Intergeese koncert és Inter-geese-view a Jedermannban (2023. július 8.)
Blanka ezúttal a IX. kerültbe látogatott el! – A szerk.
Horváth Áron – cimbalom, zeneszerzés
Mohácsy Lőrinc Ágoston – nagybőgő, zeneszerzés
Fekete Zoltán – dob, zeneszerzés
Mintha már évek óta együtt koncerteznének, pedig februárban alakultak. Virtuozitásukban 18-20 életévbe sűrített 30 évnyi zenélés lakik, kimeríthetetlen, humoros kísérletezéssel párosítva. Azon kevesek közé tartoznak, akik diszharmóniával is derűt fejeznek ki. Szinte szakadatlan hallunk improvizációt a saját műveikben és sajáttá vált feldolgozásaikban.
A legelső másodpercekben is olyan intenzitással játszanak, mintha már a koncert második felében lennének.
Ütős trióval kezdődik a „Babaya" című kompozíció: Mohácsy Lőrinc a bőgő hangszertestén dobol, Horváth Áron a cimbalom keretén, míg Fekete Zoltán ütők nélkül dobol. A ritmusőrületbe, finoman, fokozatosan, bőgővel érkezik dallam. Egy széthangzó, mégis játékos dallamkör felett improvizál Fekete Zoltán. Megszállottan játszik, már 18 évesen kiapadhatatlan változatossággal. Hol az ütő közepével szólaltatja meg a cintányér oldalát, hol kifürkészhetetlen ritmusképleteket játszik. Egy nyugodt részt követ a csattanó, mely egy dinamikus, egészhangú lezárás.
Mohácsy Lőrinc bőgő improvizációjával kezdődik a második kompozíció. Kiemeli a hangsoron kívüli hangokat. Érdekes fordulatot talál, melyben tréfásan csúszkál a húrokon, egyfajta megrendezett botladozásként. Az improvizáció átúszik történetmesélő témává. Felszabadult, energikus ötletfolyamot játszik a trió.
Fantasztikus közös improvizációban Horváth Áron ingó, kromatikus motívumokkal rohan hangszerén, hirtelen felemeli a pedált, majd még nagyobb lendülettel játszik egyre összetettebb futamokat.
Közben Mohácsy Lőrinc vonóval játszik a húrláb alatt, zenei káosz ez, mely felhajtóerővel visz a feloldáshoz. Fekete Zoltán végighúzza a csörgőjét a snare-en, majd aszimmetrikusan dobol.
Mohácsy Lőrinc érdekes hangszínt kelt azzal, ahogyan a súlytalan vonózásból ugyanannál a hangnál átvált súlyosra. A cimbalomtrillák folyamatossá válnak. Egylényegűvé fonódik össze a három hangszer, majd nyugodt hullámzással érkezünk a csend felé. A közönség hálás ovációval jutalmazza a művészeket.
Horváth Áron visszafogott, de ezerszínű szólójával kezdődik a koncert második fele.
Fekete Zoltán kimeríthetetlen energiakészlettel dobol, fokozza a fokozhatatlannak tűnő hangzásokat. Horváth Áron szárnyaló cimbalom improvizációt játszik, melyben többszólamúságot is rögtönöz. Ezt összekötik egy dallamos, békés kompozícióval.
A következő mű a legvisszafogottabb, leghalkabb nyitásból egy őrült, lendületes művé válik, melynek végén bátor, találó basszustémát játszanak, rengeteg játékos ötlettel, variálva mindhármójuk részéről.
Horváth Áron leírhatatlanul elmélyült, érzelmes cimbalomszólót játszik. Mozdulataiban, találékonyságában óhatatlanul is legnagyobb mesterét, Lukács Miklóst „idézi meg".
A legjobb csavar a világon, mikor mintha vége lenne a műnek, de visszatérnek többszörösen. Sűrűn díszítették „lezárást", csendbe zengés után nevetve ütős trióvá válnak, melyben Fekete Zoltán zseniálisan improvizál.
Az est legszabadabb kísérletezésével térnek vissza a szűnni nem akaró ováció után. Merész tritonus a cimbalomnál egyszerre „üt" a dobbal, mialatt Mohácsy Lőrinc tréfás békességgel játssza a basszus dallamát. Horváth Áron mindent bejáró improvizáció közben a húrlábakon túl penget, ujjbeggyel játszik a basszushúrokon. Mivel mással zárnának, ha nem csattanóval?
Interjú Mohácsy Lőrinc Ágostonnal
Hogyan fordítanátok a neveteket?
Sehogy, ez egy nagyon rossz szóvicc.
Hányadik koncertetek ez ebben a felállásban?
A leges-leges debüt koncertünket azonnal vendégművésszel kezdtük a Három Hollóban. Lucas Kewell elképesztő, „gyilkos" új-zélandi zongorista. A második fellépésünk a Fonóban volt. Ott játszottunk először hárman. A Központban koncerteztünk még. Ez a negyedik összesen.
Te vagy a zenekar vezető?
Hát, ha a többieket kérdezed, akkor azt mondják, hogy nincsen, ha engem akkor nem. Az én ötletem volt, hogy muzsikáljunk együtt. Én voltam az összekötőember Áron és Zotya között. Az alap elképzelés az volt, hogy a sokat hallott zongorát felcseréljük valami olyasvalamivel, ami egyrészt új, másrészt egy kicsit a miénk.
Alapvetően népi alapokon nyugszik az, amit csinálunk. Áron és én kisgyerekkorunk óta tánczházba járunk, tánczházmozgalomban muzsikálunk. Ezenfelül tinédzser éveink közepén kezdtünk el érdeklődni a jazz iránt. Zotya pedig már általános iskola után jazztanszakra jelentkezett a [Bartók] konziba. Eredetileg gitár-dobbal járt oda. A legjobb fordulat ebben, hogy a népdalfeldolgozásainkat mind ő írta. Zotya hallásmódjával, kap egy olyan fordulatot az összes népdal, hogy egy új interpretációval ér fel. Áronnal nem tudunk a népzenétől elvonatkoztatni.
Kik a mestereitek?
Nagyon-nagyon sok kedves mesterünktől tanultunk. Apámtól – Mohácsy Alberttől – tanultam bőgőzni. Bögöthy Ádám és Csuhaj Barna Tibor voltak a főtárgytanáraim. Áron a legnagyobb mesterének Lukács Miklóst mondaná. Zotya pedig Serei Dánielhez és Geröly Tamáshoz járt jazzdobra. Az a jó a konziban, hogy nem csak a főhangszeresedtől tanulsz, hanem mindegyik tanártól. Ha az ember elkezdi megérteni más hangszeresek látásmódját, hogy ők miért úgy játszanak, már sokkal egyszerűbb.
A Bartók konzervatóriumon kívül hova jártatok még zenét tanulni?
Gimnázium mellett a Tóth Aladár Zeneiskolába jártam. Utána, két éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a jazzel. Előtte még nem volt meg a zenétlészhez szükséges folyamatos pezsgés. Áron a Rajkó Talentumba járt. Zotyával most 18 évesek, idén végezték el a konzit. Késésben vagyok hozzájuk képest, de mindannyian most jelentkeztünk egyetemekre. Zotya a világ összes neves jazz egyetemére jelentkezett, és mindenhova felvették! Áron meg én a Zenakadémiára felvételizünk, ő klasszikus cimbalomra, én pedig jazz-bőgőre.
Ha közismeretiű gimnáziumba jártál, akkor hogyan szereztél ennyire elmélyült hangszertudást?
A családi közeg sokat segít. Nagyon nagy beerős hatás, hogyha az ember zenészekkel tanulja meg a szociális működést. És a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában. Érettségi után jött egy lehetőség, amely olyan elhatározás szült, hogy ezzel foglalkozzam. Előtte is motoszkált bennem, de valós beleállás mostantól van.
Mi alapján gyakorolsz?
A zenészléthez szerintem kell egy napi minimum. Abszolút létszükség nekem másfél-két óra gyakorlás. Ezzel nem esik ki az ember, edzésben marad. Kovács András Péternek volt egy műsora, ahol Hajós András volt mondta Fekete-Kovács Kornélról, hogy ő kisgyerekkorában gyakorlás helyett trombitált. Nem kötelező dologként gondolt rá, hanem muzsikálásként. Jó, hogy ez a hozzáállás elsajátítható.
Miből indul ki egy kompozíciótok?
Leejt egy nagyobb tárgyat az ember a zongorára, és annak a hangzásából. Nem. Szerintem kevés az olyan muzsikus, akinek nem szól valami a fejében. Általában a kompozíciók abból születnek, hogy ezt megpróbáljuk hallhatóvá tenni. Nagyon sok inspiráció van. Mind a hárman elég különböző stílusú zenét hallgatunk. Persze ha megnéznénk ezt Venn-diagramban, sokkal nagyobb lenne a közös halmaz a kívülesőnél. Bárhonnan jöhet inspiráció, még nincsen kifejezett koncepciós számszerzési metódusunk.
Várhatunk stúdiófelvételt?
Igen, de nem tudjuk, mikor. Zotya valószínű, szeptembertől külföldön tanul. A trióban lévő közös munkát ez megnehezíti. De amíg Európában marad, könnyebben haza tud jönni jó koncertlehetőségekre. Eddig olyan kilövéssel indultunk, amit szerintem kevés névtelen jazz formációt tudhat magának. Három Holló, Fonó, Központ, most a negyedik a Jedermann.
Nagyon-nagyon örülünk, és elképesztően hálásak vagyunk, hogy megbíztak a képességeinkben annyira, hogy meghívtak.
Köszönöm az interjút és további rengeteg sikert kívánok!
Az Intergeese következő koncertje augusztus 8-án 20:00-21:30-ig lesz a Magyar Zene Háza kültéri színpadán.
