A klub tulajdonosok és a koncertszervezők is Kiss Zoli „Hagymára” emlékeznek
Mivel én nem Fb-ozom, így csak 2022. október 20-án, 11 órakor tudtam meg a lesújtó hírt, 67 éves korában csütörtök hajnalban elhunyt Kiss Zoli, vagy ahogy a jazztársadalom ismerte őt, a „Hagyma”. Azonnal körlevélben kértem meg a magyar jazzembereket, emlékezzenek rá! Eddig 10 válasz érkezett.
Kovácsné Mikola Mária (Nagykanizsa)
Kiss Zoli Hagyma ezer szállal kötődött Kanizsához, mi pedig - akik évtizedek óta szervezünk jazz-koncerteket itt a városban - hozzá, hiszen számtalanszor kaptunk tőle segítséget munkánk során.
Mindig tudott valamilyen áthidaló megoldást, ő képes volt még a legképtelenebb művészi óhajokat is teljesíteni. Nem csupán remek kollégaként tekintettünk rá, barátunk volt és szerettük őt.
A nyáron még volt alkalmunk személyesen találkozni, beszélgetni, örülni egymás társaságának. Hiányozni fog nevető szeme, lágy baritonja és egész lénye.
Drága Hagyma, örökre megmarad emléked a szívünkben!
Teremi Nóra (Veszprém)
Két hete még zenekart hozott hozzám, kaptam tőle egy Szakcsi lemezt, az utolsó példányokat osztogatta szét. Tervezte, hogy gyártat még belőle, utána még leveleztünk is.
Aranyos Károly
Sajnálom, ismertem, elég jól. Túl fiatal volt a halálhoz.
Bosnyák Ilona/BOSI
Zolival először 1992-ben találkoztam. Vele mentem Szentendrére egy Trio Stendhal koncertre. A napokban Ő emlegette..
Utoljára pont egy hete mentünk együtt, a Kozma Orsi Quartetet vitte Szabadkára.
Zoli jelenléte végig kísérte egész eddigi 30 éves koncertszervezői munkámat. Szinte nem volt olyan zenekar, amelyiket ne szállította volna.
Bejártuk fél Európát, a Visegrádi 4-ek országait a Tony Lakatos Trióval, a Kozma Orsi Quartettel Erdélytől Bulgáriáig.
Nekem nem a viccei jutnak eszembe róla. Elsősorban a korrektsége, pontossága, megbízhatósága, és szeretete. Remélem érezte, hogy mennyire szeretjük.
Utoljára kedden értem jött Eszter lányával, mert együtt mentünk Szakcsi temetésére
Sosem felejtünk el. Minden koncertünkön gondolunk rád.
Még nem tértem magamhoz... Ahányszor kerestelek mindig „úton” voltál egy zenekarral.
Jó utat és nyugodj békében.
Lázár-Prezsmer Endre (Sepsiszentgyörgy)
Kedves Hagyma!
Pár napja villámcsapásként nyílalt belém és azóta is meg-megráz, hogy már soha többé nem köszönsz be a telefonban, hogy: Jó napot kívánok! - nyugodt, bársonyos, Hagymás hangodon!
S mi lesz a sok betervezett, többek között az általad létrehozott Onion Trio koncertekkel, turnékkal? Kit bíztál meg, hogy biztonságosan, profin, élményekben gazdagon, Hagymaszerűen végigcsinálja? S mi lesz a sok meg nem ivott pálinkákkal?
2008-ban ismerkedtünk meg a Magyar Jazz Szövetség éves ülésén, emlékszel?
Odajöttél hozzám, bemutatkoztál, egyből szimpatikusak voltunk egymásnak és ezzel elkezdődött közöttünk egy hosszú és tartalmas, gyümölcsöző együttműködés!
Sok zenekart hoztál ki Erdélybe, sikeres, emlékezetes turnékat szerveztünk. Együttműködésünk fénykorában bátorkodtál kijelenteni, hogy az egyik legjobb jazzklub Sepsiszentgyörgyön működik! Sose voltunk túl sokan a koncerteken, de nagyon jó hangulatú, zenészek, nézők számára egyaránt maradandó élményeket éltünk át!
A sok élmény közül egyet megemlítenék: a KLB Trio (Kaltenecker Zsolt-Lukács Peta-Borlai Gergő) szuper koncertje után, amelyet egy nagyon profi és virtuóz közönségénekeltetős produkció zárt, és iszogatás, viccmesélések után hajnali fél 2-kor a zenészek olyan felfokozott állapotba kerültek, hogy pillanatok alatt koncertszerűen összerakták a hangszereket és a hangosítást és az ott levő 12 embernek még játszottak egy másfél órát és miután kiittuk az áfonyapálinka készletet, te elővetted a tiedet, a vészhelyzetekre tartogatottat.
Szerettem, hogy hamar és pontosan kiismerted és mindig feltaláltad magad a székelyföldi, nem mindig szakmailag elfogadható viszonyok és helyzetek között és a zenészeket úgy vezetted át a buktatókon, kudarcosnak kinéző helyzeteken, hogy azok felfokozott élményként élték meg a turnékat.
Ha elmaradt egy-egy koncert, mentve a helyzetet, vigaszként a zenekar feltöltődését szolgálva, a bálványosi Resort-ba, vagy a homoródi Lobogóba vitted őket wellness-kúrára, a két kedvenc helyedre!
Volt olyan év, amikor október és december között, hetente térültél-fordultál a zenekarokkal, kacagtuk, hogy hazalépsz gatyát cserélni és már jössz is vissza!
S az milyen volt, amikor a szállító kollégád helyett, a sok fuvarozása között a Jazz és Improvizációs Táborban tanító zenészekkel "kiszaladtál" Szentgyörgyre, aztán egy hét múlva megismételted a mutatványt, hogy 2 óra alvással időben és biztonságosan hazaszállítsad őket!
Sokunk számára fog hiányozni a kedves, fehérbajuszos, mosolygós arcod, aki a szentgyörgyi, kézdivásárhelyi, udvarhelyi, csíkszeredai, gyergyói jazzkoncertek állandó, hozzáadott értékévé váltál az elmúlt 15 évben!
Zoli, a közös emlékek által tovább élsz bennünk, az Isten nyugtasson békében..., barátom!
UI: Ne haragudj rám, hogy javasolom, terjesszenek fel a Magyar Jazz Szövetség Pernye András-díjára, ha már életedben nem kaphattad meg, így posztumusz tisztelegjünk a "nagyságod" előtt-után, s majd iszunk rá egy áfonyát!
Veres Krisztina (Békéscsaba)
Elment Hagyma és nincsenek szavaim. Nem hiszem el, nem tudom elképzelni, hogy soha többé nem fordul be a Meseház nagykapuján a busz, és nem fog integetni nevető szemmel, széles mosollyal a kackiás bajusza alatt, Hagyma. Ő egy egyszemélyes intézmény volt. Szállító, road, menedzser, pszichológus... Mindig vidáman, kipihent, jóllakott :) zenészeket hozott Békéscsabára, és a hosszú út után sem hagyta magára a zenekart, mindig meghallgatta a koncertet is, lemezt árult... A jazz koncertek sikere, az ő sikere, az ő öröme is volt. A Magyar Jazz Szövetségben egy nagyon fontos szerepet töltött be, ő volt a híd, az alkotó művész és a befogadó szervezet között. Páratlan kapcsolatrendszerrel rendelkezett, szerte az országban és persze az üveghegyen is túl. Talán azért, mert remek érzékkel tudott kapcsolatot teremteni. Soha nem tolakodott, de mindig ott volt, ha szükség volt rá. Egy poén, és minden a helyére került.
Széles út, Hagyma! Hiányozni fogsz.
Szegedi Zsuzsa (SárgaHáz – Szigetszentmiklós)
Nagyon letaglózott a hír!
Szeptemberben beszéltem vele utoljára.
Mérhetetlenül sajnálom, nagyon kedveltem. Jó ember volt.
Csurák Erzsébet (Rómer Jazz Klub, Győr)
Épp csak megemlékeztünk Szakcsi Lakatos Béláról és most egy másik tragédia érte utol a hazai jazz világát.
Nagyon nehezen tudom felfogni, hogy a Hagyma nincs többé. Persze nincs, de van. Lesz!
Itt él velünk, bennem is, az emlékezetünkben.
A 90-es évek végén találkoztunk először, a Trio Midnight zenekart hozta Győrbe, rögtön láttam rajta, hogy imádja, amit csinál.
A közös munkánkban mindig kedves volt, megbízható és segítőkész. Igazi profi!
Az évek jöttek mentek, de ő semmit nem változott, csak a bajusza lett egyre nagyobb és fehérebb.
Jó ember volt és jó barát. Így őrzöm őt meg magamnak!
Isten veled HAGYMA!
Lutz Gábor és Grégász Miklós (Debrecen)
Az ilyen hír az,
amit az ember rossz álomnak hisz
és még tízszer elolvassa újra és újra,
hogy felfogja, elhiggye...
Kedveltük Hagyma úr jókedélyű, egyedi humorú egyéniségét.
Nagyon fog hiányozni, hogy nem hoz már többé a Sikk-be
jobbnál-jobb zenekarokat a debreceni jazzbarátoknak.
Talán Tőle hallottuk azt a szóviccet, hogy:
"Melyik csillag vezérelte Cook kapitányt?
A Michelin-csillag ..."
No, most már Ő is csillagként fogja vigyázzni
a muzsikusok útjait odafentről...
Hirtelen, váratlan halála is jelzés,
hogy próbáljunk úgy élni,
hogy megéljük vágyaink,
hogy örüljünk minden percnek,
mert ki tudja, melyik lesz az utolsó...
Kacsányi Éva (Pécs)
Mi jut eszembe Hagymáról???
Először is a jellegzetes, senkivel össze nem keverhető bajusza, mely a fejformájával együtt tényleg egy hagymát formált- így a mindenki által ismert „Hagyma” név tökéletesen illik/illett rá.
A humora, annak ellenére, hogy sokszor fogtuk a fejünk…. Jajjjj ne Hagyma!!
A kis viseltes CD tároló bőröndje, a jósága, szelídsége, az állandó huncut mosoly a szemében….. és még sorolhatnám.
Ismeretségünk szinte pontosan ugyanakkorra tehető, mint Szakcsi Lakatos Bélával való kezdeti találkozásunk, hiszen az akkori Magyar Jazz Quartettet Zoli szállította – szakmám kezdetén, közel négy évtizede.
Azóta folytonosan kapcsolatban voltunk, sőt akkor sem állítok valótlant, ha szakmai alapokon nyugvó barátságnak nevezném kapcsolatunkat.
Ezért nagyon megrendített a távozásának a híre, attól pedig napokon keresztül képtelen voltam szabadulni, hogy az élet mekkora fricskát mutatott felé. Egy ember, aki az életének 75-80%-át veszélyes üzemben, autóban ülve élte, egy buta bicikli balesetben távozzon az élők sorából…. ezt csak fricskaként lehet értelmezni.
Feltűnő és jellegzetes volt a zenészek iránti maximális lojalitása – legalábbis külső szemlélő számára… aminek kapcsán néhány buta helyzet is kialakult, többek között a Metronóm Jazz Klubban is…
Pl. Trio Midnight koncertünk volt és kezdés előtt fél órával még sehol a zenekar, felhívom a Hagymát „te Zoli, hol a bánatban vagytok???” hú még kicsit messze, kb. 40 perc még odaérünk- mondja. Persze nem hagytam magam, firtattam tovább mitől nem sikerült ideérni időben, mire a válasz: „az Egri Jancsinak most született a fia és nem tudtak korábban indulni…” na jó ezt a választ én is elfogadtam, és mit tehettem volna, bejelentettem a közönségnek, akik jó gyerek módjára ültek a teremben és várták a zenekart. Majd a koncert közben az egyik vendég odaszólt a Jancsinak, hogy hallottak a babáról és gratulálnak… Erre a Jancsi: nagyon köszönöm, de három hónapos a Jancsika…
Azt nem tudom, hogy más programszervezők milyen viszonyban volta a Zolival, de én nem kifejezetten sofőrnek, illetve roadnak tartottam, nekem nagyon sokat segített ötletekkel, szervezéssel a Metronóm Jazz Klub éves koncertprogramjának összeállításában. Mivel folyamatosan zenészek között élt, rengeteg ismerete és jó füle volt a zenéhez. Mindig számíthattam arra, hogy akit ajánl számomra, az zeneileg mindig nagyon jó formáció. (Sok fiatal zenészt az ő javaslatára hívtam meg és sohasem okoztak csalódást). Vagy életem egyik hatalmas élményt nyújtó koncertjének megszervezésére – a Szakcsi- Vukán Eclipse – is ő beszélt rá.
Bizonyára neki is -mint mindenkinek- voltak problémái, de sohasem panaszkodott, akkor sem, amikor családi, vagy anyagi problémái voltak. Panaszkodni egyedül a COVIDos időkben hallottam, akkor kissé elkeseredett volt, de azt a számára ismeretlen sok szabadidőt, -baráti tanácsok mentén- pozitívra elfoglaltságra tudta fordítani. Könyvet kezdett írni, a turnék és közös utazások során megélt zenész sztorikról, melyből egy fejezetet volt szerencsém elolvasni. Nagy kár, hogy nem tudta már befejezni és sajátos humorán keresztül mosolyogtató történetekkel szolgálni a zenerajongó közönségnek.
Mi fog hiányozni számomra? A „Hagyma jelenség”, azaz minden itt leírt gondolat, plusz még azok amelyek hely hiányában kimaradtak.
