JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 18.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

Mint kisgyerek a karácsonyt… - Budapest Jazz Orchestra Big Band Nap 2019

Várom ezt a napot minden évben, mint kisgyerek a karácsonyt és az ajándékait. Nem számoltam hányadik big band nap ez nekem. Sokadik… Az első időkben érdeklődőként, majd egyre inkább a jazz nagyzenekar szakmai alapvetéseinek megértéséért, idén már egyértelműen a két hónap múlva bemutatásra kerülő első, egészestés big band művem premierjét megelőző utolsó muníciók betárazásáért mentem. A Budapest Jazz Orchestra (BJO) 17 muzsikusa játszik majd azon a koncerten június közepén…

1-szakmai-nap-plakat.jpg


Kihez beszélt 10 órától a kurzust tartó Mester Dániel? Természetesen a jelen lévő érdeklődőkhöz. Ugyanakkor olyan volt ez nekem, mintha személyes konzultációra mentem volna, ahol pont arról beszél a tanár, amire a diáknak legnagyobb szüksége van adott tanulási szakaszban. Muszáj azt a közhelyet eldurrogtatnom, hogy zenét szerető komponista-hangszerelőként nem hagyható abba sem a zene szeretete, sem a diáki hozzáállás. No, nem arra gondolok, hogy sosem fogok úgy írni zenét, mint XY jazz bigband-re, és én már csak örök tanuló leszek. Épp ellenkezőleg! Ha elegendő időt töltök tanulással és zeneszerzéssel, hangszereléssel, bármi/bárki lehet belőlem. Mint ahogy akárkiből, aki végighalad a tanulási folyamaton és keresi, kutatja az elődök módszereiben és azok továbbgondolásában saját magát, stílusát, kifejezési módját.

Fontosak a zenei ötletek és azok átadásának kidolgozása, utóbbi maga a lejegyzés, azaz a szólamkottába beírás. Az, hogy milyen szólamkotta kerül a zenekari tagok elé: nagyon fontos. A szólamkotta a(z egyik) kapocs a zeneszerző/hangszerelő és a zenész között. Kiszenekar (combo) esetében is fontos a zene megfelelő, a zenésztársak által is jól értelmezhető formába öntése. A nagyzenekarra (big band) írt muzsika pedig egyenesen megköveteli a helyes kottaképet.


2-kotta-es-zongora.jpg


30 éve – még a kottaszerkesztő programok elterjedése előtt – kézzel írták a szólamkottákat, így nagyobb volt a hibázás lehetősége. Ezért akkoriban a szólamok átnézése része volt a próbafolyamatnak.

A könyv (The study of orchestration) sorra veszi azokat a klasszikus zenében hangszerelés témában írt anyagokat, amelyeket neves zeneszerzők írtak. „Orchestration” kapcsán pl. Rimszkij-Korszakov egy jelentős kötet szerzője volt. Ravel a hangszerelési könyv megírására kapott felkérést azzal utasította anno vissza, hogy az a kötet biztosan tele lenne azon hibáival, amelyeket úgy követett el, hogy elszámolta magát atekintetben, hogy mi/hogyan/miért fog jól szólni. Az angolul „miscalculation” szakkifejezéssel leírt fogalom tulajdonképpen azt jelenti, hogy amit a zeneszerző kitalál, az végül nem úgy szólal meg az egyes hangszereken, így végső soron a zenekar egészének interpretációjában.


3-study-of-orchestration-konyv.jpg


Mester Dániel ezen Ravel-től származó gondolattal nemcsak magát, mint zeneszerző/hangszerelőt, hanem a teremben jelen lévő hallgatóságot is megnyugtatta. Én úgy fordítottam ezt le magamnak, hogy bátran írjam a saját zenéimet, hangszereljem azokat kitartóan! Az elsőn kellett túlesni gyorsan, aztán a tizedik már sokkal jobb lett/lesz, de egy ponton túl is mindig lesznek olyan megszólalások, olyan hangzásbéli bökkenők, amelyek a legjobb szándék és felkészültség dacára sem sikerülnek a hangszerelő törekvésének megfelelően.

Minél tapasztaltabb a zeneszerző, a kitalált és a megvalósult hangzás közötti különbséget annál inkább képes csökkenteni. A megálmodott és a valós hangzás közötti különbségre tudatosan készülnie kell a zeneszerzőnek, és ezt el kell fogadnia munkássága során.

Bár a könyv nem kifejezetten big band hangszerelés könyv, ugyanakkor nagyon részletesen és konkrétan rámutat olyan kihívásokra, amelyeket minden hangszerelőnek érdemes tudnia. A CD melléklet segítségével az ún. zenekari felrakásokat rögtön meg lehet hallgatni. Sokat segíthet az a tapasztalat például, hogy egy zongorán megszólaltatott akkord hogyan hangzik azonos hangszerekre, és hogyan más hangszercsaládhoz tartozókra felrakva. (Én Darvas Gábor könyvéből tudtam meg anno, hogy egy kis szekund két azonos hangszeren, mondjuk hegedűn játszva egészen disszonáns hatást kelt, míg ugyanez a hangköz oboa és kürt esetében már konszonánsabbnak hat.)


4-mester-daniel-szaxofonozik.jpg


Mester Dani jazz szaxofonos. Jazz kiszenekarokban játszott. A különleges hangzások is érdekelték, így a kvartettjük kiegészült egy vonósnégyessel. Ugyanezek a szerzemények nagyzenekarra hangszerelt változatban is elkészültek. Amszterdamban előbb jazz szaxofon, majd filmzeneszerzés szakon végzett.

Mind a zeneszerzést, mind a hangszerelést úgy igazából csak és kizárólag menet közben lehet megtanulni. A tankönyvek segítenek, de minden egyes zeneszerzés és hangszerelés alkalmával elölről kell az egészet kezdeni. Sok-sok ilyen elvégzett munka után egyre csak jobb lesz minden.  Az „Orchestration” kurzus nagyon hasznos volt Dani számára. Kaptak olyan feladatokat, mint például egy vonósnégyesből készítsenek zongorakivonatot. Vagy épp fordítva, adott egy zongorakivonat és készüljön belőle egy vonósnégyes. Izgalmas volt az is, amikor egy zongorakivonatból kamaraszimfonikus hangszerelést gyártottak.

Orchestration: azaz nem nyúlsz bele az eredeti szerzeménybe, de már lehet gondolkodni azon, hogy bizonyos szólamok milyen oktávákban szólaljanak meg. (Pl. figyelembe véve az adott hangszer sajátosságait, kellemes megszólalási fekvését/magasságát stb.) Ezek is izgalmas dolgok és meg lehet tanulni az orchestration-ből egy sor klassz dolgot, amely az arranging-ot készíti elő.


5-mester-daniel-szaxofonozik-2.jpg


A big band hangszerelés úgy kezdődött nála, hogy a Modern Art Orchestra alapító tagja volt. Így a jazz kvartettre írt kompozícióiból jazz nagyzenekari változatot készíthetett, amiből lemez is készült.

„Érdekes” élmény, amikor az egyik országban kezd valaki adott szakma (jelen esetben: a jazz) ismert, elismert tagja lenni, majd rövidesen egy másik országban a mosogatnivaló tányérokkal a kezében találja magát.

Hangszerelői workshop-ra is jelentkezett két amszterdami mosogatás és a konzervatórium kurzusainak látogatása között. A holland Metropol Orchestra hirdetette meg ezt az érdekes programot. A világon egyedülálló, professzionális nagyzenekarról beszélünk, amely áll egy big band-ből, egy vonószenekarból, egy hatalmas fafúvósparkból és egy kiterjedt ütőhangszeres szekcióból. Gyakorlatilag mindent el tudnak játszani, és sokféle közegben megfordulnak. Pl. A North Sea Jazz Fesztiválon Pet Metheny világhírű jazz gitárossal is muzsikálnak, de akár egy holland televízióban is láthatóak-hallhatóak, amikor tánczenét játszanak. Állami pénzből működik a mintegy 40-50 fős Metropol Orchestra a mai napig. Hetente van koncertjük, előtte természetesen próbaidőszakkal. Ez azt jelenti, hogy heti rendszerességgel 10-15 új kompozíciót kell megtanulniuk. Művészeti vezetőjük és egyben karmesterük sokáig Vince Mendosa a Grammy-díjas hangszerelő volt. Mindenkivel dolgozott Chaka Khan-tól és Robbie Williams-től kezdve Michael Brecker-en át Peter Erskine-ig.


6-metropol-orchestra.jpg


Nyolc diákot választottak ki erre a workshop-ra. (Négyet az USA-ból, négyet Hollandiából.)

Mindannyiuknak egy-egy számot kellett írniuk/hangszerelniük. Öt napon keresztül próbálta a Metropol Orchestra a kompozíciókat. (Reggel 10-től délután 2-ig mentek a próbák.) Dani az egyik kvartettre írt dalát hangszerelte meg erre a giga zenekarra. A hangszereléshez, a lejegyzéshez konkrét támpontokat kaptak, mint például felül is és az oldal közepén is legyenek ütemszámok a partitúrában. Finale kottaszerkesztővel készült a hangszerelés. Dani megítélése szerint nagyon jól szólt már a midi file is.

Elkezdődött a szerzemények próbája. A nyolc ifjú hangszerelő a zenekarhoz közel ült. Kezében mindenki tartotta nemcsak a saját, hanem a többiek partitúráját is. Minden darab próbájára volt 25-25 perc naponta. Nem vesztek el a részletekben. Jó volt ez az 5 nap és nagyon hatékony. Az ötödik napon volt egy előadás, amely a szerzői jogokról szólt. Egyes kompozíciók már elsőre is jól megszólaltak a Metropol Orchestra előadásában. Ezek közül az egyik etnósabb, a másik funkys lüktetésű volt. Látni lehetett a zenészeken is, hogy élvezik. Bemozogtak, bólogattak a ritmusra, a groove-ra. Majd  következett Dani darabjának próbája és úgy érezte: ez egy katasztrófa!

Nem szólt jól a szerzemény. Nehéz darabot írt, tele ütemmutató/metrum váltással, néhány hangszer a teljesítő képességének határán kellett, hogy játsszon (konkrétan a trombiták). A meghangszerelt dal egy drum&bass alapú szerzemény volt. Ennek a hangszerelő-zeneszerző oldaláról való megfelelő megszólaltatásához vagy egy nagyon precíz dobosra van szükség, vagy takkjellel a fülében kell a dobokhoz ülnie a muzsikusnak. Ott volt Hollandia legjobb jazz dobosa, hozta a maga laidback/visszahúzósan doboló feeling-jét, ugyanakkor ez a groove mérnöki pontosságú érzetet igényelt.


7-mester-dani-elgondolkodik.jpg


Meghallgattuk mind a jazz kvartett Akkord Vonósnégyessel kiegészült változatát, mind a giga méretű Metropol Orchestra-val a fentiekben említett workshop végén elkészített felvételt. A különbség a két hanganyag között zenei értelemben az volt, hogy a kisebb formáció húzósabb, zúzósabb, lendületesebb jelleggel szólt. A nagyzenekari változat egy visszafogottabb, kimértebb, monumentalitást sugárzó kompozíciót sejtetett. Nekem személyesen mindkét hangszerelés és előadásmód szimpatikus volt, nem tennék különbséget közöttük.

Vince Mendoza időnként hátra fordult, hogy megkérdezze, adott résznél mi az, amit a hangszerelő hallani szeretne. Választ követően Mendoza „kitakarította” a többi, látszólag felesleges hangszert, amelyek egyébként alig voltak hallhatóak.


8-hatrafordul.jpg


Van egy veszély, amikor kottaíró programmal dolgozik egy zeneszerző, mégpedig az, hogy a visszahallgatás el kezdi befolyásolni a folyamatot. Ma Dani úgy csinálja, hogy a zongoránál szerzi a zenét és közben énekel, dudorászik. Bepötyögi a kottaszerkesztőbe az egész szerzeményt és legfeljebb a legvégén ellenőrzi le, hogy stimmelnek-e a dolgok. Semmiképp sem a kottaszerkesztő hangja jelenti a támpontot.

Volt olyan lehetőség, hogy a zenészek egyik délután elmondták a tapasztalataikat a hangszerelő palántáknak. Ebből rengeteget lehetett tanulni. Amikor problémás rész volt, akkor a karmester Mendoza nem bocsátotta vitára a kérdést, hanem eldöntötte maga, hogy hogyan oldják meg az adott szituációt.


9-big-band.jpg


Big band esetén nagyobb a lehetőség egy közvetlenebb probléma megoldására, mint egy ilyen giga méretű zenekar esetében.

Az „Odds” című számot meghallgattuk big band változatban. A Zürich Jazz Orchestra versenyére adta ezt be Dani. Nem került vele be a döntőbe, de pályázott ezzel a Magyar Jazz Szövetség versenyén is. A döntőn a Budapest Jazz Orchestra játszott, ő akkor épp mosogatott egy belga étteremben, majd a műszak végére kapott egy sms-t: megnyerte a magyar versenyt.

„Chapter 4” c. big bandre hangszerelt szerzeményét is meghallgattuk. Intro-val kezdődött. Ez volt az első hangszerelés, amit kottaszerkesztő programmal csinált Dani. Legelső szerzeményének kézzel írt partitúrájával adott nap este 7 órára elkészült, onnan kezdte a szólamkottákat legyártani, ezekkel reggel 7 órakor végzett…


Bágyi Balázs jazz dobos, zeneszerző, zenekarvezető, a Magyar Jazz Szövetség elnökének előadása

A combo játékról beszélt Balázs. Big band esetében ez annak ritmusszekcióját (dob, basszus, zongora és gitár) jelenti. Természetesen egy-egy szólista kapcsolódik szólók alkalmával a ritmusszekcióhoz.

Kétfajta combo létezik, az egyik, amikor standard-eket játszanak a jazz muzsikusok, és az a fajta, amikor egy zeneszerző, jellemzően a zenekarvezető számait adják elő. Ilyen combo - egészen pontosan sextett formáció – volt például az Art Blakey & The Jazz Messengers, vagy a Marsalis család zenekara.

A session jellegű zenélés szabadabb és interaktívabb. Amikor megkomponált, modernebb dolgokat játszanak a zenészek, az egy másfajta ritmusszekcióbeli megközelítés.


10-bagyi-balazs-1.jpg


Hagyományos be bop dobfelszerelésen, két ride/beütő cintányérral hallhattuk Balázs dobolását.

Amikor big band számoknál lemegy a tutti rész, utána visszavesz a dinamikából és a hangszerösszetételből a zenekar. Természetesen meg is változik a hangkép. Például ilyenkor ahhoz mérten választ a kíséretben cintányért, hogy trombita-, zongora-, vagy szaxofonszóló következik-e. Használnak szegecses tányért, van szólista, aki kifejezetten azt kéri, hogy ezen kísérjék. Amikor egy harsányan trombitáló muzsikussal játszik Balázs, akkor biztosan az erőteljesebb cintányért használja, a szaxofonos szólója esetén biztosan puhábbat választ. Ha a kvartett felállásból kilép a szólista és mondjuk a trióból a zongora szólózik, Balázs gyakran seprűre vált a kíséretben.


11-bagyi-balazs-2.jpg


Szóló alatt mit is csinál a dobos? Ha a szólista azt igényli, vagy érezteti, akkor minimálisra redukálja a kíséretet. Csak egy alapot ad. Olyankor is ez történik, amikor annyira nincsenek összeszokva. Ha ismerik egymás játékát, akkor váratlanabb helyeken is helyez el Balázs akcentusokat. Mindig arra kell figyelni, hogy mit indukál a környezet, mit kíván a szólista. Ehhez képest kell igazítani a sound váltásokat, ehhez képest változik a dinamika is. Ehhez mérten változtatja a kíséretet egyszerűbbre, vagy sűrűbbre.

Sokféle groove lehet a big band játék során. (Pl. swing, latin, hip-hop, funk stb.)

Időnként a ritmusszekció is visszaidéz a hangszerelésből bizonyos részeket akár a periódusban már megismert helyén, vagy máshol. (Pl. a kiállásokat az egész ritmusszekció együtt, vagy adott fill-eket/pörgetéseket a dobos egyedül játszik be.)

A „Cute” c. számot minden big band eljátssza. Anno Balázs is szerette. Mindig úgy dobolta, hogy közben fejében ment a téma, így szóló közben is bizonyos akcentusokat, jellegzetes részeket bejátszott. Mindez segítheti a közönséget a zenei körben való tájékozódásban, és a szólistának is jelez ezzel a dobos. Ez egy jó dobos szám, mert minden kör végén van két ütem, amiben ki lehet bontakozni a zenekar/ritmusszekció mögül.


12-bagyi-balazs-3.jpg


Itt a session jellegű combo játékról Balázs áttért a koncepciózusabb szerzeményekre és azok kíséretére. Bemutatta azt is, hogy a hagyományos és a modern zeneszerzési/hangszerelési megoldásokat hogyan kombinálja. Saját kvintettjének lemezéről, a „China Jazz Suite”-ről szemezgetett, amelyen trombitával és szaxofonnal egészült ki a ritmusszekció. A lemezen Balázs nagyon sokféle groove-ot használt.

Vannak a korongon páratlan metrumú részek, amelyek aztán (páros) swing-be váltanak. Kiemelte, hogy manapság sokkal több lehetőség van a combo játékban is, mint a múlt század közepén volt.

„Forbidden City” (Peking, a császári város). Intróval indul, amely maga a téma is egyben, aztán ¾-ben jönnek a szólók.

Szép szóló zongora intro a következő szerzeményben, majd second line groove-ot (ez egy New Orleans-i hagyomány a XX. század elejéről) hallottunk, majd swing-be átmegy a szám. Aztán megegyezés kérdése, hogy melyik szólista játszik a groove-ra és melyik szólózik inkább swing-ben.

„Quingdao Sky”. A címválasztásról: Kínában a kitisztult ég ritkán látható a hatalmas környezetszennyezés miatt. 7/4-es a groove, majd interlude-ként (közjáték) a zongorás intró vissza-visszatér.

A „Storm Above Ningbo”, rubato bevezetővel indul. A zongora és a dob improvizál, de a fúvós állások meg vannak írva. Ez a két dolog szöges ellentétben áll egymással. A szabadság vs. kötöttség érdekes kettőssége érezhető. 7/8-os balkános rész, majd átmegy bright swing-be, stb. A páratlanok a népzenéből jönnek, a mai kortárs zene is tele van páratlan metrummal, de utóbbiak szinte már körzővel, vonalzóval szerkesztve készülnek. Amikor 11/8, vagy 13/8 ütemmutatót látunk, akkor kettes, illetve hármas blokkokban lehet azt a legegyszerűbben értelmezni. Azaz 11/8-ban 2 db kettes blokk, aztán középen egy hármas, majd újra 2 db kettes blokk (azaz 2+2+3+2+2=11). 13/8 esetén még egy kettes blokk toldás van az elejében a 11/8-hoz képest.


13-bagyi-balazs-4.jpg


A Magyar Jazz Szövetség munkájáról: Balázs 6 éve vezeti a szövetséget. Alapvető feladata a szövetségnek az, hogy segítsék a jazz zenészeket, a jazz közönségét és a kulturális kormányzatot. Az egyik évben kiszenekari (combo), a másik évben pedig nagyzenekari (big band) versenyt hirdet a szövetség. Cél az is, hogy új művek, új hangszerelések szülessenek. Sokat lehet tanulni az ilyen versenyeken akár közönségként résztvevőként is. (Tökéletesen egyetértek, több alkalommal figyeltem, mi történik a versenyek döntőin.) Nyári táborok: BJO Tábor, Lamantin Tábor, Bodajki Tábor, stb. 20 ezer forinttal tudnak 5-6 nyári táborban 25 tanulót támogatni.

Az év fiatal jazz zenésze címet két muzsikus szokta megkapni (zsűri és közönség díj).

A Magyar Jazz Ünnepe egy 4 napos rendezvény a Budapest Jazz Club-ban. Az első napon a versenyek győzteseinek koncertje hallható (pl. Müpa Showcase), második nap az oktatási intézmények mutatkoznak be (pl. Bartók Konzi), a harmadik és negyedik napon pedig a profi produkciók kapnak helyet. (Utóbbi napon a Budapest Jazz Orchestra is fellépett)

A Magyar Jazz Napján (szeptember 7.) a Budai Várban, nagyobb apparátusú, befogadhatóbb programok kerülnek műsorra.

A jazz szövetség a kulturális kormányzattal is tartja a kapcsolatot. Az állami díjakra javaslatot tesznek. A Máté Péterről elnevezett elismerésből szeretne a szcéna kiválni, s egy önálló jazz díjat létrehozni.

A MJSZ-be érdemes belépni, mert 3.500 Ft-os éves tagdíj mellett első kézből tájékozódhatunk munkájukról, s a Budapest Jazz Club magyar előadóinak koncertjére jellemzően fél áron lehet bejutni.

Megérdeklődtem, hogy László Attila Kossuth-díjáról, a díjra jelöléséről mit lehet tudni. Ez az életműdíj már érik Attilának jó ideje, egyelőre nincs róla hír, ill. biztosan nincs még ez a célegyenesben.


Ezután ebédszünet volt, majd megkezdődtek a big band minősítő koncertek.

Idén négy bigband mérettette meg magát a Friedrich Károly, Bágyi Balázs, Mester Dániel alkotta zsűri előtt.

Krammer Big Band –„B” ezüstre minősítette produkciójukat a zsűri. Tavalyhoz képest javítottak, hisz akkor ugyanebben a kategóriában bronzot kaptak.


14-krammer-1.jpg


15-krammer-2.jpg


Mazene Big Band – „B” ezüst. 2018-ban „C” ezüstre értékelte a zsűri, így ez a big band is javított.


16-mazene-1.jpg


17-mazene-2.jpg


Seventeen Big Band – „A” bronz minősítést kapott a XVII. kerület jazz nagyzenekara idén.


18-seventeen-1.jpg


19-seventeen-2.jpg


A Coda Nostra Big Band kapta a legjobb „A” ezüst minősítést aznap.


20-coda-nostra-1.jpg


21-coda-nostra-2.jpg


Friedrich Károly a zsűri tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a Hangszerelés könyvek (kis- és nagyzenekarra) szerzője. Általánosságban, valamennyi minősülő nagyzenekarra értve kiemelte, hogy mindig a koncert helyszínéhez, a terem adottságaihoz mérten érdemes beállítani a hangerőt. Általában hangosabb minden, mint kellene, így nem felfelé, hanem lefelé kell jellemzően tekerni a hangerőt. Áttetsző hangzást vár el Friedrich Tanár Úr a zenekaroktól hallgatóként is, nemcsak zsűritagként. Ez azt jelenti, hogy mind a 17 hangszer szólama szépen kivehető és kihallható legyen a teljes nagyzenekarból. A délelőtti kurzusok fontosságát is kiemelte, hisz ezeken érdemes részt vennie a minősülő, tanuló big band tagjainak. Profi muzsikusoktól tudnak akár a ritmusszekcióbeli szerepekről, vagy a szólózásról, akár a dinamikával való játékról tanulni, amit tudnak hasznosítani a rendszeres próbák, összjátékok és végső soron a koncertek alkalmával.

Bágyi Balázs értékelésében a ritmusszekció próbáinak elengedhetetlen szükségességét emelte ki. Összességében elmondta, hogy a big band-ek ritmusszekcióinak próbájára, az alapul szolgáló dob-basszus-zongora-gitár négyesek összhangjára nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Hozzájuk viszonyul az egész big band, a fúvósok a ritmusszekcióhoz képest játszanak tempóban, vagy kissé mögé, így elengedhetetlen, hogy a ritmusszekciók és egyes tagjaik a helyükön legyenek ritmikailag.

A zenekarok a zsűri tagjait a hivatalos eredményhirdetés után kérdezték még mind az elhangzott értékelésekkel, mind a továbblépéssel kapcsolatban. Természetesen én is bele-belefüleltem az értékes tanácsokba.


22-beallas-bjo.jpg


Ezt követően az egyik kedvenc szakmai napi elfoglaltságom következett. Nagyon szeretem a hangbeállásokat. Rengeteget lehet tanulni abban a 45-60 percben, amely során látszólag semmi sem történik. Ez inkább olyasmi, amit nem szavakkal ír le az ember, hanem érzetek, amelyeket a pl. 2 hónap múlva pont a BJO-val aktuális premierjén alkalmazni tud, mintegy előhúzva a nyulat a cilinderből. Nekem konkrétan így jobban rögzül a BJO egészének hangképe, az egyes hangszerek, szekciók sound-ja. Mivel vizuális vagyok, ezért saját hangszereléskor is szívesen elképzelem, ahogy Ákos fuvolán játszik, Zana klarinétozik, vagy Varga Gyuri épp leteszi a baritonszaxofont, átvált basszusklarinétra és megfújja azt stb.

A remek szakmai nap gálakoncertjén Polyák Lilla és Gájer Bálint énekelt a Budapest Jazz Orchestra kíséretében természetesen teltház előtt.


23-lilla.jpg


24-balint.jpg


25-bjo-a-ket-enekessel.jpg


26-meghajlas.jpg


Fotók:   Szádóczki Iván (14-21), balazsbagyi.com (10-13), a szakmai nap plakátja (1), könyvborító (3, amazon.com), Metropol Orchestra (6, https://www.mo.nl/images/1912M1_Orkestfoto.jpg), a többi fényképet dr. László Enikő készítette.

Vissza a hírekhez