A Baló Sámuel Trió Dresch Mihállyal
Opus Jazz Club - 2021. 11. 04.
A koncertre várva elmerengtem, hogy megváltozott minden az ősz beköszöntével, a vidékről visszaköltözött a zene a városba, szépen bevilágított Fazioli zongora vette át a kerthelyiségekben égő sorok alatti elektromos zongorák helyét, és a közönség is elegáns ruhájában rendel az Opus Jazz Club rendezett asztalainál.
A zenészek kisétálnak a színpadra, lágy, kellemes tavaszi szellőt szólaltatnak meg hangszereiken, esetleg egy enyhe záporral megfűszerezve. Baló Sámuel szerzeménye, a „You May Think You Are Alone (in Valencia)” szólal meg. Dresch Mihály bal lába ütemre jár, kezében finoman muzsikál a szopránszaxofon.
Sámuel a darabot (címe magyarul: Azt hinnéd, hogy egyedül vagy Valenciában) egy valenciai egy hónapos látogatása során szerezte, Erasmuson lévő barátnőjét látogatta meg. Mindenképpen vitt magával egy elektromos zongorát - hiszen mi lesz, ha egy hónapig nem zongorázik, mondja mosolyogva - a zongorát édesapja adta fel postán, elképesztően alaposan becsomagolva, Sámuel repülőn érkezett. Alberto ment el vele a postára, akit Grazban ismert meg - egy nyáron ő vette ki szobáját, amíg szünidőben Sámuel Magyarországon volt. Aztán az élet szerencsés kacifántjának köszönhetően Alberto valenciai és sokat segített a párnak a helyi dolgokkal.
A közönség elmélyülten figyel, harapni lehetne az ő csendjüket.
Richter Ambrus teljes átéléssel dobol, láthatjuk őt elveszni a hangok és ritmusok világában. Baló Sámuel minden izmának ereje az ujjbegyeiben összpontosul és vesz részt a billentyűk mozgatásában. Dresch két hangszer között megpöndöríti egy picit a bajszát. Megszólal a fuhun, egzotikus világban találja magát a hallgatóság, én egy indiai dzsungelben (a Dzsungel könyve jut eszembe). A fuhun Dresch saját hangszer költeménye, a furulya és a tenorszaxofon ötvözete. “Más töltete van a hangoknak” - nyilatkozza később, “és pont ezt akartam elérni vele, a próbán is Miskolczi Márk megjegyezte, hogy olyan, mintha indiai hangzás világa lenne”. Baló Sámuel imádja, és kérte zenésztársát, hogy mindenképpen hozza magával a fuhunt is a próbákra. Dresch és a fuhunja finoman játszanak a fő dallamán a „Night of Relevations” című, szintén Baló szerzeménynek, amit Bartók és a népzene ihletett, és a 3-as hangzatokkal (a jazzben gyakori 4-es hangzatokkal szemben) játék eredménye. Ekkor már érzem, hogy ez a koncert megemeli a lelkem.
A darab vége tébolyi lendülettel, a jazzben ismert kavalkáddal, viszi magával a hangokat, felkap mindent maga körül, mint egy orkán - a jazz rajongók tudják milyen ez, szinté sámáni extázisba kerülnek a zenészek és a hallgatóság lelke is megremeg. Ez az élmény csakis az élő zenével élhető át igazán. A lezárások idején beporosodott érzékszervekről teljesen lehull a fehér lepedő és az újjá éledt közönség együtt rezeg a 4 hangszerrel. Az első szett a „Jameju” című számmal záródik. Mielőtt a zenészek visszavonulnak, Dresch Mihály kiemeli, hogy egy kivételével ma este mind Baló Sámuel saját szerzeményeit hallhatjuk.
A második szett a „Thunderstorm” című számmal indul, Baló a zongora húrjait pendíti meg kezdésnek. A magyarul „Vihar” című szám egy nyári zivatart fest le hangokkal. A 9 pontos Richter skálán 6-ost kapott a vihar, pontoz a koncert után Richter Ambrus.
Ezután a „The Water’s Edge” következik Tom Harrell-től. Zárásként a „Kata” című számot hallhatjuk. Minden darab rengeteg improvizációval hosszan szólt. A szűnni nem akaró taps a ráadást is kiérdemelte: Baló régebbi szerzeménye a „Collapse” szólal meg, amit Thelonious Monk zenéje inspirált.
Dresch “nagyon jó érzésekkel” távozik. Baló Sámuel bringájával elsuhan. Nagy szerencsémre Miskolczi Márk és bőgője, Richter Ambrus kíséretével arrafelé autózik, ahol én is lakom, így kapok egy haza utat a zenészek társaságában. Az este levezetéseként Richter az ujjaival dobol a cintányér tokján az anyósülésen, ahogy a lámpa pirosa megcsillan a szélvédőn.
A fotókat Kis Kata Linda készítette.
