Gyárfás István Trio: In Memoriam Szabó Gábor

Idén – egész pontosan február 28-án – volt negyven éve annak, hogy elhunyt Szabó Gábor (1936. március 8. – 1982. február 28.) jazzgitáros, aki a magyar zenészek közül legmaradandóbban beírta magát a jazz történetébe. Ilyen hírnévre csak a jazz hazájában, Amerikában lehet szert tenni, persze a kiváló- és főleg egyéni gitározás alapfeltétel.

1956 novemberében távozott Magyarországról, majd nem könnyű kezdeti évek után a sikerek illusztrálására néhány helyezés a Down Beat éves szavazásairól: 1964-ben nyolcadik (a Rising Star kategóriában viszont holtversenyben első Zoller Attilával), 1967-ben harmadik (az első Wes Montgomery volt), 1968-ban ötödik (az első Kenny Burrell volt).

Chico Hamilton dobos, Charles Lloyd szaxofonos (Ő egyébként minden magyarországi koncertjén megemlékezik Szabó Gáborról) és Gary McFarland vibrafonos együtteseiben töltött évek után 1965-ben jutott el az önálló együtteseivel történő koncertezés és lemezkészítés lehetőségéhez. Még a híres Impulse! kiadónál is jelent meg felvétele. A zenei trendeket jóval megelőzve játszott world music beütésű crossover jazzt, a jazz fejlődésének várható irányával kapcsolatos kijelentésével még a Down Beat címoldalára is felkerült.

1974-ben látogatott először haza és bár addigi sikereit elhallgatták, egy tévé interjú vegyítve a Magyar Rádió 8. stúdiójában felvett koncerttel nagy sikert aratott. Az internet adta lehetőséggel az alábbi linken ez a műsor most is megtekinthető, a lemezen 2008-ban kiadott hangfelvétel beszerzése már nehezebb ügy, mivel 500 db számozott példányban került kiadásra.

Szabó Gábor jazz gitáros műsora - interjú Jazzpódium 1974

https://www.youtube.com/watch?v=hZkFpDxX0FM

Még egy fontos eseményről meg kell emlékezni. 1979-ben Amerikában készített új felvételeit 1981-ben kiadta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „Femme Fatale” címmel. Ez lett később egy Benkó Dixieland album után a legnagyobb példányszámban Magyarországon eladott jazz lemez.

Gabor Szabo - Femme Fatale (1979)

https://www.youtube.com/watch?v=QTS4vRjG8V0

Sajnos a drogok vészesen kikezdték egészségi állapotát, ami művészi teljesítményére is hatással volt. 1982. február 28-án – alig 46 évesen – Budapesten hunyt el.

A Szabó Gábor életéről szóló bevezető aktualitását az adta, hogy a Magyar Zene Háza Szabadtéri Színpadán május 11-én este (szerencsére jó idő volt) a Gyárfás István Trio lépett fel az „In Memoriam Szabó Gábor” címet viselő műsorával. Ezt a programot – némileg módosított formában – egyszer már előadták február 23-án az Opus Jazz Clubban. (A Magyar Zene Háza Szabadtéri Színpadán egyébként az előző este volt az első koncert, Orbay Lilla Ephemere nevű együttese lépett fel. Nyáron lesz még néhány érdekes koncert.)

Gyárfás István ezen az estén állandó triójával lépett fel, azaz a zenekarvezető gitáros mellett Oláh Zoltán bőgőzött és Cseh Balázs dobolt. A műsoron Szabó Gábor szerzemények és Szabó által is játszott magyar népdalfeldolgozások, valamint kedvelt standard-jei mellett a gitáros amerikai pályafutását támogató Charles Lloyd és Kenny Burrell darabjai szerepeltek a kb. 75-80 perc hosszúságú koncerten.

Program:

1. nem konferálták a címét

2. Femme Fatale (Szabó Gábor)

3. Zingaro (Antonio Carlos Jobim)

4. Breezin’ (Bobby Womack)

5. Kis kece lányom…

6. Gypsy ’66 (Szabó Gábor)

7. Slug’s Blues (Charles Lloyd)

8. Sombrero Sam (Charles Lloyd)

9. My Foolish Heart (Ned Washington - Victor Young)

10. Evening in the Country / Este a székelyeknél

11. Stella by Starlight (Ned Washington-Victor Young)

12. A csitári hegyek alatt…

13. Kenny’s Sound (Kenny Burrell)

Nemcsak a zene volt kiváló, hanem Gyárfás István konferansza és történetei Szabó Gáborral kapcsolatos eseményekről. Hallottunk a disszidálásának a körülményeiről, a Magyarországon kiadott lemezéről, Charles Lloyd és Kenny Burrell támogatásáról, a magyar népdalokról, a „Breezin’” szerzőségéről folytatott vitáról (ennek a számnak egy későbbi verziója vitte új irányba George Benson karrierjét), a Slug’s bárról (itt lőtte le barátnője Lee Morgan trombitást), a sajnálatosan meghiúsult emlékkoncertről a New York-i Blues Alley-ben. Most utólag ennyi jut eszembe a sztorikból, de biztosan volt még más is.

Érdekes, zeneileg kitűnő volt ez a hiánypótló program. Bár a Magyar Jazz Szövetség szakmai életműdíját Szabó Gáborról nevezték el, ennek ellenére megemlékezésre csak a Gyárfás István Trio vállalkozott. (Egyébként Gyafi 2016-ban maga is Szabó Gábor-díjas lett! – A szerk.)

Az Ő programjuk is szerintem két előadásnál jóval többet megérdemelne. Érdeklődés valószínűleg lenne, hiszen a műsor elején feltett kérdésre „ki az, aki tudja ki volt Szabó Gábor”, gyakorlatilag a teljes közönség feltette a kezét, hiszen ezért mentünk el a koncertre.