XXIII. Jazz és a Bor fesztiválja, Balatonboglár - 1. nap
A félreértések elkerülése végett: aki nem tudná, ez még mindig olyan fesztivál, ahol a jazz nem csak a rendezvény nevében szerepel. Itt ugyanis tényleg JAZZt hallhat a közönség.
A kedves olvasók hallgatólagos engedélyével eltekintek a megnyitó beszédek részletes ismertetésétől, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy Babos Gyula halála óta a fesztivált az ő emlékének szentelik a szervezők. A bevezetőben ugyancsak megemlékeztek Szakcsiról, és a jazz-zenészek népszerű szállítójáról, Hagymáról, akik a tavalyi fesztivál óta hagytak el minket.
És természetesen Szalai Tücsi felsorolta a szponzorokat, én viszont – Tücsi jóvoltából, akinek a neve az alábbi lista élére kívánkozik – felsorolom azokat, akik nélkül tényleg nem jöhetett volna létre ez az évente ismétlődő rangos jazzesemény. Tehát: Szalai Tünde, aka Tücsi, Antal Ágnes Jozefa, Béres Krisztina, Berlik Mária, Bozsó Csilla, Farkas Eszter, Fekete-Szalka Bettina, Hajós Erika, Hornyák-Pálmai Éva, Kelemen Éva, Koós Marianna, Kovács Anita, Nagy Anna, Sajgó Orsolya, Sárdiné Durcsán Melinda, Simon Luca Sára, Somogyváriné Kerezsi Judit, Tóth Reni, Ambrus Levente, Dávid István, dr. Kiss Attila András, dr. Nagy Ádám, Fekete Zoltán, Finta Zoltán, Fodor István, Gergely Csaba, Hornyák Balázs, Kalász József, Keserű Zoltán, Merákovics János, Pásztor Attila, Pataki Petróniusz, Rónai Balázs, Rozgonyi Péter, Schrauff Jenő, Simon Tamás, Somogyvári Béla, Szentes László, Táskai Balázs, Tschepen Gábor, Várszegi Balázs, Visnyei Ádám, Zsilinszky Ádám. Ők adják a jegyeket, poharakat, párnákat, a hangot és a fényt, és biztosan mást is, hogy mi, hallgatók/nézők négy estén keresztül felhőtlenül élvezhessük az élő zene varázsát. Remélem, Tücsi senkit nem hagyott ki.
Most pedig megkísérlem leírni a leírhatatlant, azaz a zenét, vagy egyszerűen csak beszámolni a hallottakról.
Nagy János (billentyűk) triójának jutott az első zenekar nem mindig hálás szerepe. Frankie Lato hegedült, és Joubert Flóra dobolt. Bevallom, amikor laptopot, sok-sok pedált és más kütyüt látok a színpadra felrakva, mainstream jazzhallgatóként beindulnak a védekező reflexeim, de Nagy Jánost más formációkban kedvelni szoktam, Frankie Látóra pedig igen szívesen emlékszem még a múlt évezredből, egy szegedi koncertről. Igaz, akkor djangós-grapellis akusztikus zenét játszott, "igazi" hegedűn. Most viszont egy kis "kesergővel" indított, pedálok, szintetizátorvarázs, én meg kezdtem attól tartani, hogy beigazolódik az előzetes aggodalmam. De tévedtem. A bevezető után már nem is volt olyan langyos, mint a Balaton, a billentyű–dob felelgetés már felkeltette a figyelmemet. Szép lassú zongorajátékot hallhattunk a második számban, majd Jancsa keresgélt valamit a számítógépen. Nem tudom, megtalálta-e, de kiderült, hogy a harmadik szám a COVID-időszakban íródott BJC jam.
Ketten–hárman beszélgettek hangszereik segítségével, egészen különleges módon. Nagyszerű volt, ahogy Frankie a hegedűt pengette.
Csupa finomság és sziporka, a dob a zene motorja. "A dobos a zenészek legjobb barátja", szokták mondani. Nos, Flóra nemcsak figyelmes dobos, hanem ZENÉSZ. A következő, Debussy ihlette darabban énekeltek a dobok a keze alatt. Miután kirándultunk a komolyzenébe, átmenetet hallottunk a "klasszikus jazz" világába (Someday My Prince Will Come), majd visszatértünk Debussyhez (Kis pásztor). Ebben Jancsa "swingtetizátoron" játszott, szóval swingelt, mielőtt egy jófajta "csűrdöngölővel" végződött a darab és a koncert. Szokatlan hangszerkombináció, rendkívül élvezetes zene, jó hangulatcsináló.
Folytatta a Borbély Műhely/Quartet – kinek hogyan tetszik. A sok formációban és egyébként több hangszeren is játszó Tálas Áron zongorázott, Horváth Balázs bőgőzött, G. Szabó Hunor dobolt, Borbély Misi pedig több fúvós hangszeren játszott, mint Jirí Stivín. Felsorolásuk meghaladja e beszámoló terjedelmét. Minden esetre tárogatóval kezdett, három (népzeneibb kötődésű) számot játszottak korábbi lemezeikről, majd a legutóbbiról, „Az éjszaka csodái”-ról.
De mondhatnánk azt is, Borbély Misi csodái – méltó társak kíséretében, különösen, ami a zongorázást illeti. És amikor a bőgővel duóban megszólalt a basszusklarinét, ketten is azt mondtuk: "micsoda hang". Aki nem hallotta, sajnálhatja. Aztán már csak Áron szerzeménye (Tevemenet) és egy tárogatós ráadás volt hátra.
Élménygazdag este volt, hasonlóan színvonalas második nap várható.
