Az idei jazz Grammy-díjasok – Jacob Collier
Ma induló sorozatunkban az idei jazz Grammy-díjasokat mutatjuk be Önöknek. Azonos hangszeres magyar muzsikusokat kértem fel erre a feladatra. Elsőként a Jazzation acapella kvintett alapító-vezetőjét, Várallyay Katust! – A szerk.
Jacob Collier, a jövő zenéjének Mozartja 2017-ben személyesen is elvarázsolta a magyar közönséget, amikor csíkos zokniban szaladgálva a Müpa színpadán egy kétórás koncerten keresztül minden időpillanatban utolérte és meghaladta önmagát. A londoni székhelyű zeneszerző-hangszerelő-énekes-producer-multiinstrumentalista 2016-os debütáló albumával (In My Room) már nyert két Grammy-díjat – budapesti koncertje a sikernek köszönhető egyszemélyes show világturnéjának egyik állomása volt. 2018 januárjában Collier bejelentette egy négylemezes album tervét (Djesse), melyen többek között az acappella legnagyobbjaival kollaborál, úgy mint az USA-beli Take 6 és a brit Voces8. A tervezett négy lemezből a Djesse Vol.1 és Vol.2 látott eddig napvilágot, ennek köszönhetően a 2020-as Grammy-díj átadóról sem kellett üres kézzel hazatérnie Colliernak: a „Moon River” feldolgozása Instrumentális/vokális feldolgozás/hangszerelés kategóriában érdemelte ki az arany gramofonszobrocskát, az „All Night Long” feldolgozása pedig Instrumentális feldolgozás/hangszerelés + vokál kategóriában.
A „Moon River” „tisztán” acappella, mely a szokásos, ezerarcú Collier-videóban további sokszáz arcot felvonultat: Jacob családtagjai, kollégái és barátai - mint égen az éneklő csillagok - megjelennek a nyitóakkordokban egy-egy tartott hang erejéig. Ezután ismét az acappella-gurué a főszerep: éterien gyönyörű és bonyolult hangzás ragyogja be a hallgató lelkét az elkövetkező hét percben; az egyszemélyes acappella mestere az egyik pillanatban megrendít, a másikban nevetésre késztet, amint szőrmés, füles sapkájában huhogja a vokált (a szó szoros értelmében) huszadmagával. A Henry Mancini–Johnny Mercer páros által 1961-ben komponált „Moon River” 1962-ben már bezsebelte a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat az „Álom luxuskivitelben” (Breakfast at Tiffany) című film betétdalaként – és most sem kevésbé méltán érdemelte ki a zeneipar legnagyobb presztízsű elismerését Collier feldolgozásában:
https://www.youtube.com/watch?v=VPLCk-FTVvw
Nemkülönben az „All Night Long”, amelynek videójában a közreműködőkből is ugyanaz a könnyedség és profizmus árad, ami Collier-ből: a Take 6 és a Jules Buckley dirigálta Metropole Orkest kollaborációjával készült feldolgozás láthatóan a legfelhőtlenebb buli, amibe zenész csöppenhet. A száznál is több közreműködőt felvonultató feldolgozás bő hét percének minden másodpercére jut valami örülnivaló: Jacob egymaga ritmushangszerek arzenálját vonultatja fel és szólaltatja meg (többek között egy műanyag tárolódobozt tele kávéskanállal), az utca embere és a karmester táncol, a fúvósok két fújás közt grimaszolnak. Az öröm világszerte milliók otthonában árad – Jacob Collier személyéből és zenéjéből, melynek elismertsége nemcsak az amerikai lemezakadémia tagjai számára evidens. Milliók nézik és hallgatják, kommentelik és fejtik meg a hangszerelések akkordmeneteit. Érdemes – legalább nézni és hallgatni – ezt is:
