Gitárosok az én szememmel – Charlie Christian – Salvai Ádám sorozata – VII. rész
A legutóbbi résztől eltekintve a sorozatom eddigi epizódjaiban mindig a jelen ismert gitárosai közül emeltem ki a tárgyalt alanyt. Egyaránt szerepeltek az idősebb és a fiatalabb generációból is virtuózok, ám legutóbb már a múlt egyik fontos alakjáról írtam. Most pedig a jazz gitározás első időszakának kulcsszereplője a téma.
Charlie Christian 1916. július 29-én született egy texasi kisvárosban, Bonham-ben. Rendkívül rövid élete alatt is sikerült nagy betűkkel beírnia a nevét a jazz zene történelmébe. (Ne feledjük, ő volt a jazztörténet első elektromos gitárosa!) 1942 március 2-án, mindössze 25 évesen hunyt el New Yorkban. Nála is egyértelműen felmerül, mi lett volna, ha több éven keresztül lehetett volna aktív a zenei pályán. Persze, értelmetlen a kesergés, és így is van miről beszélni vele kapcsolatban.
Bár Texas-ban született, gyerekkorában Oklahoma City-be költöztek szüleivel és testvéreivel. Szülei szintén zenészek voltak, az első tanára édesapja volt. Eleinte jam session-ökön vétette észre magát, és egész gyorsan híre is ment. Olyan zenészekkel volt lehetősége együtt játszani ezeken az alkalmakon, mint a zongorista Teddy Wilson és Art Tatum. A következő lépést az jelentette számára, amikor Mary Lou Williams beajánlotta John Hammond-nál. 1939-ben bekerült Benny Goodman zenekarába, innentől pedig országszerte ismertté vált, a róla megmaradt felvételek is tulajdonképpen az együttessel rögzített anyagok.
A zenekarban aztán egyértelműen letette a névjegyét. Goodman mellett együtt zenélt Lionel Hampton-nal és Fletcher Henderson-nal; 1940-ben a Metronome All Stars-ba is beszavazták.
Mikor Christian-ről beszélünk, nem kerülhetjük meg a tényt, hogy nagy mértékben hozzájárult a bebop kialakulásához (egyesek szerint a kifejezés is tőle származik). Improvizációi által a kísérő szerepből egyértelműen szóló hangszerré emelte a gitárt, játéka szaxofonszerű volt, technikája Lester Young hangszerkezelésére emlékeztetett. A Minton's Playhouse-ban gyakran megfordult, itt zenélt együtt Thelonious Monk-kal és Kenny Clarke-kal. Utóbbi azt állította, hogy a két ismert standard, az „Epistrophy” és a „Rhythm-a-Ning” valójában Christian szerzemények.
A későbbi generációkra tett hatását elismerve előbb 1966-ban bekerült a DownBeat Jazz Hírességek Csarnokába, 1989-ben az Oklahoma Jazz Hírességek Csarnokába, majd 1990-ben a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
Játékával, stílusával irányt mutatott olyan nagyságoknak is, mint B.B. King, Chuck Berry, Carlos Santana és Jimi Hendrix.
Számomra a kezdetekben nyilván Wes Montgomery volt az, akitől számítottam a jelenleg is ismert formáját a jazz gitározásnak. Az idő múlásával, ahogy egyre több időt töltök a múlt és az aktualitások megismerésével, felfedeztem Charlie Christiant. Elképesztő belegondolni, hogy az évszámokat böngészve olyan távoli az a világ, amiben ő élt és zenélt. Fontos tisztán látni azt, hogy mennyire fontos a szerepe a gitározást tekintve. Tényleg nem csak a jazz stílusán belül, hanem a hangszer történetében, hiszen a már említett B.B. King és Hendrix, ahogy sokakra, úgy rám is komoly hatással bírt annak idején, mikor első alkalommal kézbe kaptam az első hangszerem. Előttük pedig ott volt Charlie Christian.
