90. DzsesSzerda Tatabányán a Gáspár Károly Trióval és Ludányi Tomival

Ludányi Tamás és Pleier Tamás állhatatos tevékenységének köszönhetően és a város támogatásával (a nézők/hallgatók között most is – mint általában – ott volt a polgármester asszony és helyettese) szép kort élt meg a sorozat, és eljutott az igencsak tekintélyes 90. koncertig, amelyre a „legjobb balladajátékos” díjjal elismert Gáspár Károlyt (zongora), Jónás Gézát (bőgő), Jónás Fülöpöt (dob), valamint az utóbbi időben sajnálatosan ritkán hallható, immár programozó mérnök Ludányi Tomit* (altszaxofon) hívták meg.

Az említett díjat a Bartók Rádió által 1998-ban szervezett Füsti Balogh Gábor Jazz Zongoraversenyen ítélték oda. Azóta Gáspár Károlynak egy szóló és négy trió lemeze is megjelent, a legutóbbi „Tribute to Giants” címmel.

Gáspár Károly játszott már Tatabányán, és Ludányi Tominak az Erkel Zeneiskola természetesen „hazai pálya”.

Némi kutatás után megállapítottam, hogy Tomi nemcsak a 60. DzsesSzerdán lépett fel a változó felállású Gáspár Triókkal (legutóbb a múlt hónapban a Jedermannban).

Kíváncsian vártam, milyen lesz élőben hallani a két ifjú tehetséget, Jónás Gézát és Fülöpöt, akiket eddig csak az interneten hallgattam, és akik először jártak nálunk.

A friss lemezből nem hallhattunk, mert az azon szereplő Bágyi Balázs éppen az Egyesült Államokban tartózkodik, így a programot örökzöldek alkották, kezdve – balladajátékoshoz méltóan – a „My Funny Valentine”-nal.

Ludányi Tomi a második számtól kezdve („Alone Together”) szállt be, amelyet az „On Green Dolphin Street” követett. A negyedik darabban („Take the Coltrane”) már-már úgy tűnt, hogy Tomi ellopja a showt, de aztán olyan fergeteges zongorázást hallottunk, amelyet a bőgőszóló is alig tudott megszelídíteni. Visszatértünk a balladák világába („I Want to Talk about You”), majd a ráadás előtti utolsó szám zongorán játszott drámai bevezetőjét Ludányi Tomi szólója és egy bőgő–dob duó követte. Jónás Géza és Fülöp nemcsak kulturált kísérők voltak, hanem duójátékukkal és szólóikkal is nagyban hozzájárultak az élményhez.

A közönség sok-sok tapsával kísért jó másfél órás műsort az évszaknak megfelelően az „Autumn Leaves” zárta, én pedig beszereztem a Gáspár Trio legújabb CD-jét. A korábbi lemezekből ítélve valószínűleg nem vettem zsákbamacskát.

*(Legjobb programozó a szaxofonosok között, legjobb szaxofonos a programozók között? Ludányi Tomi nekem továbbra is az egyik legjobb magyar szaxofonos, akit néhány éve még a DownBeat emlegetett, és aki zenetanítás, BJO-tagság, Syrius Legacy, saját lemez, szaxofonversenyek igazságtalan második helyezései > elsőt érdemelt volna <, lengyelországi, törökországi, németországi, angliai fellépések után választott „polgári” foglalkozást. Döntését tiszteletben tartom, de azért ez elgondolkodtató. Vagy nézzük a jó oldalát, hogy a zene nem megélhetési kényszer, és akkor és azt és azokkal játszhat, amikor amit, és akikkel szeret?)

A következő szerdai jazzkoncert november 15-én lesz, méghozzá a Premecz Trióval, akik a nyáron Balatonbogláron is elsöprőek voltak. Már alig várom.