A Balogh Csibe Jenő Jazz Zongora Tehetségkutató döntőjébe (2011. május 8.) jutott versenyzők: Horváth János

Horváth János (Székesfehérvár – 1987. január 17.) (Jelenleg is szülővárosában él.)

MR: Volt-e zenész a családjában?
HJ: Az apai nagyapám, Horváth János prímás volt egy zenekarban, az anyai pedig - Simon János -  ugyanebben a formációban cimbalmozott. Ő játszott klarinéton és harmóniumon is. Édesanyám  hegedűt tanult  annak idején. Mindhárom testvérem fogékony a zene iránt, a húgom pedig szintén zenész, népdalénekes.
MR: Melyik iskolában kezdte a tanulmányait és ki volt a tanára?
HJ: Négyéves korom óta szerettem volna zongorát tanulni, de abban az időben a székesfehérvári Hermann László zeneiskolában nagyon magas volt a túljelentkezés, illetve a hangszertanulás alapvető feltétele egy akusztikus zongora, de legalábbis egy pianínó megléte lett volna, amire sajnos a szüleimnek nem igazán volt pénze. Később, hét éves koromban szintén megpróbáltam jelentkezni zongora szakra, de ismét ugyanezek az akadályok gördültek elém, így hát 1995-ben klasszikus hegedű szakon kezdtem zenei tanulmányaim Székesfehérváron a Hermann László Zeneiskolában, Guáthné Látos Zsuzsannánál (7 évig hegedültem). Miután ő szülés miatt már nem tudott tovább tanítani, abbahagytam. Mindig is ott motoszkált bennem a zongorázás iránti vágy.
MR: Melyik konziba járt és ott még mindig komolyzenei tanulmányokat folytatott, vagy már rögtön jazz-zel kezdte? A konziban ki volt a zongoratanára? Mikor és hogy fordult az érdeklődése a jazzmuzsika irányába? A konzi után hol tanult tovább? A főiskolán ki volt a tanára?
HJ: Jazz-zongorát 2001-től szintén Fehérváron, a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában kezdtem tanulni Rácz Rolandnál. Azért kezdtem el jazz-zongorázni, mert a legjobb barátom - Tóth Marcell (aki azóta már a Liszt Ferenc ZTE-n tanul) - is pont ebben az időben kezdett el jazz-zongorázni. Megtetszettek azok a ragtime-ok, standard-ek, amiket játszott, így én is beiratkoztam. Nem tudtam semmit a jazzről, hallottam már arról, hogy improvizálnak benne, de elképzelni sem bírtam, hogyan. Rolanddal, mivel nem sokkal idősebb nálam, nagyon jól kijöttem (azóta is barátok vagyunk). Ő adott először lemezeket, melyek elsőre furcsának tűntek, de többszöri hallgatásra egyre több szépséget fedeztem fel ebben a zenében. Itt szerettem bele a jazz-be. Szerettem azt is, ahogy Roland játszott, ilyen ritmusokat ezelőtt még soha nem hallottam, élőben meg pláne. A lemezek közül Keith Jarrett játéka teljesen magával ragadott, azóta is - ha lehet ilyet írni - az egyik kedvenc zongoristám. Nem hittem el, hogy lehet így improvizálni, azóta sem hiszem. :-) Talán a legtöbbet Rolandtól tanultam, hiszen nála a nulláról jutottam el egészen odáig, hogy elgondolkodjak a főiskolára való felvételin. 2004-ben Roland ösztökélésére beiratkoztam klasszikus zongora szakra is a Hermann Zeneiskolába Peresztegi Ágneshez. Ő rendbe tette a technikámat és jó klasszikus alapképzettséget adott a jazz-hez. 2006-ban felvételiztem a ZTE-re jazz-zongora szakra, ahol is negyedik lettem, így nem kerültem be az első kettőbe. Oláh Kálmán azt mondta, tehetségesnek találtak, de az éveket nem lehet siettetni, ehhez a műfajhoz még érnem kell. Így 2006-2007-ig a Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába jártam Romhányi Áronhoz. Árontól gyakorlati dolgokat tanultam, azt mondta, nagyon sok lexikális ismeretem van a jazz-ről, de mindezek megvalósítása hagy még némi kívánnivalót maga után. Igaza volt. Sokkal jobbakat hangszereltem, mint amilyeneket játszottam. Áron felkészítése hatásosnak bizonyult. Egy év után ugyanis felvételt nyertem a Kodolányi János Főiskola Jazz tanszakára, ahol 2007-2010-ig tanultam és végeztem. Azért választottam ezt az intézményt, mert a főiskola előtt egy fél évig már jártam magánúton Szabó Dánielhez, akinek a játéka teljesen megbabonázott és rendkívül jó tanárnak is találtam. Koncepciózus, összeszedett, nála jobbat aligha kívánhat egy fiatal zongorista. Dánielen kívül Cseke Gábortól is tanultam, aki több féle aspektusból is meg tudott világítani zenei összefüggéseket. Mindkettejüknek nagyon hálás vagyok eddigi munkájukért.
MR: Van-e már önálló együttese és annak kik a tagjai?
HJ: A Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolában ismerkedtem meg Potesz Balázzsal (dob), Kovács Gergővel (basszusgitár) és Mits Mártonnal (szaxofon), akikkel a mai napig együtt játszom egy fúziós jazzegyütesben (Mits Jazz Band). Épp folyamatban van első lemezünk felvétele. Jelenleg három jazz zenekarban játszom, az egyiket már említettem, a másik formációm egy saját trió, mely a Triangle nevet viseli. Hoff Marcell dobol és Bögöthy Ádám bőgőzik a zenekarban. Részint standard-feldolgozásokat, részint pedig saját kompozíciókat játszunk. A harmadik zenekar ugyanerre az alaptrióra épült, s kibővült Vörös Jankával (ének) és Fövenyi Mátéval (gitár). A formáció neve Vörös Janka Group és csak néhány hónapja alakult. Sajnos jazz zenekaraimmal ritkán lépek fel, de azért így is sok időt töltök színpadon különféle session produkciók keretein belül, illetve egyetlen, 2006 óta sikeresen működő populáris zenekarommal, a Spencer Hill Magic Band-del, akikkel kizárólag Bud Spencer - Terence Hill filmzenéket játszom.
MR: A mostani tehetségkutató előtt egyáltalán hallott már Balogh Csibe Jenőről? Csak igazat szabad mondani!
HJ: Sajnos Balogh Csibe Jenőről ezidáig felvételt még nem hallottam, de mint zongoristáról már igen, de csak annyit, amennyit emlegetni szoktak róla: „Ő a magyar Oscar Peterson."
MR: Mennyire inspirálja, hogy bejutott a döntőbe?
HJ: Egy alkotói válsághoz hasonló, illetve önbizalomhiányos időszak közepén jött a verseny, a továbbjutás és a nálamnál fiatalabb, versenyen résztvevő kollegáim játéka új löketet, inspirációt adott, melyet amióta végeztem és nem találkozom rendszeresen Szabó Dániellel, hiányoltam. 
MR: Milyen érzés volt az elődöntőben játszani Plútóval és Pecek Andrissal?
HJ: Plútó és Pecek alázatosan kísértek, figyeltek minden apró zenei történésre, ami belőlem áramlott. Tekintetükkel biztattak, játékuk szinte teljesen elfeledtette velem a versenyszituációt.
MR: Tudja-e már, hogy a döntőben kötelező Csibe szám (Salute to Oscar) mellett mi lesz a szabadon választott darabja?
HJ: Azt hiszem a kötelező darab mellett az „All the Things You Are”-t fogom vinni, mivel a harmóniakör sok szabadságot enged meg a játékosnak. Az utóbbi időben sokat foglalkoztam a barokk zenével, lehetségesnek vélem, hogy improvizációm játékmódja barokk elemeket is fog idézni.