Nagyszabású zúzós dob- és cintányér gálakoncert a X. Jazzforum Budapest keretében, a FonTrade és a Paiste (cintányér cég) rendezésében
Az esős húsvéti nagyszombat estén, a félhomályba burkolódzó ferencvárosi utcákon a BMC Mátyás utcai kivilágított új impozáns épületéhez közeledve már felderült az ember lelke. Az épületbe lépve csak fokozódott a jó hangulat a tágas modern belső terekben. A koncertre várókat az előtér és a jazz klub falain Bácsay Péter festőművész 32 jazz zenész portréja fogadja. A visszafogott pasztellszínekben pompázó koncertterem a régi bérház körfolyosós udvarából lett kialakítva, ahol meghagyták a natúr téglaburkolatot, modern építő elemekkel kombinálva és a körfolyosó tartó konzoljainak levágott csonkjai is láthatók. A nem egészen egy méterre kiemelkedő pódium előtt vízszintes széksorok fogadják be a háromszáz fős közönséget (bár a "mély növésűeknek" ez nem segítheti a pódiumra látást). A hírek szerint a terem akusztikája rendkívül jó, de ezen az estén a nagy hangerő miatt csak néhány pillanatra volt ez élvezhető (a dobok vehemens természetéből fakadóan).
A pódiumon három dobfelszerelés és közöttük egy billentyűs hangszer, valamint egy basszusgitár erősítő volt felállítva. Az est folyamán a bal oldalon a Drum Craft dobszerelésen Borlai Gergő, középen a Mapex szetten Banai Szilárd, a jobb oldalon pedig a Yamaha dobokon Gulli Briem, a Mezzoforte együttes dobosa játszott. Természetesen mind a hárman a Paiste cintányérok csúcs minőségű darabjait használták. A billentyűs hangszert Nagy János kezelte, basszusgitározott Papesch Péter. A koncert különleges vendége (special guest) Tony Lakatos volt. Mind a három dobos a Paiste cintányér cég endorsere (hazájukban és a világban a márka képviselője). Ezt a megtisztelő címet csak a kiemelkedő technikai tudású, nagy muzikalitású dobosok nyerhetik el. A zongorista Nagy Jánost jól ismeri a hazai jazzkedvelő közönség. A napokban például Cseke Gáborral arattak nagy sikert Londonban egy kétzongorás duó koncerten. Papesch Péter is számos formációban bizonyította már basszusgitár tudását. A Németországban élő Tony Lakatos pedig Európa szerte elismert és foglalkoztatott szaxofonos. Haza látogatásai alkalmából adott koncertjei mindig esemény számba mennek. Ezért is volt ez a koncert a dobosok rajongóinak és a jazz kedvelőinek ritka ünnep.
A koncert előtt Csíder Károly (e koncert két hónappal ezelőtti megálmodója), a rendező Fon-Trade Music cég tulajdonosa mondott köszönetet a Paiste és a Yamaha cégnek a segítségükért. A BMC-nek és személy szerint Gőz Lászlónak, ennek a nagyszerű zenei komplexumnak a létrehozásáért és, hogy ezt a rendezvényt befogadta. Bemutatta a koncert szereplőit, érdemeiket méltatva. Lakatos Tóniról elmondta, hogy annak idején együtt kezdtek szaxofonozni, de Tóni tudását látva-hallva, inkább hangszerkereskedő lett belőle.
Először Banai Szilárd és Gulli Briem ült a dobok mögé. Elektronikus közép tempójú szintetizátor alapra ritmus variációkkal mutatkoztak be. Szilárd pár szóban megköszönte a játék lehetőséget. Elmondta, hogy az elhangzott és a következő számot is Gullival közös projektjük keretében mutatták be, akivel számára nagy megtiszteltetés együtt játszani. És varázslatosan peregtek a dobok, mesésen szóltak a Paiste csúcs minőségű cintányérok, amik minden dobos álmát jelentik. Gulli Briem lépett a mikrofonhoz és örömét fejezte ki, hogy Szilárddal együtt játszhatott és a háznak megköszönte a lehetőséget. Majd playback-ről elhangzott egy Robbie Robertson-Manu Katché szerzemény, amit a dobokon kísért. Ezután a következő darabnál az elektronikán létrehozott egy alapot és erre játszott variációkat. A megérdemelt tapsok után Banai Szilárd ült a Mapex dobjai mögé és egy elektronikus szintetizátoros alapot kísért, majd egy virtuóz improvizációs betét után, újra visszatért a szinti alap egy énekesnő dalával. (Szilárd virtuóz játéktudásán túl, még az is érdekessége, hogy a rendes jobbos dobfelszerelésen balkezes játékot játszik, miközben a nagydob, lábcin rendesen jobb lábas.) A következő számot MC ZZ (ha jól írtam a nevét?) rap-elte Szilárd és szinti playback kíséretében.
Borlai Gergő lépett a Drum Craft dobok és Paiste cintányérok mögé és egy fergeteges szólót mutatott be műszálas seprűvel. Olyan változatos ritmikai találékonysággal, játékossággal és technikai fölénnyel, hogy csak ámulhattunk. A hét perces szóló végén dinamikai finomságokkal kápráztatott el, hol szinte "meghalt" a verő hang, hol pedig robbanva tört ki. Befejezésül pedig lecsillapodva, már csak a levegőben peregtek az ütései. Ezt egy funkys szinti playback dobverős kísérete követte különböző szédületes ritmus képletekkel ujjongó közönségsikert aratva.
Gergő bekonferálta a színpadra lépő Nagy Jánost, Papesch Pétert, Lakatos Tónit és Gulli Briem-et és egy időre kivonult. Két számot játszottak ebben az összeállításban. Az első egy Mezzoforte sláger, a második pedig a Jaco Pastprius által vilghírűvé tett "Chicken", "kurva csirke", mint Gulli mondta, nagy derültséget keltve. Ezek már élő zenék voltak a javából, kiváló alakításokkal az összes résztvevőtől. Lakatos Tóni alkalmazkodva a rockos stílushoz egy vad szólót görgetett elő. A „csirke számban” Nagy Jánosnak volt egy kimagasló szólója. (Bárcsak akusztikus zongorán játszhatta volna...!)
A következő darab szerzője a dobok mellé ülő Banai Szilárd volt. A bonyolult aszimmetrikus ritmusú darabban a dobnak volt nagy szerepe, szólójában rafinált ritmusképletekkel bűvölte el a hallgatókat.
Ezúttal Borlai Gergő ült a dobjai mögé. A "Nothing Personal"-t játszották. Ebben a darabban Lakatos Tóninak a tenorszólója volt kiemelkedően emlékezetes. Egy ragyogó dobszóló után kis átkötéssel egy up-tempós fergeteges számot játszottak azonos felállással. Végig szólózta minden hangszer játékos, bizonyítva technikai fölényét. Ebben a sorban Papesch Péter az öt húros basszusgitárján olyan pörgős szólót játszott, mintha megduplázta volna az ujjai számát. Négyezéssel zárták le a ritmus fergeteget, a közönség kitörő tapsa közepette.
A koncert végére egy "össztüzet" szántak. Mind a három dobfelszerelés mögé beült játékosa, a zongora, a basszusgitár és a tenor is beszállt a felejthetetlen Chick Corea szerzeménybe, az "Armando's Rumba" eljátszásába. Itt azután tömören szólt a három dobbal megerősített ritmus szekció, volt igazi lüktetés Tónika lubickoló szólója alatt. A dobok körbe "nyolcazása" után a témával búcsúzott a remek együttesé összeállt hat kitűnő muzsikus. A közönség meg-megújuló vastapsa, ujjongása ellenére is csak meghajolni jöttek ki többször a vidáman búcsúzó zenészek, a közel két órás koncert végén.
A koncertet hallgató közönség nagy része bezúdult a 9 órakor kezdődött Opus Jazz Clubba, zsúfolásig megtöltve azt, ahol hazai jazz kiválóságok és két külhoni sztár szórakoztatta tovább a közönséget. De arról Márton Attila munkatársunk tudósítja a kedves érdeklődő olvasókat.
Lapunk főfotósa, Csaba munkában
Csaba munkában 2
