JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 23.
Ferenc Németh is calling2019. október 19.
JAZZTESZT A BULINEGYEDBEN2019. október 17.
Coltrane, John: Blue World2019. október 16.
GELEM GELEM2019. október 15.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
REMÉNY2019. október 04.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Hírek

Az az egyetlen ütés - Exkluzív interjú a 65 éves Horváth Kornéllal - II. rész

Mindig izgalmas egy muzsikussal az első személyes találkozás. Így történt most is: ősz eleji beszélgetés a Kossuth-díjas ütőhangszeres Horváth Kornéllal 65. születésnapja alkalmából. Második rész.

image1-59.JPG


NS: Te is azt gondolod, hogyha ismered az embert, a muzsikust, akkor nem "ugyanúgy" hallgatod a játékát?

HK: (Nevet.) Én egy kicsit ezt másképp látom: zenészként és nem laikusként. Azért számít, hogy milyen ember - más a feeling, más a kommunikáció. Ha egy sztárral vagy a színpadon - mennyire exhibicionista, vagy esetleg abszolút befogadó.


NS: Al Di Meola az előbbi...

HK: Nem én mondtam! (Nevetünk.) És ez rányomja a bélyegét a produkcióra, pedig fantasztikus zenész, gyönyörűen szól a kezében a hangszer, jó számokat komponál. Nem összehasonlítva, de annyira más világ Stanley Jordan-hez képest, aki viszont hihetetlenül nyitott mindenre.


NS: Sajnos befolyásolja az embert (engem biztosan) a személyes találkozás: Chick Corea-val és Al Di Meola-val nincs jó tapasztalatom. Miért tud kedves lenni például a szintén világsztár Herbie Hancock?

HK: Vagy Ron Carter. Miles Davis-nek meg külön paravánt építettek, hogy még a zenésztársakkal se kelljen érintkeznie. Mágikus figura volt...


NS:  ...egyedülálló zseni - és ezt tudta is magáról. Mesélte valaki, hogy amikor találkozott vele, megfogta a karját, hogy tényleg "emberből" van-e?

HK: Nem biztos, hogy örült neki... Sok anekdota kering róla, még az egészen közeli zenésztársakkal is furcsán viselkedett. Nekem nagyon nagy boldogság a Stanley Jordan-nel való kapcsolat.


image2-37.JPG


NS: Más. Mai magyar jazz.

HK: Sok tehetséges - de nem is így jó - inkább: rengeteg a klasszis zenész itthon. Véleményem szerint közülük is kiemelkednek a dobosok és az ütőhangszeresek! A nemzetközi ismertségről beszélek, nem Európáról, hanem a világról.


NS: Németh Ferenc?

HK: Ő nem Magyarországon él! A hazaiakról van szó, de nem mondok neveket. Az nem lehet véletlen, hogy kiről jelenik meg egy hatoldalas cikk.


NS: Újra más: pop-rock vonal. Melyik zenekarban játszottál a legszívesebben?

HK: Nincs olyan. Több évtizedes kapcsolatokról beszélünk. Megint oda térünk vissza, hogy milyen szerencsés vagyok.


NS: Tátrai Band, LGT - a Tabánban is ott voltál?

HK: Igen, 3-4 koncerten, Dely helyére kerültem.


NS: És akkor a zenehallgatási szokások. Állandóan szól otthon, vagy...?

HK: Nem mindig, de teljesen vegyes.


NS: Operett? (Nagy nevetés.)

HK: Nincs jogosítványom - ez egy komoly mínusz. A zenészek többsége az autóban hallgatja a muzsikát. Nem csak jazz szól nálam otthon, a MEZZO és a Klasszik Rádió is - főleg az utóbbi sokszor odaszögez a székhez.


NS: Mi volt a legutóbbi CD, amit hallgattál?

HK: Stanley Clarke legújabb lemeze, játszik egy tablás rajta, nagyon érdekes zene. (The Message - Salar Nader)


NS: Akadályoz a munkád abban, hogy több koncertre eljuss?

HK: Nem, mert a fesztiválokon rengeteg zenésszel találkozom, és látom őket koncerteken.


NS: Kedvenc külföldi dobos?

HK: Erre borzasztóan nehéz válaszolni, több is van. Mély benyomást tett rám Dennis Chambers, aki hihetetlen módon megérintett, mint ember, és, mint játékos! Sopronban nemrég együtt voltunk, két kurzust is tartott, másodszor szervezem az ottani programot (személyes kapcsolatok kellenek), a világ legjobbjai jönnek el. Tanítás is folyik, nemcsak koncertek.


image3-36.JPG


NS: Még egyet mondj - csak, hogy erőszakos legyek!

HK: Nem annyira ismert: Mark Mondesir, angol dobos, McLaughlin zenekarából. Súlyos betegségen esett át, most tér vissza.


NS: Ütőhangszeres?

HK: A legnagyobb hatással Naná Vasconcelos volt rám! Pár éve halt meg, óriási muzsikus, hihetetlenül nyitott egyéniség volt, személyesen ismertem. A zeneisége, a hangszerek iránti tisztelete, ahogy kezelte azokat...


image4-35.JPG


Sokszor nem értenek minket a fiatalok - nem akarom őket bántani - de a mi korosztályunk nagyon szerencsés. A hetvenes évektől a jazz olyan forradalmi változáson ment keresztül, hogy minden esztendőben 2-3 új stílust, váratlan hangzást hallottunk.


NS: Akkor szélesedett ki a paletta.

HK: Pontosan! Nekünk ez egy olyan muníció, amit ők sohasem kapnak meg. Ők beleszülettek "mindenbe"...


BS: Ömlesztve kapják azt is, amit nem kellene... Mit nem kérdeztem még?

HK: Mondtad, hogy 65 év. Én ezzel nem nagyon foglalkozom, nem érdekel - nem úgy, mint a magyar jazz helyzete! Szeretném kihangsúlyozni, hogy komoly problémák vannak!


NS: Politikai okok?

HK: Azok is, mert itt pénzről beszélünk. Nyilatkozatokból tudjuk, hogy soha még ekkora összeget nem fordítottak a magyar kultúrára. De hol a jazz? Miért a könnyűzenével vagyunk egy kategóriában? Köszönő viszonyban sincs egyik a másikkal! Régen a klasszikus zenével voltunk "együtt". Döntéshozók kérdezték tőlem a 2000-es évek közepén, hogy ti most hova tartoztok? Mondtam: nem értem a kérdést! Nem tartozunk egyikhez sem! A jazz - kortárs improvizatív zene!


NS: Miért nem fogadják ezt el?

HK: Na, erről van szó! A jazz mindig nívós dolog volt, és az oldalvizünkön valakik ügyeskedtek. Mi meg pórul jártunk...


NS: Lehet ez jobb, látod-e a jövőt?

HK: Nagyon nehéz! A leglényegesebb, amit ki szeretnék hangsúlyozni: a zenészekről kellene, hogy szóljon az "egész"! Ha nem lennének kiváló művészeink, akkor nincs újság. Azokról esik a legkevesebb szó, akik hónapról-hónapra kiállnak és produkálnak. A magyar kultúra fontos szegmenséről beszélünk!


NS: Más. Tanítottál?

HK: Kurzusokat adtam.


NS: Például a tHUNder duó Dörnyei Gáborral - létezik még, ugye?


image5.jpg


HK: Abszolút! Ő most Londonban él, és a Stanley Jordan Quartet tagja (is).


NS: Elismernek, a Rhythm Magazine-ra gondolok, 2017-ben.


image6-15.JPG


HK: Ha az élők között az első helyre kerülsz - az a csúcs! Nagyon nagy elismerés volt, azt igazolja, hogy van létjogosultsága a magyar művészetnek! Foglalkoztat a téma, de nem tudom a "megoldást", hogy hogyan tovább, nincs hozzá energiám...


NS: Amikor mész az utcán, kavarognak benned a ritmusok?

HK: Előfordul, hát persze, ebben élek!


NS: Kitölti a mindennapjaidat?

HK: Ott forog az agyamban... Semmiféle gépiesség, megtalálni azt a a hangot. Ez az életem.


NS: A többi megtanulható, a technika...

HK: Majdnem minden megtanulható! Roppant egyszerű. Miért is lettem  a Rhythm-nél az első? Másfajta technikát fejlesztettem ki - kiderült, hogy a világon ezt senki más nem csinálja. A lényeg: hogy az az egyetlen ütés - az hogyan szólal meg!? Hogy abban mi van benne.


NS: Végszó. Köszönöm a beszélgetést!


image7-5.JPG


Vissza a hírekhez