BALÁZS ELEMÉR 50

Szombaton a MOMKultban egy gigakoncerttel ünnepelte Balázs Elemér 50. születésnapját és 30 éves zenei pályafutását. Elemér a dupla jubileum alkalmából a kezdetektől napjainkig idézte fel pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. A csaknem négy órás koncerten 15 formáció lépett fel, a hazai jazz-élet meghatározó szereplőivel. Az elmúlt 30 év magyar jazztörténetét is jól reprezentáló, különböző stílusokat megszólaltató zenekarok váltották egymást, egyedül a dobos személye nem változott.

Az 50. születésnapját ünneplő Balázs Elemér pályafutása 30 éve alatt dobosként, zeneszerzőként és zenekarvezetőként is meghatározó alakjává vált a magyar jazzéletnek, és külföldön a nemzetközi zenész szakma körein kívül is egyre többen tanulták meg nevét. A koncert előtti hetekben ritkán tapasztalható médiaérdeklődés közepette Elemér a nagy országos televízió és rádió csatornáktól a helyi kábel tévékig, az írott és az internetes sajtóban adott interjúiban, valamint a legnépszerűbb közösségi oldalakra posztolt programfelhívásaiban harangozta be a nagy eseményt. Jazz koncert még ilyen publicitást nem kapott hazánkban, köszönhetően jól felépített kapcsolatrendszerének, valamint az őt segítő, általa létrehozott kampánystábjának. A szervezési, és az ezzel járó adminisztrációs munkában segítők közül Boór Ádám mellett Elemér felesége, Kinga külön köszönetet érdemel. Zenészeink közül még mindig csak nagyon kevesen veszik tudomásul, hogy a mai világban sajnos nem elég „csak” tehetségesnek lenni, a létrehozott értékekre profi módon kell a figyelmet felhívni, hogy a közönség minél szélesebb rétegéhez eljusson. Természetesen ahhoz, hogy a MOM 500 fős földszinti, és a karzat 160 fős nézőterén az összes szék gazdára találjon, elsősorban a tehetség kellett. Az a sokat emlegetett legendásan virtuóz és zeneileg érzékeny dobjáték, valamint azok a csodálatos zenekarok, ahol az ünnepelt pályafutása alatt megfordult, amiért ennyire sokan megszerették. Ezek nélkül nem lett volna dugig teltház a jól véghezvitt médiaszereplések ellenére sem.

A tehetségnek, és a zenésztársadalomban kivívott elismertségnek köszönhető az is, hogy a felkért zenészek közül mindegyik örömmel elfogadta Elemér meghívását. A népes sztárcsapatból egyszerűbb először azokat megemlíteni, akik sajnos igazoltan voltak kénytelenek távol maradni, de nevüket Elemér megemlítette, és távollétükben is kiérdemelték a több mint fél ezres közönség tapsát. Tim Ries nem kapott kimenőt Mick Jagger-től az éppen Európában zajló Rolling Stones turnéról, a Franciaországban élő Gadó Gábor nem tudott erre az időpontra Budapestre érkezni, Szakcsi Lakatos Róbert és Szakcsi Lakatos Béla, Jr. lebetegedett, nekik javulást kívántunk.

Nézzük viszont, hogyan alakult a menetrend. Az est konferansziéja, Kántor Viola (Hír TV) életrajzi interjút készített Balázs Elemérrel, melyben a gyerekkortól napjainkig bepillantást nyerhettünk a megélt 50 év élményeibe. Ezután időrendi sorrendben következtek azok a formációk, amelyek a 30 éves pályafutás alatt a legmeghatározóbbnak bizonyultak. Ahogy a bevezetőben írtam, mindegyik zenekar dobosa Balázs Elemér volt.

Elsőként az „OFF COURSE” állt színpadra. A beteg Szakcsi Lakatos Robit Balázs Józsi helyettesítette, az eredeti felállásból Juhász Gábor gitáron, és Barcza Horváth József bőgőn játszott. A nyolcvanas évek végén alakult zenekar az 1999-ben megjelent „Street of Secrets” lemezükről az albumon szerzőként szereplő Balázs József „Expectation” című szerzeményét adta elő.

Ezután a PINTÉR ZOLTÁN TRIO következett, az „Everything I Love” című számmal. Pintér Zoltán zongorázott, Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött, aki a későbbiekben több formációba is visszatért.

Majd a BALÁZS JÓZSEF QUINTET Zana Zoltán (szaxofon), Czvikovszky Gábor (szárnykürt), Pecek Lakatos Krisztián (bőgő) felállásban az „About Monk” című szerzeményt adta elő.

Negyedik fellépőként az OLÁH KÁLMÁN SEXTET Bacsó Kristóf (szaxofon), Borbély Mihály (klarinét), Schreck Ferenc (harsona), és Barcza Horváth József (bőgő) Kálcsi „Last Moment” című kompozícióját játszotta.

REMEMBER 80/81. Elérkeztünk az egyik első, saját zenekarhoz. Az első Balázs Elemér Quintet volt ennek a formációnak az őse, amely komoly állomás volt Elemér életében, ezért érdemes felidézni az ünnepelt emlékeit erről az időszakról: „Amikor visszagondolok arra, hogy tanuló koromban a 33-as buszon zötyögve a Pat Metheny Group-ot hallgattam a walkmanemen, és ennek hatására arról is könnyedén elfeledkeztem, hogy éppen mínuszok repkednek az utcán, ahol az emberek fásult arccal járkálnak föl-alá. Akkor soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor együtt játszhatok vele. (-) Egész életemben a legkiválóbb zongoristákkal játszottam, ezért első kvintettemben nem a zongorát akartam harmónia hangszernek. Vágytam a gitárra. Gondoltam, csinálok egy olyan felállást, mint amilyet ő a „80/81” című lemezén, ami számomra meghatározó, igazi jazz lemez volt. Ez a hangzásvilág vonzott, mert nagyon különleges volt a két szaxofonnal, Michael Brecker-rel és Dewey Redman-nel, melletük Charlie Haden bőgőzött, és Jack DeJohnette dobolt. Micsoda felállás! Akartam én is egy ilyen felállást, két teljesen más szaxofon sound megszólaltatásával. A Brecker felőli oldalt Makovics Dénes hozta, akivel Oláh Kálmán együttesében már játszottam, és jó kvalitású zenésznek tartom, a Redman-féle világra pedig megpróbáltam Ablakos Lakatos Dezsőt megnyerni. Ő is boldogan vállalta, ami nagy megtiszteltetés volt nekem, hiszen ő egy nagy jazz legenda, Magyarország egyik legmeghatározóbb szaxofonosa és egyénisége volt. Velük és Juhász Gábor gitárossal, akivel sok formációban játszottam már együtt, valamint az akkor fiatalként berobbant Barcza Horváth József bőgőssel megalakult az első Balázs Elemér Quintet. Metheny lemezéről játszottuk a legtöbbet, a koncepcióhoz illő saját szerzeményekkel együtt. Ez a hangzásvilág annyira magával ragadott minket és a közönséget is, hogy a mai napig játsszuk Remember 80/81 néven, igaz azóta már egy más felállásban. (Barcza Horváth József, Gadó Gábor, Bacsó Kristóf, Zana Zoltán)”. Szombaton Komjáti Áron játszott Gadó Gábor helyén. Ornette Coleman „Broadway Blues” című kompozícióját játszották, melyet Metheny is feldogozott, mikor az altszaxofonos legendával működött együtt.

A BEG „Early Music” című lemezén éneklő csodálatos hangú katalán szoprán, Nuria Rial videóüzenete után, az első rész utolsó fellépője következett, a DÉS LÁSZLÓ-BALÁZS ELEMÉR QUARTET és a VOCES KÓRUS TAKÁCS ZSUZSANNÁVAL. A Mizsei Zoltán (bariton) vezette Voces4 férfikórus (Hegyi Barnabás kontratenor, Gyulai Csaba tenor, Demjén András basszus), Dés László (szopránszaxofon) a „Stabat mater” és az „Ave Maria” reneszánsz zenével kombinált átíratait szólaltatta meg, a csodálatos hangú Takács Zsuzsannával. A kvartettben pedig Eleméren és a jazz koncerteken egyre ritkábban látható Dés László mellett Balázs József és Pecek Lakatos Krisztián játszott, aki az évek óta Franciaországban élő Szandai Mátyás helyére került. A középkor és a reneszánsz találkozott a XXI. századdal, a szabad zenét játszó kvartett megőrizte az eredeti művek ritmikáját, hangnemét, és harmóniáit. Ezt a formációt most hallottam először, és minden vágyam, hogy egy teljes koncerten újra találkozzam velük. Itt azonban a programnak tovább kellett folytatódnia, már tíz óra körül jártunk, és hátra volt még a második rész kilenc formációja.

A szünet után egy legendás trió, a Vukán György alapította Creative Art Trio emlékét idézték fel. Balázs József ült a zongoránál, akit az elhunyt zongorista fiaként szeretett. Berkes Balázs Vukán Györgynek, és Balázs Elemérnek írt „Bop for Two Friends” című számát adták elő, az egyik legnagyobb zongorista emlékének méltókép tisztelegve, CREATIV B TRIO néven.

Berkes Balázs után tovább folytatódott a sor a nagy legendákkal, akikkel Elemér játszott. A nagy generációból a zongoránál Szakcsi Lakatos Béla, a gitáron Babos Gyula, a bőgőn pedig az Elemér korosztályába tartozó Egri János következett. A SZAKCSI–BABOS QUARTET Henry Mancini a „Days of Wine and Roses” című 1962-ben készült filmhez írt betétdalát dolgozta fel.

A TRIO MIDNIGHT, az 1990-ben alakult zenekar üstökösként robbant be a jazzéletbe.„Merem mondani, hogy a Trio Midnight Elemérnek egy mérföldkő volt, a No-Spa zenekar után.” - nyilatkozta Egri János. „Akkor fújt egymáshoz közel az élet, zeneileg is, emberileg is, mikor Kálcsinak volt a diploma koncertje, és azt nagyon komolyan vette. (-) Kitalálta azt, hogy mindenképpen egy triót akar, és úgy szeretne játszani, hogy a Balázs Elemér, aki felette járt egy évvel, dobol, meg az Egri János bőgőzik. Ez olyan jól sikerült, hogy szinte azt lehetett mondani, hogy zeneileg egy szerelem alakult ki közöttünk. A hallgatóság tapsolt, egymásra néztünk, nem volt bennünk kérdés. Találkozott a három szempár, mosolyogtunk, úgy éreztük, és azt mondtuk, ezt el kell indítani, ennek komoly jövője lehet.” Felidézve Balázs Elemért a névadás körülményeiről:”… a nálam egy évvel idősebb Egri János lett a bőgős. Rengeteget gyakoroltunk, szép sikereket értünk el és egyre jobban felfigyeltek ránk. Neve még nem volt a formációnak, a plakátokon Oláh-Egri-Balázs Trió volt kiírva. Drienyovszki András, az azóta sajnos megszűnt Merlin Jazz Club vezetője mondogatta, hogy de jó lenne egy név, gyerekek. Mivel zenészként éjszakai emberek voltunk, így a Trio Midnight nevet javasolta, ami mindhármunknak megtetszett. Telitalálat volt! A No-Spa zenekarból így alakult ki a Trio Midnight, a pár év korkülönbség elmosódásával az akkorra már generációsnak mondhatott zenekar.” Végül az alapítót, Oláh Kálmánt idézem:„.. mikor összeálltunk, mindig visszajött a lelkesedés mindenki részéről, és mai napig megvan. Aztán ez beállt, ez egy ilyen zenekar. Ha akár egy év kihagyás után összeállunk, akkor is működni fog.” Most Billy Strayhorn „UMMG”, azaz Upper Manhattan Medical Group című szerzeményét játszották. Nos, Kálmánnak igaza volt, bár manapság mindhárman külön utakon járnak, ha alkalmanként összejönnek, újból fellángol a parázs.

A TRIO MIDNIGHT maradt a színpadon, a fiúkhoz, bocsánat az urakhoz MALEK ANDREA csatlakozott. Az utóbbi időben több nagysikerű Michel Legrand műveiből összeállított koncerten találkozhattunk vele, „Once upon a Summertime”, a francia zeneszerző híres számát énekelte, amelyhez Johnny Mercer írt szöveget.

SZULÁK ANDREA következett, akit Elemér beszélt rá, hogy régi magyar slágerek dzsesszesített változatát énekelje lemezre. 2000-ben a Balázs Elemér Quintet már kiadott két lemezt is, „Always That Moment” és a folytatásként megjelent „Always That Moment 2” címűt, amelyeken a régi magyar slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Kézenfekvő volt, hogy ezeket a dalfeldolgozásokat egyszer el is énekelje valaki jazz kísérettel. A mostani zenekart is Elemér kiváló zenészekből állította össze, Andrea a hangját adta a projekthez, a lemez pedig aranylemez lett. Megjelent a „Szulák 2” is, „Például te” címmel, erről az albumról énekelte Andrea a „Lehet, hogy túlságosan szeretlek” című Breitner János számot, amelyhez a szöveget Szenes Iván írta. Ahogy a lemezen, itt is Balázs József zongorázott, Zana Zoltán szaxofonozott, Komjáti Áron gitározott, és Egri János bőgőzött.

SZŐKE NIKOLETTA rövid ideig a BEG énekesnője is volt, de két kisgyerek mellett nem tudta végül vállalni a sok koncertet a zenekarral, melyek között amerikai turné is előfordult. Saját zenekarával lépett fel, kvartettjében most Balázs József zongorázott, és Elemér dobolt az állandó tag, a bőgős (és férj) Barcza Horváth József mellett. „Bouncing with Bud”, Bud Powell szerzeményével újra markáns jazz töltetet adott az estének.

Az EAST GIPSY BAND pénteken szuper koncertet adott a BJC-ben, többen követték őket ide is. Most a többi fellépőhöz hasonlóan, csak egy számra kaptak engedélyt, ez pedig a „Khela pias” volt, ami roma nyelven az ünneplésre, koccintásra szólít. A zenekarvezető billentyűs Balázs József zenekarában Balogh Gusztáv énekelt, Sárközi Lajos hegedült, Oláh Vilmos cimbalmozott, Orbán György bőgőzött, és meglepetésként Balázs Elemér mellé beült Czibere József is az ütőhangszereihez.

Közeledett az éjfél, de nem éreztük az idő múlását. „Visszatekintés a múltba, részletek a jelenből” – volt a koncert mottója, és a jelenből még hátra volt az „örök szerelem” a BEG. Az immár 17 éve működő zenekar színrelépését ifj. BALÁZS ELEMÉR introja vezette fel.

Elérkeztünk a fináléhoz. Ennek a csodálatos estének méltó befejezéseként a Balázs Elemér Group, azaz a BEG következett. A „Sweet & Bitter” és a „Dance with the Wind” egybeszőve hangzott el, a végén az elmaradhatatlan Elemér–Czibere Józsi dob-ütős párbajjal. A rend kedvéért, Kiss Flóra és Szakonyi Milán énekelt, Balázs József zongorázott, Komjáti Áron gitározott, Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött, Czibere József ütőzött, és a doboknál, ahogy az összes fellépő zenekarban, természetesen a zenekarvezető, az 50. születésnapját ünneplő Balázs Elemér ült.

Tomboló tapsvihar a nézőtéren, önfeledt ünneplés a színpadon. Pályafutása 30 éve alatt Elemér a következetes munkája, és Isten adta tehetsége meghozta gyümölcsét. Ez a kettős jubileumot ünneplő koncert jazztörténeti jelentőségű volt. Köszönjük Elemér, és köszönjük a hívó szóra eljövő kitűnő zenészeknek, jóvoltukból igazi sztárparádét láthattunk. Boldog születésnapot, és további sikereket!