A jazztörténet kiemelkedő klarinétosai – 5. rész: Benny Goodman - A Swing Királya (Joe Fritz sorozata)
A jazzvilág nemrég ünnepelte születésnapját. A mai napig talán a legismertebb klarinétos Benny Goodman mind klarinét, mind jazztörténelmi szempontból kiemelkedő munkásságot hagyott maga után.
Benny Goodman 1909. május 30-án Chicago-ban született orosz emigráns családban.
A zeneszerető közegben, mint a tizenkettő közül a kilencedik testvér az iskolában a nagy rézfúvós hangszerek helyett a klarinét maradt neki. Bátyjai tubán és trombitán játszottak. (Harry Goodman sokáig zenélt is későbbi zenekaraiban, mint tubás, később pedig mint bőgős.) Csalódottsága ellenére nagyon hamar elsajátította a klasszikus zene minden kihívását a klarinéton, de érdeklődése korán az akkor divatos modern lüktetés felé irányult.
A 20-as évek közepén már Ben Pollack zenekarában szerepelt, mint kiemelkedő szólista és Amerika legtöbb nagyvárosát végig turnézták a bandával.
A 30-as évek elején megalapította saját bigband-jét, mellyel rádióműsorokban szerepelt, és a nagyon híres és hírhedt rádióadás, a “Let’s Dance” sorozat egyik estjén olyan hangulatot teremtettek a teremben, hogy a swing korszak kezdetét innen datálják.
Ettől kezdve Benny Goodman felemelkedett a legkeresettebb zenekarvezetők közé. Magát ki is nevezte a “swing Királyának” (King of Swing).
Emellett klasszikus zenei tevékenységeire is maradt ideje, így 1938-ban lemezre játszotta Mozart klarinét kvintettjét, méghozzá nem kisebb csapattal, mint a Budapesti Vonósnégyes (Budapest String Quartet).
Ezek mellett 1938 egy másik híres dátumot is mutat nekünk, hiszen január 16-án a Carnegie Hall-ban lépett fel zenekarával sok akkori neves zenésszel, mint például Count Basie, Duke Ellington, Harry James, Lionel Hampton, Teddy Wilson, stb… Ennek a dátumnak fontossága, hogy az első koncert volt, ahova a közönség a zenét hallgatni ment és nem táncolni rá. Ettől a naptól számolják a jazz-t önálló művészeti ágazatnak.
Ekkoriban ismerkedett meg Szigeti József hegedűssel és Bartók Bélával, akitől megrendelte a “Kontrasztok” című művet, melyet lemezre is játszottak 1940-ben.
Ebben az időben zenekara az egyik legjobbnak számított, de kis formációban is maradandót tudott alkotni a trio, majd a quartet formációival, melyben az ikonikus négyes így szerepelt: Benny Goodman - klarinét, Lionel Hampton - vibrafon, Teddy Wilson – zongora, Gene Krupa - dob.
Elsőként alkalmazott fekete zenészeket és ezzel sok gátat átszakított.
A swing korszak végén anyagilag nehéz volt támogatni a nagyzenekarokat. Így kisebb formációkkal lépett fel (sextet, octet), de mindig úgy, hogy az aktuális bandában a zenészek az éppen uralkodó modern irányzatok képviselői legyenek. Így hallhatjuk akkori felvételein Zoot Sims, Terry Gibbs, Billy Bauer, Clarke Terry, Paul Quinichette, stb... játékát.
Magas tudására nem is lehetne jobb példát hozni, mint klasszikus zenei felvételei tömkelege. Lemezre rögzítette Igor Stravinsky, Morton Gold, Paul Hindemith, Leonard Bernstein, és Mozart műveit. A korszak nagy zeneszerzői saját maguk vezényeltek ezeken a felvételeken.
A 60-as években politikailag is előtérbe került, ugyanis az 1962-es moszkvai fellépése jelezte a hideg háború végét az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között. Akkori zenekarában mindenki önálló szólista volt, úgynevezett all stars zenekar: Joe Wilder, Zoot Sims, Jerry Dodgion, Phil Woods, Tommy Newsom, John Bunch, Victor Feldman, Teddy Wilson, Bill Crow, Mel Lewis, többek között.
A sikereken és a keleti nyitáson felbuzdulva a következő évtizedeket turnézással töltötte Japántól Tibeten át mindenhol megfordult, még Magyarországon az Erkel Színházban is adott koncertet 1976-ban.
1985-ben bekövetkezett halálakor egy Brahms szonátát gyakorolt.
A csodálatos karrier mellett meg kell említenünk konkrétan, hogy mit tudott ő a hangszeren, és hogy miért követik a mai napig sok százan. Mindig a hangszer oldaláról közelítette meg a zenét, sokszor még akár a zene kárára is, de mindig hűséges maradt a klarinéthoz. Tökéletes technikája volt, meleg hangon játszott sok humorral. Egész életében minden felvételén azonos minőséget hallhatunk. Lemezei között úgy is válogathatunk, ha inkább a partnereit választjuk ki, mert például míg a 50-es években Mundell Lowe gitározott mellette, a 70-es években már Zoller Attila.
