Az Üveghegyen túlról, végre a Fonóban!
2021. október 29.
Nagyon erős hétvégi programmal búcsúzott a Fonó Budai Zeneház az október hónaptól.
Pénteken este a pandémia miatt többszöri halasztás után végre a Fonó Nagyszínpadára állt a Free Style Chamber Orchestra (FSCO) társulata az alapító Nagy „Yancha” János billentyűs művészeti vezetésével.
A zenekar szinte teljes létszámban jelent meg. Az egyetlen hiányzó, Kézdy Luca hegedűs szólista igazoltan tartózkodott Portugáliában a WOMEX éves rendezvényén.
A koncert a zenekar legutóbbi, „Az Üveghegyen túl” című lemezének bemutatója volt. A produkció tulajdonképpen hazaérkezett, hiszen énekesként a Fonó népzenei művészeti vezetője, Kubinyi Júlia népdalénekes szerepel.
A népzenei szcénát a tekerőlantos ifj. Szerényi Béla is képviseli állandó tagként az FSCO projektben.
A csapat fantasztikus zenészekből áll, akik saját formációikban és vendégekként is rengeteg sikeres koncertről lehetnek ismerősek az igényes zenék szeretőinek.
A koncerten Csonka Gábor, Lantos Zoltán és Frankie Lato hegedűsök, Haraszti Krisztina brácsás, Pribay Valéria csellista, Pozsár Eszter fuvola és piccolo játékos, Gordon Teodóra klarinétos, Zsemlye Sándor szopránszaxofonos, Blaskó Mihály fagottos, Frey György basszusgitáros, Berdisz Tamás dobos, valamint Joubert Flóra ütőhangszeres járult hozzá a fantasztikus élményhez. Az este hangmérnöke a szakma nagy öregje, a „Roadkirály” Kraft Tamás volt.
A nyitószám a „Western” című kompozíció volt Frankie Lato gyönyörű intrójával. A hangszerelés a kamarazenekar minden lehetőségét kiaknázza, a szólamok nem csak a hallgatónak, de láthatóan a zenészeknek is nagy örömet okoznak. Mindenki magáénak érzi a projektet, zseniális szólók hangzottak el Lantos Zoltán, Pozsár Eszter, Frey György, és Nagy János részéről is.
Nagy Yancha a szofisztikált, intelligens, kristálytiszta, érzelemteli zongora- és billentyűsjáték mestere. Tanítványain keresztül ez a világ fel-felbukkan több fiatal zenekar zenéjében is.
A „Western” után a folytatás a basszusgitáros Frey György gyönyörű lírai kompozíciója volt „Annabell” címmel.
Ezt követte a Bécsi Művészeti Akadémia végzett friss diplomás, és a napokban Joe Zawinul-díjjal kitüntetett zongorista, szerzeménye a következő epikus címmel: „Journey of a Light Beam Radiating from a Slushy Slice of Bread”. A szerény című kompozíció egy hihetelen tempójú és zenei ötletsziporkákban gazdag, orkán erejű hangvihar, ami az előadóktól a legjobb formájukat kívánja. Nagy Ábel Márton kreativitása határtalan, nem csak a hazai, de a nemzetközi jazz színtér meghatározó alakja is lehet, ezt saját formációjával a D.A.S. Trio-val is bizonyítja.
A következő dal egy feldolgozás volt Kubinyi Júlia gyönyörű énekével. A „Jöjj meg Duna” című népdalfeldolgozás az öt évvel ezelőtt fiatalon elhunyt Vasvári Pál bőgős, basszusgitáros, zeneszerző emlékét is idézte. Ketten készítették azt a dupla lemezt, ami számomra az egyik legmeghatározóbb teljesítményt jelenti az úgynevezett világzene magyar műfajában. Zseniális népzenészek és jazzisták hoztak létre egy új minőséget, magyar fúziós jazzt Hungarian World Music Orchestra néven. Ezen a „Thousand Years” című albumon hallottam először Herczku Ágnes énekét is (1999). A lemezről még egy kompozíció szerepelt „Indulj el egy úton” címmel. Frenetikus Lantos Zoltán szóló és Pozsár Eszter piccolo – Szerényi Béla tekerő duópárbaj, Berdisz Tamás – Joubert Flóra ütős szóló fokozta az egekbe a hangulatot a népdalfeldogozásban.
A koncerten két kompozíció hangzott el a Nagy János Trió „Jazz de Lune Debussy 100” című lemezéről is. A Claude Debussy dalok trió feldolgozása most kamarazenekarra hangszerelve Pozsár Eszter fuvola, Zsemlye Sándor szopránszaxofon, valamint Lantos Zoltán és Csonka Gábor mesteri szólóival igazi örömzenét szültek.
A „Kanásztánc” a koncert fantasztikus zárószáma volt (mint általában az FSCO Üveghegy koncertjein) Szerényi Béla fergeteges tekerő szólójával, Frankie Lato humoros, pengetett, effektezett hegedűszólójával, izgalmas hangulat- és ritmusváltásokkal.
A siker akkora volt, hogy ráadást kellett adnia a zenekarnak, amire nem is számítottak a hosszú program végén. A kottákat az öltözőből kellett behozni a záró Debussy feldolgozás előadásához. A „Claire de Lune” című gyönyörű ballada, nagyon szép, impresszionista lecsengése volt az FSCO ünnepnek.
