MAGYAR MIKLÓS ÉS A COLOSSEUM CSOPORT TAGJAINAK JAZZTÉMÁJÚ KIÁLLÍTÁSA AZ ÚJPEST GALÉRIÁBAN

Különlegesen érdekes, jazzvonatkozású tárlat nyílt a múlt héten, Újpesten „Édes zafír blues új rongyokkal” címmel. A Vácott élő Magyar Miklós festőművész vezette Colosseum alkotóközösség csoportos kiállításán túlnyomórészt a jazz-, a blues- és a progresszív rock legnagyobb mestereire vonatkozó művek kerültek a falakra. A kiállítást az ötven éve elhunyt John Coltrane és a pár hete távozott John Abercrombie emlékének szentelte a csoport vezetője és spiritusz rektora, Magyar Miklós. A Polgár Centrum-Újpest Galéria igen könnyen megközelíthető helyen van: a 3-as metró újpesti végállomásától mindössze két-három perc sétával elérhető, és a tárlat vasárnap kivételével mindennap megtekinthető október 14-ig. (IV., Árpád út 66.)

Magyar Miklós barátomat már csaknem két évtizede ismerem. Jól emlékszem, hogy a jazzben is érdekelt karikatúristával, Tónióval (Tóth Antal) közös kiállításán ismertem meg a Kempinski Hotelben, és azóta többször felkerestem műtermében is Nagymaroson, majd Vácott. Elcsodálkoztam hihetetlen aktivitásán, amely nem csak munkabírásában mutatkozik meg, hanem abban a sziszifuszi munkában is, amely az általa vezetett művészkollektíva, a Colosseum csoport kiállításainak megszervezésében nyilvánul meg. Emellett elképesztő jártassága, ismeretei is megleptek, hiszen a jazz mellett a rokon műfajokban (blues és progresszív rock) is olyan otthonosan igazodik el, amelyet szinte senkinél sem tapasztaltam… Nem véletlen, mert hatalmas hangzóanyag gyűjteménye is van, és alkotás közben is szól a zene. Kitüntető volt számomra, hogy a kiállítás megnyitására, sőt a közeljövőben megjelenő könyvben (amelyben festményeinek és Gáspár Imre grafikáinak kollekciója lesz) az előszó megírására is engem kért fel.

Hogy mennyire érdekes területe a kultúrának a jazz és a társművészetek kapcsolata (a fotó- és a képzőművészet területén, de akár még a szépirodalomban is) azt jól mutatja, hogy a sokszor emlegetett – és jogosan honlapunk jogelődjének tekintett – MaJazz című folyóiratban külön rovat foglalkozott ezzel a témával. A festőművészek közül Gyémánt Lászlót, Ruttka Ferencet és Urbán Györgyöt, a fotósok közül pedig Schwanner Endrét kereste fel annakidején és készített velük interjút Csányi Attila.

Magyar Miklós szorosan halad a nagy elődök nyomában annál is inkább, mert műveiben – természetesen – nem csak zenei témákat dolgoz fel, de pl. szenzációs kiállításon mutatta be a történelmi Magyarország várait és számos külföldi műemlékváros (Velence, Mostar) építészeti kincseit.

Miklós hiperrealista képeinek jellemző vonásai: a mérnöki pontosság, a részletek aprólékos kidolgozása és a lenyűgöző színgazdagság. A remek portrék (Chick Corea, Keith Jarrett) mellett különlegesnek és páratlannak tartom azokat a képi megoldásokat, amelyeken az illető jazzikon portréja mellett olyan rekvizitumokat is ábrázol, amelyekre a „szóbanforgó” zenész pályájának és művészetének kapcsán asszociál (Miles Davis, Ornette Coleman).

De minden szónál szebben beszélnek az itt közölt képek, és nem kell bizonygatnom, hogy eredetiben mennyire hatásosak. Csak csábításként mondom el, hogy az itt közölt négy kép mellett még mintegy további harminc alkotása látható Miklósnak. Köztük például Louis Armstrong, vagy Miles Davis és felesége, Cicely Tyson filmszínésznő…

És ez még nem minden, hiszen a másik fontos jazz-rajongó művész Gáspár Imre. Hiszik vagy sem, házi archívumomban őrzöm a néhai Magyar Ifjúság azon számát, amelyben az ős-Syrius együttes tagjainak remek karikatúrái jelentek meg. De az itt bemutatott négy tollrajz (Szakcsi Lakatos Béla, Bacsik Elek, Louis Armstrong és Pat Metheny) is jól illusztrálja Imre alkotói habitusát: remekül ráérez az illető művész jellemére, karakterére. A képek annyira jellegzetesek, hogy szinte megelevenednek, ha nézzük őket. Természetesen további rajzok láthatók a kiállításon, Pege, Snétberger, Szabó Gábor, Zoller Attila portréi és még sokan mások. (Gáspár Imre rajzai is szerepelnek majd az említett könyvben.)

Természetesen az alkotócsoport néhány további művésze is állított ki zenei témájú festményt, grafikát. Álljanak itt az ő neveik is: B. Láng Ernesztin, Kovács Jocó József, Lányi G. Csaba, Laukó Pál és Szarka Hajnalka.

De még további – igazán impozáns alkotások is láthatók a tárlaton a következő művészektől: Balogh Ádám, Békefi András, Kubó Éva, Szottfried Zsófia és Vincze József.

Végezetül, de nem utolsósorban el kell mondanom, hogy Szabó Sándor gitárművész játéka is emelte a megnyitó ünnepélyességét, ő egyébként ugyancsak váci lakos, és mindig örömmel tesz eleget a felkérésnek, ha a Colosseum csoport kiállításának megnyitóján kell szerepelnie.

Remélem, hogy soraim, de még inkább az illusztrációk meggyőzték olvasóinkat, hogy érdemes kilátogatni Újpestre és bátran ígérhetem, hogy maradandó élményekkel gazdagodnak a kiállítás megtekintésével.