A jazztörténet kiemelkedő klarinétosai – 9. rész: Woody Herman - az állandó újító

Sorozatunk jelenlegi szereplője jazztörténeti jelentőségű zenekarvezetőként írta be magát a könyvekbe, de érdekes módon klarinétozásával maradt meg emlékezetünkben.

Woodrow Charles Herman a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban született 1913. május 16-án.

Szülei Otto és Myrtle (Bartoszewicz) Herrmann voltak. Édesanyja Lengyelországban született.

Woody gyerekkorában énekesként és sztepptáncosként dolgozott a vaudeville-ben, majd 12 éves korában klarinétozni és szaxofonozni kezdett.

1931-ben megismerkedett Charlotte Neste-vel, a feltörekvő színésznővel és 1936. szeptember 27-én házasodtak össze.

Woody Herman csatlakozott a Tom Gerun zenekarhoz, ahol énekesként első felvételeit datálhatjuk  a "Lonesome Me" és a "My Heart's at Ease" című számokkal. Ez a zenekar feloszlásakor hosszas viták után Herman vezetése alá került.

Hamar belátta, hogy nagy pályatársai mellett, mint Benny Goodman, vagy Artie Shaw, csak a zenekari hangzással tud más hallgatóságot elérni. Első nagy sikere a „Woodchopper’s Ball” volt, ami után már a legmodernebb hangszerelőket alkalmazta. Dizzy Gillespie és Neal Hefti is hangszerelt a zenekar számára. A szaxofon szekciót átalakította és a klasszikus két alt, két tenor és egy baritonszaxofon helyett a három tenor és egy baritonszaxofonokból álló kórust vetette be. Jimmy Giuffre dalával, a “Four Brothers”-szel debütáltak. A zenekarban olyan nagyságok ültek még fiatalon, mint Zoot Sims, Stan Getz, Terry Gibbs, Flip Philips, Conte Candoli, stb…

Ralph Burns lett állandó hangszerelője, akinek dalával, az „Early Autumn”-nal szintén fergeteges sikert arattak.

Igor Stravinsky az „Ebony Concerto”-t a zenekarnak írta, ezzel ismerve el a jazz műfaját a zenei életben.

Woody Herman a hatvanas és a hetvenes években is nagyzenekarát vezette, és bejárta a világot.

1976-ben fergeteges elköszönő koncertet adott a Carnegie Hall-ban (1978. október 30-án az Erkel Színházban is fellépett a Woody Herman Big Band!), de miután kiderült, hogy a könyvelője miatt dollármilliós adótartozása van, tovább folytatta a munkát. Zenészek sokasága gyűjtött pénzt a kilakoltatása ellen.

Végüll 1987. október 29-én (76 évesen) hunyt el aktiv zenészként.

Klarinétos szempontból két lemezét kell megemlítenünk, melyek kis formációval készültek. Az egyik a „Swing Low, Sweet Clarinet”, ahol Nat Pierce és Gus Johnson a tagok között szerepel, valamint a sextet lemeze, melyen Nat Adderley, Joe Puma és más akkori fiatal tehetség is szerepet kap.

A 80-as években a Concord Records-nál is fiatal tehetségekkel dolgozott és itt készült több lemeze is a japán Tokyo-ból érkezett klarinétos Eiji Kitamura-val.

Woody Herman az ötvenes években csatlakozott a LeBlanc hangszercsaládhoz és élete végéig ezt a típust népszerűsítette. Hangja mély és fémes volt, különösen szerette a hirtelen magas hangokat.