben az időben még nem voltunk elárasztva annyira külföldi világsztárokkal, mint napjainkban.

A Debreceni Lovarda adott helyet az első napnak, ahol a Debreceni Jazz Együttes, a Trio Midnight, a Djabe (Ben Castle szaxofonon vendégeskedett) és az SBB (Lengyelország, Paul Vertico vendég dobossal) nyitotta meg a három napos fesztivált.

A harmadik nap, vasárnap délelőtt volt a Déri Téren a Debreceni Dixieland Jazz Band és a Triola Dixieland Band közreműködésével.

A szombati nap volt a várva várt nap, amikor a Hódos Imre Sportcsarnok várta az érdeklődőket egy francia és két amerikai világsztár fellépésére.

Az első együttes a Briegel Bros Band együttes volt Franciaországból,  akik jazz-rockot játszottak, sajnos játékukra csak homályosan emlékszem, mély nyomot nem hagyott bennünk. Tagjait azért érdemes megemlíteni: Philippe Leclerc - szaxofon, Jean-Marc Rubin - dob, Yvon Susini - ütős, Nathanael Briegel - gitár, a zenekarvezető Cyrille Briegel basszusgitáron játszott.

A következő együttes a Bill Frisell Band volt, akiket már akkor ismert a világ jazz közönsége. Bill Frisell zenét tanult az Észak-Colorado-i egyetemen, majd Bostonba a Berklee-re került. Európába jött és Belgiumban kezdte igazi pályafutását. Első nagylemezét egyik kedvencemmel, Eberhard Weber-rel készítette. Visszatérve Amerikába jelentős művészek sorát lehet megemlíteni, akikkel közösen építette világhírnevét. (Charlie Haden, Jan Garbarek, Ginger Baker, Carla Bley, John Surmen, John Scotfield, Joe Lovano, stb.)  Műsoruk emlékezetes maradt, rendkívül sokszínű gitárhangot használva alakította ki műsorát, melyben a tradicionális gitárjátékát ügyesen ötvözte a modernebb elképzelésekkel. Segítői is kitünő muzsikusok voltak: Greg Leis – steel gitár, dobro gitár, mandolin, David Piltch - basszusgitár, Kenny Wollesen - dob.

Következett az est legnagyobb sztárja, Marcus Miller és zenekara. Miller kipakolta az általa használt hangszereket, egy négyhúros, egy öthúros és egy fretles basszusgitárt, valamint basszusklarinétot, és szopránszaxofont. Tudtuk, hogy szinte minden hangszeren képes játszani, mert amikor pályája csúcspontjára érkezett, Miles Davis hívta meg együttesébe, és közösen készítették Davis „Tutu” című albumát, melynek igazi érdekessége volt, hogy a trombitán kívül minden hangszerszólamot Miller játszott fel. Gramy-díjat kapott, és az amerikai zene- és filmipar jelentős sikereit érte el.

A zenekar hangszerparkja igazi látványosság volt, billentyűs hangszerek, gitárok és dobok arzenálját vonultatták fel. Bemutatták, hogy szerintük milyen irányba fejlődik a jazz. Játékukat időnként hatalmas ovációval tüntették ki, basszusgitár-szólói igazolták világhírnevét, de a basszusklarinét játéka is igazi élmény volt. Nehezen tudnék felsorolni  ilyen univerzális zenészt rajta kívül, aki minden általa megszólaltatott hangszeren azonos színvonalon képes játszani. Meg kell említeni, hogy kitűnően énekelt is, természetesen saját szerzeményeiből.

Zenekarának a következő tagjai voltak: Michael „Patches” Stewart – trombita, szárnykürt, Roger Byam – szaxofonok, Dean Brown – gitár, Leroy „Scooter” Taylor – billentyűk, Herman Jakson – Fender zongora, Gerald Brown – dob.

Koncertjük emlékezetes volt, szívesen emlegetjük a mai napig a nagy debreceni koncertek között.


Vissza az összes cikkhez