Kármán Sándorra emlékeznek a magyar jazz dobosok és ütőhangszeresek
Október 30-án meghalt Kármán Sándor. Ez ma reggel 7 órakor jutott tudomásomra, és utána rögtön az alábbi körlevelet írtam a magyar dobosoknak és ütőhangszereseknek: „Kedves Magyar Jazz Dobosok és Ütősök! Tegnap 71 éves korában meghalt Kármán Sándor a ceglédi Dobmúzeum alapító vezetője és a 25 Dobos és Ütős Gála főszervezője. Kérlek benneteket, emlékezzetek rá’!” Eddig 15 válasz érkezett.
Bágyi Balázs
A dobos társadalom mélyen gyászol. Kármán Sanyi elvesztése hatalmas fájdalom. Nemrég, a hónap elején felkért, hogy nyissam meg a 25. Dobos Gála kapcsán rendezett kiállítást Cegléden. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem és örömmel tettem, doboltunk is. Duóztunk két pergőn, it was real fun...mondaná az amerikai. Utána ketten bementünk a múzeumba, este volt már, megmutatta, hogy kapott egy Hammond orgonát a gyűjtemény. Leültünk a teremben, vagy másfél órát beszélgettünk...
Aztán jött a gála Peter Erskine-nel, csodálatos este volt. Sanyi boldog volt... de félek attól, hogy az utóbbi hónapok szervezési munkái rengeteg stresszt jelentettek. A múzeum megmentése alapvető kérdés lesz a jövőben. Sanyi egy mindig elegáns, finom modorú és beszédű, igazi úriember volt, egy fanatikus gyűjtő, egy fantasztikusan hozzáértő valaki, és nem utolsó sorban nagybetűs JÓ EMBER. Nyugodjék békében!
Kaszás Péter
Drága Sanyi…
Neked köszönhetem, hogy 1995-ben felléphettem a ceglédi és a pesti Dobos Gálán.
Édesapám sokat mesélt a “hőskorról”, Kovács Gyuláról, hogy mennyire szerettétek a dobolást és a dobokat.
Én mindig csodálattal néztem ezt a soha el nem múló szenvedélyedet a dobok iránt.
A Dobos gálákat ugyanolyan szenvedéllyel szervezted, ami több generációnak volt meghatározó.
A Dobmúzeumról nem is beszélve. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy méltó módon vigyük tovább azt, amit megteremtettél.
Nagyon fogsz hiányozni, mindent köszönünk.
Nyugodj békében.
Szumper Ádám
Kármán Sándort sajnos személyesen nem ismertem, és nem tudom hogyan, de soha nem voltam a Dobmúzeumban. Őszinte részvétem. Azt hiszem, teljesen egyedülálló, amit létrehozott. Nagyon sajnálom, hogy nem ismertem, a múzeum látogatást pedig megsürgetem. :’)
Joubert Flóra
Őszinte részvétem az egész családnak!
Csízi László
Imádta a jazzt, a dobolást. Nagyon sajnálom, ami történt és azt is, hogy nem ismerhettem személyesen. Őszinte részvétem!
Berdisz Tamás
2021.09.25.
Az utolsó beszélgetés….:
Ma délután felhívott Kármán Sándor, a méltán híres ceglédi Dobmúzeum atyja, megálmodója, motorja, szíve-lelke, hogy az október 9-i Ceglédi Dobosgála előtti dobkurzusról informáljon. Kérte, hogy hívjak meg tanítványokat Peter Erskine kurzusára, amit már volt szerencsém tizenpár éve saját szervezésben megtartanom, szintén Sanyi segítségével, és végig élveznem sok-sok csillogó tekintetű dobossal együtt. Mindig volt pár kedves mondata hozzám, jól megbeszéltük, hogy ha lezajlik ez az őszi koncert-őrületem, akkor leviszem a tanítványokat egy nagy csodálkozásra a múzeumba, és igen, elolvasom a könyvet is. Akinek volt része Kármán Sanyi tárlatvezetésében bejárni a múzeumot, tudja, miről beszélek. Elköszöntünk…
Aztán kicsit később elindultam Albertirsára zenélni, ahol is kiderült, hogy a helyszínen az épületben van berendezve Sanyi dobmúzeumának kelet-európai (vasfüggönyön inneni) hangszereit bemutató kiállítása… Milyen kicsi a világ, milyen fura egybeesés, egyikünk sem gondolta volna, hogy pár óra múlva ismét beszélünk, lelkendezve hívtam Sanyit, hogy Albertirsán vagyok, és épp csodálom a gyönyörűen felújított hangszereket. Így pont aktuális volt a mai napra elhozott hangszerem: egy kelet-német Lefima felszerelés kb. 1964-ből… Amikor elmeséltem neki, melyik dobbal jöttem, megkért, hogy küldjek fotót az én, szintén kelet-európai hangszeremről (amit felújítottam és egyszer ki is állítottam Cegléden pár éve a Dobos Gálán), és nézzem meg a kiállítást. Fotók készültek, elküldtem az utolsó e-mailt neki, majd elköszöntünk. Nem tudtam, hogy végleg…
Kedves Sanyi!
Rengeteg élményt kaptam tőled az elmúlt évek, a Dobos Gálák, a telefonbeszélgetések során, a múzeumodat végignézve, a véget nem érő személyes beszélgetéseink során, sőt, még egy Arany Dobverő-díjat is a kezembe nyomtál vagy 8-9 éve…. őrzöm a fotót..
Bárhol is vagy, tudd, hogy szeretettel gondolok rád, köszönök minden pillanatot, hálát adok a sorsnak, hogy ismerhettelek és barátodként tartottál számon. Köszönöm a tiszteletet, amit kaptam tőled, ígérem, megszolgálom!
Találkozunk még, addig is vigyázz magadra…
Szeretettel:
Tomi
Dörnyei Gábor (London)
Végtelen-leírhatatlan fájdalommal a szívemben búcsúzom az egyik legeslegkedvesebb baráttól, igazi jó embertől Magyarorszagról Kármán Sándortól a ceglédi Dobmúzeum megálmodójáról. Akik ismernek/követnek, tudhatják, hogy ritkán szoktam megemlékezni gyászhírekről… nemcsak azért, mert nem szeretnék mások kárán szimpátiát, popularitást, vagy like-okat gyűjteni - (ellentétben másokkal), hanem azért, mert próbálok a bánatommal/gyászommal egyedül megbírkózni… a magam módján. (Az megint más kérdés, hogy ez jó megoldás-e…??) Egy dolog biztos… nagyon-nagyon nehéz a szívem és ez most nem megy! Küszködöm a szavakkal, mert annyi mindent mondhatnék a több, mint 25 éves Barátságunkról…tengernyi dolog mellett összekötött minket a dobgyűjtés szenvedélye. (Szerencsére én kicsit kevésbé voltam “megáldva” ezzel, mint Ő) - …de órákat tudtunk beszélgetni egy régi lábgépről, katalógusról, vagy éppen a különböző fatestek részleteiről…még NINCS egy napja, hogy egy Sonor Signature Jazz Szett-ről írtunk és álmodoztál Drága Sanyikám….!!!! Örökké fogsz hiányozni és a beszélgetéseink, akkor decemberben már nem is jöhetek a Dob Múzeumba, ahogy beszéltük..? Köszönöm Istennek, hogy ismertelek és barátom voltál és hogy boldogan, az egész GYÖNYÖRŰ családodnak és szenvedélyednek élhettél… ember többet nem kívánhat. Nagyon fogsz hiányozni, Isten Áldjon a legközelebbi viszontlátásig Kármán Sándor.
Tiszteletből mindenkit kérek, hogy nézze meg a www.drummuseum.hu oldalt! #stroke
Szaniszló Richárd
Nyugodj békében Sanyi, Kármán Sanyi!
Pár hete óriási boldogságban láttalak. Jómagam is osztoztam ebben, 25 éve is voltam gyerekként Nálad a gálán, és 2 év kitartó munkád után idén a jubileumin is. Még azon is dolgoztál, hogy ha valami technikai bravúrral is, de virtuálisan is akár, de Makoto Ozone-val a gálán ott legyünk!
Megköszöntem már szóban, de most ismét:
Köszönöm, hogy hittél bennem, Sanyi, és életed legfontosabb állomásán, a jubileumi koncerten ott állhattam melletted a függöny mögött, és együtt lestük Peter Erskine-t.
Ricsi
Rosenberg Tamás (Bécs)
A mai napon elért az a szomorú hír, hogy Kármán Sanyi meghalt. Nagy űrt hagyott maga után, a munkássága és az emberisége.
Badics Márk
Kármán Sanyival bár nem volt szoros kapcsolatunk, de talán két-három alkalommal is találkoztunk koncerteken, illetve egyszer még konzis koromban Geröly Tamás tanárommal látogattuk meg a Dobmúzeumot, ami nagyon meghatározó élmény volt számomra.
Példaértékű volt az a szenvedély, és precizitás, ahogy Sanyi a Dobmúzeumot építette, gazdagította. Halála nagy veszteség a dobos társadalomnak, remélem sikerül az örökségét méltóképpen továbbvinni, építeni!
Bordás József
Elment Kármán Sándor!
A hazai dobos társadalom közösségformáló alakja volt. A világhírű Ceglédi Dobmúzeum és a Nemzetközi Dobos- és Ütős Gála alapítója, vezetője.
Sanyi elhivatott volt a zene és a dobolás iránt. Több ízben hívott meg a Gálára koncertezni és neki köszönhetem a Visegrád Hangjai lemezem elindítását.
A 20. Ceglédi Dobosgálára felkért, hogy 19 fiatal dobos plusz én csináljunk egy rendhagyó performanszt. A ceglédi nagy templom két tornyát összekötő 20 méter magas hídján volt az én hangszerem és a 19 dobos a templom előtti téren velem szemben. A felkérés a „Párbeszéd” című darab megírására és eljátszására irányult.
Később ez lett a „Visegrád Hangjai” című nagyzenekari művem 1. tétele.
A DobMánia Táborban évekig tartott igen értékes hangszertörténeti előadásokat nagy sikerrel. A Dobos Magazin szakírója volt és egy elhivatott úri ember.
Isten veled Sanyi!
Szendőfi Péter
Sanyi volt az első Magyarországon, aki elindította a dobfesztiválokat.
Az első Dobos Gála - aki még emlékszik - Kovács Gyula Emlékkoncert néven indult, 1993-ban. És azonnal nemzetközi fesztiválként debütált, hiszen több neves külföldi előadó mellett akkor első ízben mutatkozott be nálunk Jojo Mayer.
Azóta 25 alkalommal volt Dobos Gála, ami több, mint negyed évszázad alatt szépen összekovácsolta a magyar dobos társadalmat, kialakítva ezzel egy nagyon komoly, generációk közt átívelő közösséget.
Mindezt Sanyinak köszönhetjük - ahogy a világon egyedülálló Ceglédi Dobmúzeumot is - amit a dobok és a dobolás iránti mérhetetlen szeretete és alázata hívott életre.
Jó utat, drága Sanyi! Köszönjük a Dobos Gálákat, köszönjük a Dobmúzeumot, és legfőképpen azt, hogy a dobok iránti szeretetet mindig újra tanulhattuk tőled!
Mi mind, magyar dobosok, ma mások lennénk nélküled...
Benkó Ákos
Kármán Sándor halálával hatalmas veszteség érte a magyar dobos társadalmat és kultúrát! Az általa valóra váltott álmokkal, törekvésekkel és elkötelezettségével a Dob iránt világszinvonalúra emelte számunkra magát az élményt a hazai dobos életben!
A legkedvesebb és legmeghatározóbb gyerekkori élményeim a dobokkal, dobfelszerelésekkel és koncertekkel kapcsolatban nagyban összefüggenek a Dobos és Ütős Gálákkal, a Dobmúzeummal és még az anno Dobos Magazinban írásban megosztott értékes élménybeszámolóival, információival és tapasztalataival!
Örökre a szívemben őrzöm ezeket a felejthetetlen emlékeket, élményeket (és Veszelinov András dobverőjét), amiket mind Kármán Sándortól kaptam! Köszönöm szépen! Nyugodjék békében!!!
Delov Jávor
Csak azért nem káromkodom, mert Sándor egy igazi úr. ...
Munkája felbecsülhetetlen, a világon egyedülálló gyűjtemény, de a hangszerek történetét - bár sokukról ír könyvében -, félek, hogy magával vitte... Szerintem ember így nem szeretett hangszert, mint ahogy ő. Zene- és hangszerszeretetből, a dobok iránti alázatból: 6*.
Nem tudok mit mondani, csak maximum, hogy köszönjük, köszönöm!
Nyírő Áron (Bombay)
Kármán Sándor halálával az egyik (ha nem a) legjelentősebb alakját vesztette el a magyar dobos társadalom. Egyikét azoknak a nagyszerű embereknek, akik miatt a dobosok/ütősök közössége olyan erős, messze erősebb bármely más hangszer köré szerveződő közösségnél. Élete munkája egészen lenyűgöző, egyedi. S mindezt olyan önzetlenséggel hozta létre, s ápolta, hogy bár közelről sajnos nem ismerhetem meg, mégis meg vagyok róla győződve, hogy egy nagy formátumú és egy nagyszívű embert veszítettünk el. Mert a sok gálát, a gyűjtemény felhalmozást bár nyilván belső motiváció okán kezdte el, de nem magának. Mindenkinek.
Ha emlékezetem nem csal, kétszer találkoztunk személyesen mindössze. Először a Dobmúzeum megtekintése során. Volt ott egy kisebb csoport, mögöttük félszegen sétáltunk másodmagammal, amíg ő tárlatvezetést tartott. Eztán kifelé menet beszédbe elegyedtünk, s már az ajtóból hívott vissza mondván: "Látom, nagyon csillog a fiatalember szeme, jöjjenek fel az irodába, mutatok valamit". Így tekinthettem meg az akkor épp frissen érkezett Craviotto pergőjét, ami láthatóan nagy büszkeséggel töltötte el.
Másodjára sajnos jóval szomorúbb körülmények között futottunk össze. Úgy hozta a sors, hogy egyszerre futottunk be Jávori Vili bácsit meglátogatni a kórházba. Nem ma volt...
Azt kívánom, hogy a dobos közösség kétféleképpen tegyen Sándor emlékének és munkájának megőrzéséért: 1) Őrizze meg a Dobmúzeumot működő formában! Ez egy rendkívüli tárlat, kulturális örökség, s talán még azt is megkockáztathatom, hogy egy (nem is olyan) kis szentélye a hangszerünknek. Szinte nincs ilyen egyéb hangszernek. 2) Őrizze meg és fejlessze a közösséget magát! Legyen önzetlen! Csak remélni tudom, hogy ehhez az alkalmas emberek már ott állnak/álltak a sorban, s hogy nekem is alkalmam lesz a jövőben ehhez hozzájárulni. Nem lesz egyszerű Sándor helyébe lépniük/lépnünk.
Végezetül: Bár most sokan szomorúak vagyunk, azért gondoljunk arra is, hogy úgy leélni egy hosszú életet, hogy az ember ideje nagyrészét a legkedvesebb játékai között tölti, s ebből még másoknak is jut bőven... nos, ki kívánhatna ettől szebbet?
Nyugodj békében Sándor, köszönünk (oly' sok)mindent!
