Organ Jazz Review a BJC-ben
Valahogy úgy alakult, hogy ezen a hétvégén a BMC-be és a BJC-be is beköltözött a lengyel jazz. A BMC-ben most tartják a háromnapos 7. Polska Jazzfesztivált, a BJC-ben pedig csütörtökön Hammond orgona estet tartottak a hangszer élvonalbeli lengyel előadóival „kis” magyar besegítéssel.
A Wikipedia a következőket írja erről a hangszerről: „A Hammond-orgona egy amerikai feltaláló, Laurens Hammond (1985-1973) által tervezett és megépített elektro-mechanikus hangszer, melyet 1934-ben szabadalmaztatott is. Csendes elektromos szinkronmotor forgat színuszevolvens fogprofillal ellátott lágyvas kerekeket. A 91 db hangkerék (C-F#) mögött 1-1 mágneses hangszedő helyezkedik el. Az elektromos gitárhoz hasonlóan generált hang több kilométernyi bonyolult huzalozáson és kapcsolórendszeren át jut egy egyszerű csöves előerősítőbe, majd onnan rendszerint egy külső aktív hangsugárzóba. A hangkeltés ezáltal teljesen mechanikus, minimális elektronikával közbeiktatottan. A hangszer lényege annyira bevált, hogy gyakorlatilag kis korrekciókkal gyártották 1935 és 1975 között. Kialakítása azóta is mintául szolgál sok hasonló elektromos, elektronikus orgonának. Az eredeti koncepció az volt, hogy az orgonákat templomoknak adják el, olcsó alternatívát kínálva a sípos orgonával szemben. Azonban hamar elterjedt az akkori szalonzenében is, illetve iskolákban, klubokban, stadionokban, polgári otthonokban. Később, az ötvenes években népszerűvé vált a jazzben, a bluesban, a gospelben, majd az 1960-as évektől a pop- és rockzenében is.”
Magyarország lakosságának döntő hányada az 1970-es évek elején ismerte meg a hangszert Rhoda Scott (1938-) jóvoltából, valamint Hofi Gézának a művésznőről készített szenzációs paródiájából.
Bár a jazzben a többi hangszerhez képest kisebb az elterjedtsége, de azért az első nagy előadóját, Jimmy Smith-t (1925-2005) – aki kétszer is járt Magyarországon – minden jazzkedvelő ismeri. Napjaink két kiemelkedő jazzorgonistája Joey DeFrancesco és Dr. Lonnie Smith is többször járt hazánkban, sőt a BJC-ben is felléptek.
Lengyel viszonylatban Krzysztof Sadowski és Wojciech Karolak a két legismertebb művelője jazzvonalon a hangszernek, míg Magyarországon elsősorban Fogarasi Jánost (1935-2012) kell megemlíteni.
Ennyi általános bevezető után rátérek a csütörtök esti koncertre, amely egy szünettel két félidőre tagozódott, de tulajdonképpen három részből állt.
Az orgona feltalálójának családnevét is az elnevezésébe foglaló Gary Hammond Quartet kezdett. (A Gary keresztnév eredetét az együttes elnevezésében nem tudtam megfejteni.)
A műsorfüzet szerint a quartet saját értelmezésében játszik acid jazz-t és funk-ot, mely irányzatok párosításában nem titkoltan a Medeski Martin & Wood formáció jelentett inspirációt számukra. Azt a dinamikát, amit a példaként felsorolt amerikai zenekart többek között jellemzi, azért még nem éreztem az együttes játékában.
A quartet tagjai a következők voltak (remélem jól értettem a neveket): Jacek Piotr Klesyk – Hammond orgona, Mariusz Mucha – gitár, Luka Klesyk – basszusgitár, Zbigniew Zagóra – dob.
Az együttes honlapja számos lengyelországi fesztivál fellépésükről számol be és csütörtök este már az együttesről a BJC előtt készült felvétel is posztolásra került.
Egy ráadással együtt kb. 50 percet játszottak, gondolom saját szerzeményeket, mert egyik szám sem volt ismerős és nem is mondtak a programjukról semmit.
A szünet után következő magyar Organism Trio játéka már az első percekben kihangsúlyozta bennem az első részben fellépő zenekar hallgatása közben felmerülő kérdéseket:
- kell-e külön basszushangszer a Hammond orgona mellé?
- rockos, vagy jazzes dobolás legyen?
- minden trendisége mellett a torzított gitárhang a legelőnyösebb?
Persze ezek az én szubjektív benyomásaim, az ízlések pedig különbözőek. Én először hallottam életemben mindkét formációt, tehát semmilyen múltból származó preferencia nem befolyásolt.
A trió tagjai a következők voltak: Vas Bence – Hammond orgona, Möntör Máté – gitár, Szabó Sipos Ágoston – dob.
Az együttes vezetője, Vas Bence konferálásának segítségével a programjukat saját szerzeményeik alkották:
1. Come Out to the Light (Vas Bence)
2. Walk of Contrasts (Vas Bence)
3. Kate Away (Möntör Máté)
4. Sanguineti (Vas Bence)
5. Passeriformes (Szabó Sipos Ágoston)
A 2013-ban alakult Organism Trio mára már nemzetközi színtéren is elismerést szerzett, több külföldi fellépésükről készült videó is megtekinthető róluk az interneten. A tavaly alakult és többé-kevésbé alkalmilag mondható Gyárfás–Premecz Organ Trio-t nem számítva a magyar jazz színtér vezető zenekara ebben a szegmensben.
Nem okoz gondot számukra vendégművészekkel történő együttműködés, amire példát láthatunk a fentiekben említett videófelvételeken, és ezt támasztja alá Brian Charette amerikai orgonistával ugyancsak a BJC-ben adott tavaszi koncertjük.
Csütörtök este is volt egy vendégük, Kajetan Galas orgonista Lengyelországból, aki az 5. szám közepén egy dobszóló alatt besétált a színpadra, helyet cserélt Vas Bencével az orgonánál, aki átült a zongorához és gond, fennakadás nélkül folytatódott a program. Nem is akárhogyan, hiszen a kritikusok Galas-t napjaink legjelentősebb lengyel Hammond orgonistájának tartják.
Perceken belül kiderült, hogy „nem csalás, nem ámítás”, egy európai szinten felső kategóriás szintű zenész érkezett. Dinamikája, muzikalitása, lábmunkája (az orgonán lábpedálok is vannak, nemcsak billentyűk), „közönségdöglesztő” hangszeres trükkjei magával ragadták a hallgatóságot. A koncertet megelőző rövid próbát leszámítva először játszottak így együtt, ennek ellenére egy változatos program következett határozott összhangban az alkalmi zenekaron belül.
A folytatásban a következőket játszották:
6. Christina (Kajetan Galas)
7. There Will Never Be Another You (Harry Warren)
8. Rosemary Baby (Krzysztof Komeda)
9. Crazy Girl (Krzysztof Komeda)
Mint írtam, Galas színre lépése után Vas Bence átült a zongorához, de az utolsó számban ismét helycsere volt és Galas ült a zongorához. Kiderült, hogy ezen a hangszeren sem kezdő színvonalon játszik, ahogy egyébként Vas Bence sem.
Háromnegyed óra trióban, utána szűk egy óra a vendéggel, mikor elbúcsúztak, de nagy tapsra tekintettel kaptunk még egy ráadást, agy amerikai standard előadásával ismét Galas-szal az orgonánál.
Este 11 órakor fejeződött be a koncert, amelyen Kajetan Galas személyében egy felső kategóriás zenésszel ismerkedhettünk meg, egy olyan hangszeren, melynek hangját nem lehet nem szeretni.
A lengyel jazz a múlt század hatvanas éveitől Magyarországon is nagyon sokak kedvence volt, máig emblematikus előadókkal, lemezekkel, koncertekkel. Én is közéjük tartozok. Az utóbbi időben – sajnos – csökkent a rálátás a lengyel jazz mindennapjaira, kevesebb előadó is érkezik Lengyelországból hozzánk. Nálam – mindenesetre – Grzegorz Karnas énekes mellett Kajetan Galas is felkerült a kiemelt figyelmet érdemlő új / újabb lengyel előadók listájára.
