Grüezi Jazz! – Munkácsy Eszter beszámolója svájci útjáról
Már több mint 2 hónapja, hogy a belevágtam svájci kalandjaimba, inkább így nevezném a tanulmányi út helyett, mert annyira élvezem.
Már akkor le voltam nyűgözve, amikor leszálltam a vonatról, és először letettem a lábam a csoki, a bicska és a sajt varázslatos földjére. :) Azt hiszem, egy igazán különleges helyen vagyok. Ebben a piciny országban 4 hivatalos nyelv van, és kantonokra tagolódik. Szerencsémre az angolt is folyékonyan beszélik, ami az egyetlen mentsváram, hiszen a némettudásom gyarapításáról már akkor lemondtam, amikor először meghallottam „swiccerdűcsöt”. Ugyanis a svájci német dialektus annyira különbözik a Hochdeutsch-tól, hogy már majdnem egy másik nyelv. Előfordult, amikor a német barátaimnak is gondot okozott, hogy megértsék.
Egy nagyvárosban lakom Winterthurban, ami kb. 20 percnyi vonatútra van Zürichtől, ahol az iskolám van. ( Zürcher Hochschule der Künste )
(Szállás: Winterthur)
Zürich, a legnagyobb város Svájcban és a legdrágább város a világon. Mondanom sem kell, hogy a magyar diákot elsőre mennyire lesokkolták az árak.
(Zürich)
Persze a színvonala mindennek -a közlekedéstől kezdve az árucikkekig- az árakkal végülis teljesen arányos. Ahogy az iskola és az oktatás színvonala is. Annak ellenére, hogy az épület jelenleg egy ideiglenes helyen van, a felszereltség a tetőfokon. Szinte semmiben sem szenved hiányt egy itteni diák.
(gyakorlóterem)
(kilátás a teremből)
(cafeteria)
Mérhetetlenül élvezem a főtárgy óráimat Marianne Racine-nal, akiről csak jót tudok mondani. Egyszerűen erre a munkára van teremtve. Rajong a zenéért, a hivatásáért és a diákjaiért, én pedig rajongok érte. Nagyon nagy szakértelemmel bír, kezdetben zongoristának készült, ezért magas színvonalon tud zongorázni is. Sőt, még un. szólista-kíséret workshopot is tart, amivel 3-4 fellépésünk is lesz iskolán kívül.
(workshop, Marianne Racine)
A másik nagy kedvencem a hangképző tanárom, aki szintén nagyon profi. Bármilyen énektechnikához ért, legyen szó klasszikusról, jazzről, popról vagy akár népdalokról.
Az első heteim nagyon nehezek voltak. A beilleszkedés nem könnyű, a nyelv és főként a svájci temperamentum miatt. Az emberek nagy része nagyon-nagyon kedves, de elképesztően zárkózott. Ezért csak lassan olvad a jég, de javukra legyen írva, talán minőségibbek a kapcsolataik.
Az iskola aljában van egy klub, ahol szerdánként jam session-ök, péntek-szombatonként pedig koncertek vannak. Meglepő, de a jam session-öket élőben közvetítik a Mehrspur club honlapján.
(Mehrspur, jazzbaragge)
Ebben a klubban legutóbb Jonathan Kreisberg tartott a diákoknak mesterkurzust, utána pedig egy felejthetetlen koncertet.
(Jonathan Kreisberg)
Számos nagyszerű koncerten voltam. Ezek szinte kivétel nélkül nagyon színvonalasak. A fellépők legyenek diákok vagy tanárok, maximálisan felkészültek és jó előadók.
Bár, hogy megosszam egy személyes véleményemet. Mivel egy itt született diák élete alapjában véve más, mint egy otthonié, van rajtuk egyfajta nyugalom, hogy nem kell rettegniük, miből fognak megélni, mi lesz holnap…… és ez a fajta nyugalom hallatszódik a zenéjükön is, mind pozitív és negatív értelemben. Ez persze csak az én benyomásom, de beszélgettem erről svájci diákokkal, akik osztották a véleményem.
A környéken 2 nagy jazzfesztivál is van, a Jazznojazz és az Allblues, a jegyek már az első hetekben elkeltek, illetve kisebb klubok is, ahová nem is gondolná az ember, milyen nagy mesterek jönnek fellépni.
(Esperanza Spalding koncerten)
(Andy Mckee koncerten)
(Robert Glasper’s Experiment koncerten)
A közeljövőben többek között még Brad Mehldau, Ravi Coltrane és Joshua Redman koncertjeire tervezek ellátogatni.
Nagyon vicces volt, hogy október 27-én leesett az első hó, és a város egy pillanat alatt felöltözte még családiasabb hangulatát.
(Winterthur 2012. okt. 27.)
Azt hiszem még nagyon sok jó élményt és inspirációt tartogat a jövőben számomra ez a mesés hely.
Köszönöm, hogy ezeket is megoszthattam veletek és elolvastátok! Auf Wiedersehen! Tschüss!
