Exkluzív interjú Bényei Tamással, a XII. Siófoki New Orleans Jazz Fesztivál főszervezőjével

Igen, igen! Ő ugyanaz a Bényei Tamás, aki március 15-ére nem kokárdát, hanem Kossuth-díjat kapott!

1) Az 1990-es években nem volt valami előzménye az idén már tizenkettedik fesztiválotoknak?

1996-ban kértek fel Sárospatakról, hogy legyek zenei szervezője, rendezője egy ottani dixieland és blues fesztiválnak, ez tizenöt évig működött. Eleinte nagyon jól indult a dolog. Sajnos helyi, hatalmi csatározások és szerencsétlen beavatkozások lassan felemésztették a dolog sikerét. Soha egy fillért nem kértem a szervezésért, de a 15 év sok tapasztalatot hozott és sok zenész barátra tettem szert.

2) Miért pont 2004-ben indítottad el ezt a sorozatot?

2000 környékén már sejteni lehetett Sárospatak beteljesülését, és nyitott voltam továbbra is az efféle munkára. Siófoknál alkalmasabb helyet el sem tudok képzelni, és mivel ebben a városban nőttem fel, adódott az ötlet. Itt hallottam először jazzt élőben, itt működik negyven éve egykori trombitatanárom zenekara az Apáti Dixieland.  1991-ben az akkori városvezetés meghirdetett egy pénzdíjas pályázatot létesítmény, vagy rendezvény ötletére. Én akkor pályáztam egy dixieland fesztivállal. Természetesen nem nyertem, s természetesen jó magyar szokás szerint egy év múlva megrendezték a Balatel Jazz Fesztivált, iszonyat, százmilliós költségvetéssel, világsztárokkal, akik 50 embernek játszottak. Két év múlva bedőlt az egész. Én sokáig dédelgettem a tervemet, s nem nagyon figyeltem a politikára, de 2003-ban megtudtam, hogy már 10 éve nem az a városvezetés van, akinél akkoriban pályáztam, ekkor gyorsan megkerestem őket és nyitottak voltak a témára.

3) Bevontad/bevonod a szervezésbe egykori tanárodat, Apáti Jánost is?

Igyekszem mindent megbeszélni vele. Tavaly az ő ötlete alapján állt össze a Siófok All Stars, tanár úr hivatásossá lett növendékeiből. Többnyire rám bízza a szervezést, de kikérem a véleményét. Egy tapasztalt, joviális kolléga világlátása sokat számít. A ma aktív zenekarokkal én szorosabb kapcsolatban állok, így rám hárul a szervezés oroszlánrésze.

4) Az Apáti Dixieland Band és a Hot Jazz Band eddig minden évben szerepelt. A többieket milyen alapon válogatod?

Gyakorlatilag olyan kicsi a mezőny, hogy nincs sok válogatnivaló, hamar körbeér a „vetésforgó”. Elsősorban a szerényebb büdzsé miatt – számítva a kollégák jóindulatára – a hazai zenekarok seregszemléjeként aposztrofálnám a fesztivált. Első alkalommal három zenekar, a Bohém Ragtime, az Apáti Dixie és a Hot Jazz Band koncertjéből állt össze. Alapvetés, hogy a város zenekara és a Siófokhoz kötődő zenekarok mindig ott legyenek. Először a legnagyobb neveket igyekeztem meghívni, aztán, amint sikerült a költségvetést feljebb tornászni, szinte mindenki megfordult a fesztiválon. Fiatal kezdőknek is adtam lehetőséget, sőt nyitottunk és a New Orleans-i zenék mellett manouche swing, ének együttes is megfordult nálunk.

Nemzetközi irányban is adódtak lehetőségek. Siófok testvérvárosából, Franciaországból is jött egy zongorista, Jean-Pierre Alimi. 2006-ban Allan Vaché amerikai klarinétos két hétig volt a Hot Jazz Band vendége, ekkor Siófokon is fellépett. Tavaly pedig sikerült egy francia zenekart, a Hot Antic Jazz Band-et meghívnunk. A legfontosabb, amint az a fesztivál nevéből is kitűnik, hogy tradicionális jazz legyen a hangsúlyos. Ez nem különállás a részemről, hanem az utóbbi években oly mértékben lepusztult ennek a stílusnak a fesztiválélete, hogy fontosnak tartottam az irányzat zenekarainak a foglalkoztatását. Csak az elmúlt időszakban 5-6 fesztivál szűnt meg ebben a témában, a zenészek pedig nagyon hálásak, ha egy ilyen dologra készülhetnek. Van, akinek egész évben ez a legnagyobb esemény.

5) Kik lesznek idén?

Sok banda mostanában jubilált, így ennek jegyében az 50 éves Molnár Dixieland, a 30 éves Bohém Ragtime Jazz Band, a 10 éves Freemen Jazz Band, és a szintén 30 éves Hot Jazz Band nagyzenekari változatban lesz jelen, ezen kívül egy viszonylag fiatal zenekarral kezdünk, a Mardi Gras Jazz Band lép fel nálunk immár másodszor, és a szegedi Storyville Jazz Band. Két ritkaság, azaz két általam létrehozott formáció is fellép, az egyik a Hungarian Banjo Kings, a másik a Hungarian All Stars.

6) Kiket takar a Hungarian Banjo Kings? Már úgy értem, hogy rajtad kívül...

A kérdés jogos. A Magyarországon létező siralmasan kevés trad. jazz/klasszikus jazz zenekarban még kevesebb bendzsós leledzik, ezek közt még kevesebb, aki elfogadható szólójátékra képes. Csak összehasonlításként a ’80-as évek legelején nálunk 2, azaz kettő dixieland zenekar működött, a hollandoknál 150-200. Nem volt tehát könnyű egy ilyen csapatot megszervezni, és ez is növeli annak értékét. A zenekar a Hot Jazz Band bendzsós-állományával, Szabó Lóránttal és velem alkotja a keménymagot, ehhez csatlakozik a rajtunk kívüli egyetlen hivatásos bendzsós, Gáspár Pali és az USA-ból nemrég hazatelepült bendzsós, Csongrády Viktor, aztán a HJB volt bendzsósa, Kukta Béla és egy 20 éves titán, Hegedűs Csaba, aki Veszprémből érkezik hozzánk. Ezen kívül a basszust Korb Attila, hazánk egyetlen basszusszaxofon játékosa adja, őt helyettesítheti sousaphone-on bátyám, Bényei Tibor és Galbács István a HJB dobosa ezúttal washboard-on szolgáltatja a ritmust. Csupa ritkaság tehát ez a felállás. Még van két-három barátom, akik bendzsón játszanak, és ha a formáció életképessé válik, akkor őket is meghívom. Most a hangszerelés, építkezés időszaka zajlik. Egyéb iránt, Amerikában, egy negyventagú bendzsóbandában is játszhattam. Bár itt nem a mennyiség a fő cél, de jópofa dolog, amikor kórusszerűen szólal meg ez a hangszer.

7) Lesz még ezen kívül is valami "nagy durranás"?

Ami hazai jazztörténeti szempontból érdekes az az all stars formáció. A Hungarian All Stars ötlete gyermekkoromra nyúlik vissza, amikor a nagy elődöket hallván egy képzeletbeli válogatott zenekar összeállítása felötlött bennem. 1996-ra már jó barátságra tehettem szert a hazai színpadokon megismert idősebb kollégáimmal, így Lukácsházi Győzőnek köszönhetően a Rádióban elkészülhetett egy 30 perces felvétel.

Ennek a zenekarnak tagjai: Molnár Gyula - cl, Nagy Iván - tb, Apáti János - p, Juhász Zoltán - b, Papa Fleigh - dr és jómagam, Bényei Tamás - tp. Ekkor még csak azért nem Papa trombitált, mert húsz éven át dobosként is dolgozott és mindenképp szerettem volna, ha az örökkévalóságnak is megmarad az ő ebbéli tudása. A formációval két vidéki dixie-fesztiválon és a Hot Jazz Band 20-ik jubileumán is felléptünk. A jelen felállás Papa Fleigh  - tp, Nagy Iván (Benkó Dixie) - tb, Molnár Gyula (Molnár Dixie) - cl, Apáti János (Apáti Dixie) - p, Berkes Balázs (Vukán Trió, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott professzora, aki az első csaknem 40 éve megjelent Molnár Dixieland lemezen is játszik) - b, Weszely János (Budapest Ragtime) - dr. Ez egy igazi zenei csemege lesz, úgy gondolom.

8) Bízzunk benne, hogy tökéletes nyári esték lesznek és tömegek élvezik Siófok Fő terén a dixieland muzsikát. De mi van, ha jön egy zuhé? Van esőhelyszín?

Eddig tizenegy éven át volt esőhelyszín, a tíz méterre lévő kultúrház. Sajnos pont a fesztivál ideje alatt cserélik a nézőtéri székeket, így idén nincs esőhelyszín. Remélem, hogy jó időnk lesz, ahogyan a közel ezer néző is, aki az ingyenes koncerteken meg szokott jelenni ezeken a szép nyári estéken. Van, aki csak ezért jön ezen a hétvégén Siófokra. Az elmúlt harminc évben szinte mindig kisütött a nap, ha ez a zene megszólalt. Azért is lenne jó mindez, mert Kossuth-díjasként a Hot Jazz Banddel is most térek vissza fellépni először abba a városba, ahonnan a kezdéshez megkaptam az első inspirációt.