HEGYVIDÉKI JAZZÖRÖMÖK
Pénteken a Hegyvidéki Kulturális Szalon Tamási Áron termében a Dr. Jazz Band lépett fel. Valószínű ez a hír nem üti szíven a budapesti és a vidéki nagyvárosokban élő jazzrajongók jórészét, mivel a zenekar javarészt Székesfehérvár, pontosabban a Velencei-tó körzetében vált ismertté, és főleg az ország nyugati felén adott kisebb városokban koncerteket, valamint a XII. kerület Törpe u. 2. alatt található intézmény sem számított eddig a jazz fellegvárának. A Magyar Jazz Szövetség elnökével, a civil foglakozását tekintve dobos Bágyi Balázzsal felálló, Dr. Tóth Gábor zongorista, civilben sebész alapította zenekar sikere azonban úgy tűnik, fordulópontot hozhat, és a klubkoncertek beépülhetnek az intézmény állandó programjaiba. Mint pénteken tapasztaltam, igény van rá!
A székesfehérvári Szent György Kórház orvosa, dr. Tóth Gábor, ahogy a honlapjukon is olvasható, 16 éve Jazzpress néven alapított zenekart. A tagok véletlenszerűen találtak egymásra, a jazz szeretete hozta össze őket. Nem sokkal megalakulásuk után jelentkeztek egy jazz tehetségkutató versenyre, ahol mindjárt első díjat nyertek, de a legnagyobb örömöt a zsűri elnök, Pege Aladár elismerő, és bíztató szavai adták számukra. A hirtelen jött siker ellenére útjaik szétváltak, tanulmányaik, munkájuk más irányba vitte őket. Azonban az orvosi egyetem előtt és alatt zenei tanulmányokat folytató dr. Tóth Gábor újra nekifogott a zenekar alapításnak, és sikerült megtalálnia csaknem két kvintettnyi jazzért hasonlóan elkötelezett muzsikust. A szaxofon, basszusgitár, és a dob poszton ugyanis kettős a szereposztás, így például akkor sem kell fejvesztetten dobost keresni, ha Bágyi Balázs kínai turnéjára esik egy fellépésük dátuma, vagy ráérő szaxofonos után nézni, ha Cseh László saját zenekarával, vagy a Budafok Big Band-del játszik, és ha Gáspár Gyula éppen más formációban basszusgitározik. Ezen alkalmakkor Kiss G. László basszusgitáron, Mits Márton szaxofonon, Blaskó György dobon kész a bevetésre. Zenekarvezetőként saját magának természetesen nincs helyettese, és a gitáron is az egyedüli jelölt földije, a szintén Kápolnásnyéken lakó, a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola gitártanára, Dobai István.
A Dr. Jazz Band a Hegyvidéki Kulturális Szalonban pénteken ebben az első szereposztásban lépett fel, tehát Dr. Tóth Gábor játszott elektromos zongorán, Dobai István gitározott, Cseh László tenor- és altszaxofonon játszott, Gáspár Gyula basszusgitározott, és a zenekar méltán leghíresebb tagja, Bágyi Balázs dobolt.
Dr. Tóth Gábor bevezetőjében elmondta, bár vadulni is fognak, de többnyire közismert, a „Great American Songbook” szélesebb körben is népszerű, korszakokon átívelő, közkedvelt standard számaiból válogattak, lesz bossa nova, blues és ballada, felidéznek fúziós örökzöldet, és eljátszanak pár saját szerzeményt is. George Gershwin „Oh, Lady Be Good” című kompozíciójával kezdődött a koncert, majd máris Sonny Rollins-tól a szolidabb vadulásra is alkalmas „Doxy” következett. A bossa nova-ra tett ígéretnek megfelelően sorra került a „Blue Bossa”, Kenny Dorham szerzeménye. A felszín alatt izzó mélabús latin ritmusok, és a dr. Tóth Gábor írta „Utolsó érintés” letisztult dallamai után Herbie Hancock fúziós remeke, a „Chameleon” már keményebb vadulást hozott, és az első rész végén játszott Duke Ellington szám, a „C Jam Blues” a 40-es évek harlemi klub hangulatát idézte a Hegyvidékre.
A világ egyik legismertebb, legtöbbet feldolgozott magyar szerző, igaz Párizsban írt darabja, Joseph Kosma kompozíciója, az „Autumn Leaves” segített a szünet után visszazökkeni a jazz világába, hogy aztán Miles Davis „So What”-jára már egyre többen ujjukkal térdükön kezdjék ütni a ritmust. Az első részben kiderült, a közönség különösen vevő a blues-ra, így a repertoárba egy témába vágó saját szám, a „Ridex Blues” került, tovább forrósítva a hangulatot. A vége felé Sonny Rollins újból visszatért, mégpedig legnagyobb, a „St. Thomas” című „slágerével”, majd a „Birk’s Works”, Dizzy Gillespie a kollektív élmény átélésére ugyancsak alkalmas szerzeménye lett volna az utolsó szám, de természetesen a közönség nem érte be ennyivel, és a ráadásban egy saját szám, a címében mindent eláruló „Funky” zárta az estét.
A tapsok zúgtak, a szemek csillogtak, a telefonok előkerültek, hogy rögzítsék, és a világhálón élő közvetítésben adják hírül ismerőseiknek, szeretteiknek a helyszínen átélt legboldogabb pillanatokat. A zenekar csodálatosan játszott, a koncert két részében bőven volt alkalom mindegyikük számára, hogy megcsillantsák instrumentális tudásukat. A repertoár telitalálat volt, a jazzt is kedvelők, vagy a jazz iránt érdeklődők a kapott élmények hatására közelebb kerülhettek a jazzhez, mélyebb kapcsolatot építhettek a műfajjal. A jazzfanatikusok sem unatkoztak, mert jó volt az ismert dallamokat így együtt, egy, a jazz örömét hozó zenekar tolmácsolásában, és ezt a zenét maximálisan átélő, magába szívó közösségben újra hallani.
Az immár hét éve a MOM Kulturális Központ tagintézményeként működő, a Hegyvidék kulturális és közösségi életének egyik közkedvelt színtereként szolgáló, tavaly új épületet kapott kulturális intézmény elsősorban a budai kerület polgárainak és civil közösségeinek ad szórakozási, időtöltési és kapcsolatépítési lehetőségeket. A Kulturális Szalon befogadó képessége tudatában nem is akar a MOM árnyékában a gigakoncerteket bonyolító nagytestvérrel konkurálni, az viszont jó jel, hogy a vezetőség teret ad a jazz hétköznapjainak számító klubkoncerteknek, és talán a számos rendezvény, előadás, mentálhigiénés és egészségmegőrző klubfoglalkozás mellett, a jazz is bekerül a rendszeres programok közé. Ezért pénteken a Dr. Jazz Band sokat tett.
