A japán jazz legendái - Masabumi Kikuchi

Masabumi Kikuchi 1939. október 19-én született Tokióban, és 2015. július 7-én hunyt el az USA-ban, New York városában. Hazájában „Poo Sun” néven is ismert.

Zenei tanulmányainak befejezése után azonnal saját triójával kezdett játszani, majd hamarosan lehetősége volt a Japánban turnézó Lionel Hampton zenekarában szerepelni. Ez az élmény nagy hatással volt a további karrierjére. A ’60-as évek elején tagja volt Isao Suzuki bőgős első japán zenekarának, és egy szám erejéig lemezfelvételt készített Toshiko Akiyoshi zongoristanő együttesével.

Első figyelemre méltó felvétele 1966-ban készült, amikor szerepelt Sadao Watanabe „Jazz & Bossa” című lemezén. A ’60-as évek végén egyre többet játszott Terumasa Hino trombitással, és a Berklee College of Music ösztöndíjasa lett. Mielőtt végleg visszatért volna, tagja volt Sonny Rollins Japánban turnézó zenekarának.

1970-ben elkészítette első nemzetközi figyelmet is kiérdemlő albumát „Poo-Sun” címmel. A szereplő gárda az akkori élvonalbeli japán zenészekből állt, közülük is kiemelkedett Kohsuke Mine szaxofonos. A zenén érződött, hogy az amerikai évek alatt rengeteg Miles Davis felvételt hallgatott és koncertet nézett meg. A lemez anyaga tulajdonképpen Davis stílusa átültetve a japán népzenéből eredő improvizatív zenébe.

https://www.youtube.com/watch?v=g_BzFrPFxNA

Nem sokkal ezután Gary Peacock albumára szervezett együttest, amiben régi jó barátja Masahiko Togashi is szerepet kapott.

https://www.youtube.com/watch?v=7JhV4ZoOD5E

1973-ban jött a következő remekmű, Elvin Jones dobossal, és Gene Perla basszusgitárossal készített lemezt.

https://www.youtube.com/watch?v=7WwHI5reU-Y

Ugyancsak nagy siker volt 1974-ben az „East Wind” amerikai ritmusszekcióval (Eric Gravatt, Juini Booth) és japán szólistákkal (Koshuke Mine, Terumasa Hino).

https://www.youtube.com/watch?v=51qooVh7r9I

1978-ban jól ismert közreműködőkkel készíti el „But Not for Me” címmel megjelent albumát. Gary Peacock, Al Foster, Badal Roy, Alyrio Lima, Azzedin Weston a zenésztársak.

https://www.youtube.com/watch?v=R5fgWO99FYo

És ezzel el is értünk egy nagyon fontos évhez. 1978. A legendás Miles Davis már harmadik éve nem készít lemezt, és nem koncertezik. Nagyon keveseket enged magához, csak kósza híreket lehet hallani róla, azok is inkább a magánéleti botrányairól szólnak. Eleana Steinberg énekesnő, költő, producer, jazzrajongó volt a kulcsfigura. Richard Tee feleségeként temérdek jazz zenészt ismert, és azon kevesek közé tartozott, akivel Davis hajlandó volt találkozni, és akinek a tanácsaira hallgatott. Steinberg javaslatára Davis meghallgatott néhány kazettát, beszélt néhány emberrel és néhány hét gyakorlás után március 2-án a Columbia „B” stúdiójába vonult Larry Coryell gitárossal, George Pavlis billentyűssel, TM Stevens basszusgitárossal, Al Foster dobossal, és Masabumi Kikuchi zongoristával. Hogy hősünk hogyan került oda, ma már senki nem tudja pontosan, vélhetően Coryell hozta magával. A felvétel örökre dobozban maradt, lemezen nem jelent meg, sőt Davis nagy visszatérésekor ebből a csapatból egyedül Al Foster maradt meg. A felvételen nem találunk trombita hangot, Davis nem volt hajlandó ekkor még a hangszert a kezébe venni, végig egy minimoog szintetizátoron játszott.

https://www.youtube.com/watch?v=JO1NDTsEoz8

Bár csak néhány hétig tartott az együttműködés, a személyes találkozások során Kikuchi teljesen Miles Davis zenéjének hatása alá került. Következő albumán le sem tudta volna tagadni, hogy ki volt a minta a rögzített felvételekhez. Hogy senkiben ne is merüljön fel kétség, három korabeli ikonikus figurát meg is hívott a legendás trombitás zenekarából, Dave Liebman, Sam Morrison, és Steve Grossman tökéletesen megvalósította Kikuchi kéréseit, és egy remek album született „Susto” címmel.

https://www.youtube.com/watch?v=2lAhUuehyQ4

A későbbiekben egyre többször játszott szólóban, az így készített lemezei közül talán az „Attached” került leginkább a figyelem középpontjába.

https://www.youtube.com/watch?v=4_E6thyGddY

1989-ben Bill Laswell is „megtalálta” a japán billentyűst és egy dübörgő ambient, funk album lett a vége „Dreammachine” címmel.

https://www.youtube.com/watch?v=J99JGpgeRD8

Életének utolsó évtizede szóló, duó, és trió albumok készítésével telt, igyekezett pótolni az elmaradt ígéreteket zenész barátai felé. A Verve mellett Manfred Eicher kiadója, az ECM is foglalkoztatta Kikuchi-t, akinek egy szóló albuma „Black Orpheus” és egy trió lemeze „Sunrise” készült Németországban. Hasonlóan Isao Suzuki bőgőshöz, Masabumi Kikuchi is a ’70-es években ért pályafutása csúcsára, és lett a japán fúziós zene legendája.