JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2020. február 17.
JazzUp – Gerendás Ruben2020. február 13.
Lyle Mays halálára2020. február 11.
GOLDMUND ÚJ ÚTJAI2020. február 10.
SCOTT, A HÍDEMBER2020. február 07.
Tolstoy, Viktoria: Stations2020. február 04.
Oscar Pettiford (1922-1960)2020. február 03.
Jazz Grammy-díjak 20202020. január 27.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Hírek

A free jazz kiemelkedő alakjai - 1. rész: Ornette Coleman

1960. december 21-e (éppen idén lesz hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a „Free Jazz - A Collective Improvisation” című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A most induló, minden hónap közepén megjelenő sorozat a free jazz legjelentősebb képviselőivel foglalkozik.

Ha másért nem, az 1961 szeptemberében kiadott, a bevezetőben említett album címe (és előadói) miatt (is) ORNETTE COLEMAN kell, hogy legyen az első rész főszereplője. Egy közel hatvan éves (!) aktív pályafutás rövid bemutatása következik.


image1-79.JPG


Az amerikai multiinstrumentalista (ezt a kitételt most nagyon komolyan kell venni!) két hónap múlva lenne 90 esztendős: 1930. március 9-én Fort Worth-ben (Texas, U.S.) született. Kezdetben tenorszaxofonozott, majd - miután egy fellépést követően megtámadták és tönkretették a hangszert - altszaxofonra váltott, és ez is lett a fő zenei kifejező eszköze.

Eleinte a legkülönbözőbb stílusokban játszott (R&B, bebop), majd olyan muzsikusokkal találkozott, mint Don Cherry, Charlie Haden, vagy Ed Blackwell - és ez a továbbiakat alapvetően meghatározta.

Az ötvenes évek végén több bátor zenei kísérletet tett, ide sorolhatóak a „Something Else” (1958) és a „The Shape of Jazz to Come” (1959) című albumok, előbbit a Contemporary, utóbbit az Atlantic adta ki, amellyel akkor évekig tartó együttműködés kezdődött. A korabeli kritikusok avantgárd jazz-ről írtak, a Coleman Quartet újszerű, szokatlan muzsikájára felfigyelt a szakma (is). Két, beszédes című lemez következett a sorban: a „Change of the Century” (1959) és a „This Is Our Music” (1960).

Aztán eljött 1960 decembere, amikor rögzítették a „Free Jazz: A Collective Improvisation by the Ornette Coleman Double Quartet” című albumot. Az eredeti lemezborító képe:


image2-50.JPG


A kinyitható tasak belső részén Jackson Pollock „White Light” című festményének reprodukciója látható.


image3-46.JPG


Később a kettőt összekombinálták:


image4-44.JPG


A vinyl kiadás két részre osztotta a 37 perces, összefűggő muzsikát: „Free Jazz (part one)” /19:55/ és „Free Jazz (part two)” /16:28/.

Az 1998-ban CD-n megjelent zene bonus track-et is tartalmaz „First Take” címmel, amely 17 perces. A két quartet játékát két oldalra osztották el.

A bal csatornában hallható: Ornette Coleman (altszaxofon), Don Cherry (zsebtrombita), Scott LaFaro (bőgő) és Billy Higgins (dob).

A jobb oldalon Eric Dolphy (basszusklarinét), Freddie Hubbard (trombita), Charlie Haden (bőgő) és Ed Bleckwell (dob).

Itt mindenképpen használható a zenefolyam kifejezés: a többszólamú  bevezetés után mind a nyolcan hosszan szólóznak - az improvizációk között rövid zenekari átvezetéseket hallunk.

A fúvósok kezdenek, Dolphy-Hubbard-Coleman-Cherry sorrendben rögtönöznek.

A két bőgős (Haden és LaFaro), majd a két dobos (Bleckwell és Higgins) önálló játéka zárja a hosszú darabot.

Érdekesség: az összes (!) bíráló, csillagokat osztó szaklaptól (például a Down Beat-től, vagy az Allmusic-tól) a maximális minősítést kapta a lemez.

Szerény véleményem szerint a zene ma is megállja a helyét, kiállta az idő próbáját - és sok "durvábbat" hallottam már...


image5-1.jpg


Egy korszakalkotó mű után nem lehetett könnyű a folytatás - de Coleman sok évtizedes pályafutásában még rengeteg a jelentős formáció és a különleges album. A hatvanas évek változó quartet felállásait követően a David Izenzon (bőgő) - Charles Moffett (dob) ritmusszekcióval játszott trióban. Közben már trombitált és hegedült is!


image6.JPG


image7.JPG


Közreműködött a „Yoko Ono/Plastic Ono Band” című koncertlemezen; (újabb) zenésztársai között találjuk (a teljesség igénye nélkül): Dewey Redman-t, Pat Metheny-t, Elvin Jones-t és Joachim Kühn-t.

Több, mint ötven önálló albuma jelent meg - 2006-ban az utolsó: egy koncertfelvétel „Sound Grammar” címmel.

Coleman mindhárom általa "használt" hangszeren, fia, Denardo dobon, Gregory Cohen és Tony Falanga bőgőn játszik. A lemezt Grammy-re jelölték - a díjat nem, de egy évvel később az életműdíjat (Grammy Lifetime Achievement Award) megkapta Coleman.


image8.JPG


Magyarországon sosem járt, de 2006-ban a Montreux Jazz Festival-on  fellépett - életében először és utoljára (volt szerencsém jelen lenni).

A két részből álló est összeállítása nem a legjobban sikerült: az "előzenekar" az egészen más műfajú Sergio Mendes Orchestra volt.

Éjfél felé került sorra az Ornette Coleman Quartet, addigra a nagy terem félig kiürült...


image9.JPG


Ornette Coleman 2015. június 11-én, 85 esztendős korában hunyt el szívelégtelenség következtében. Személyében egy különleges egyéniség, megalkuvást nem ismerő, újító jazz zenész távozott közülünk.

A free jazz legnagyobb alakjai között tartjuk számon.





Vissza a hírekhez