RÉGI BARÁTUNK ÉS MUNKATÁRSUNK SÁNTA ISTVÁN CSABA „JAZZONANCE” CÍMŰ FOTÓKIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA A MŰPÁBAN 2017. FEBRUÁR 3-ÁN SZÖVEG: MÁRTON ATTILA FOTÓK: CSÉCSI ATTILA
Az évek óta Torinóban élő Csaba valaha számos koncertbeszámolómhoz adta remek fotóit.(Pl.: Charles Lloyd a MüPában, vagy Joshua Redman a BJC-ben, stb.) Korábban hónapokat töltött Angliában, ellátogatott New Yorkba is, és persze bárhol is tartózkodik, a reálisan elérhető távolságban megrendezett jazzkoncertek mágnesként vonzzák. A kiállításon például feltűnt két tavaly készített portré, egyik Dániában, a másik Hollandiában készült, tehát még csak nem is Itália szomszédságában sikerült fotóznia.
Emlékezetes volt a Mai Manó Ház Galériájában 2014 szeptemberében rendezett kiállítása, ahol ugyan sokkal kisebb méretben, de több mint 20 képét láthattuk. (Arról is beszámoltunk 2014. szept. 7-én honlapunkon.)
Jelen kiállítására viszont az idei Showcase keretében került sor a MűPában. Két helyszínen vannak kiállítva a hatalmas (kb. 2 és ½–3 méter oldalhosszúságú négyzetes, fekete-fehér portrék), összességében tizenöt. A Zászlótérben nyolc, egy szinttel feljebb a koncertterem előterében pedig további hét kép látható. Már a megnyitó előtt végignéztem, és jegyzeteim alapján felsorolom őket. Tehát a Zászlótérben: Anthony Braxton (Ulrichsberg, Ausztria, 2012), Horace Parlan (Korsor, Dánia, ’16), Charles McPherson (Rotterdam, ’16), Chico Hamilton, (N.Y. ’12), Quincy Jones, (Montreux ’13), Carla Bley (Salzburg, ’13), Charles Lloyd (Budapest ’12), Frank Wess, (N.Y. ’13). A felső szinten pedig, ahol Csaba rövid életrajza is olvasható magyar és angol nyelven: Wadada Leo Smith (Saalfelden, Ausztria 2013), Muhal Richard Abrams (Saalfelden ’12), Cecil Taylor (New York ’13), Amina Claudine Myers (N.Y. ’14), Albert Tootie Heath (N.Y. ’14), Wallace Roney (N.Y. ’14), Jon Hendricks (N.Y. ’14) /Csak a rend kedvéért: Hendricks nevében a Jon nem íráshibás John, hanem a Jonathan név rövid változata, ejtése éppúgy „dzson”./
A képek értékét növeli például az, hogy Chico Hamilton és Frank Wess esetében szinte Csaba képei az utolsó róluk készített fotók. Csaba nem nyugszik addig, amíg „listájáról” hiányzik bárki is, aki még elérhető és lencsevégre kapható. Ráadásul rendkívül diszkréten, szinte észrevehetetlenül dolgozik, ezt ki i emelte méltatásában a kiállítást megnyitó amerikai fotós. (Alighanem erre próbál célozni a kiállítás címét adó a „jazz” és a „rezonancia” szavak angol kombinációjából adódó „Jazzonance” elnevezés, hogy tudniillik Csaba – munkája közben – rezonanciában van az alkotóművésszel. Sőt, mivel az angol „resonance” szónak még átvitt értelemben „visszhang” jelentése is van, a kiállítás címe „Jazz-visszhang”-ként fordítható és ez már pontos meghatározása annak, amit a képeken látunk…)
A kiállítást tehát az Amerikai Jazzújságírók Szövetségének (Jazz Journalists Association of America) elnöke, Howard Mandel nyitotta meg. Felidézte Csaba látogatását New Yorkban 2012-ben, amikor sok jazzklubot kerestek fel együtt, sőt Ornette Coleman születésnapjának megünneplésén is jelen lehettek Ornette lakásán. Ezt követően Csaba köszönte meg a kiállítás létrejöttében segítő munkatársak fáradozását.
Ezután következett Tóth Viktor altszaxofonon előadott szólójátéka, egy remek improvizáció, amit egy zenebonával indított Petrányi Judit által előadott felhívás színezett, ami az aznapi gálakoncertre várakozókat biztatta ülőhelyeik elfoglalására. Ettől aztán Viktor kedve elszállt a további játéktól és elég sután befejeződött a megnyitó.
