Én és a jazz – 5. rész (Zsoldos Mari sorozata)
Egykori rádiós munkatársnőm életének újabb fejezete! – A szerk.
A klasszikus zenetanulmányok mellett a magam szórakoztatására jazz-zongorázni is tanultam. Turán Lászlónál az OSZK-ban, majd Székely Márta jazz-zongorista, zeneszerzőnél a lakásán.
Egyetlenegyszer “felléptem” a Zeneakadémián! A Tánczenekar koncertjének szünetében a zenekari öltözőben leültem a zongora mellé és eljátszottam Gershwin “The Man I Love” című szerzeményét. Közönségem, a Rádió Tánczenekara megtapsolt…
(Én 1958 nyarán a Gellért hullámfürdőjében hallottam először a „The Man I Love”-ot. Garay Attila triója játszotta a Gellért Szálló teraszán, ami a hullám mellett volt. 10 évesen annyira magával ragadott ez a dallam, hogy a következő napokban naponta többször addig gyakoroltam zongoránkon az Aradi utcsa 40-ben, míg rendesen el tudtam játszani. Lett is ebből bajunk, mert a szomszédunk, Kátainé szövőnő elvtársnő bement az Izabella utcai rendőrkapitányságra, és feljelentett bennünket, hogy én nem csasztuskákat játszom a zongorán, hanem valami vad imperialista nótát… Ki is jött a rend morcos őre, és megparancsolta megszeppent nagynénémnek, hogy adja át neki a kottát. Én is otthon voltam már az iskola után és mondtam a rendőr bácsinak, hogy nincs kotta, hallás után fejből játszom. Erre a fakabát rájött, hogy mi nem felforgató elemek vagyunk, hanem Kátainé elvtársnő túlbuzgóságának áldozatai. magyarul fölöslegesen sétált 50 métert, hogy kiérjen hozzánk a helyszínre… - A szerk.)
Tizenhat éves koromban a velünk szemben lakó, akkortájt még jazzénekesnő Szirmai Márta meghallgatott, tehetségesnek talált, tanítványa lettem. Ella Fitzgerald számokon gyakoroltunk. Az összes improvizációját megtanultam a “Mister Paganini”-től kezdve a “Desafinado”-ig. Zongorán kísértem magam. A “How High the Moon”-nal jelentkeztem a Magyar Rádió tánczenei énekstúdiójába. A 22. stúdióban volt a próbafelvétel 1964-ben és felvettek!
Két évig Balassa P. Tamás növendéke voltam.
A Magyar Rádió Tánczenekara rendszeresen utazott külföldi fellépésekre és nem csak szocialista országokba.
1960-ban meghívást kaptak az első európai jazz fesztiválra (1. Festival Européen du Jazz) Franciaországba. Antibes/Le Cap/Juan-Les-Pins, tehát a Francia Riviéra volt a fesztivál helyszíne. Sikerük volt, díjjal tértek haza!
Apunak is sikere volt itthon, amikor átadta az onnan hozott ajándékokat, Dior parfüm, divatos pulóver, dijoni mustár, és egy Picasso-tervezte hamutál az Antibes-i műhelyből!
1962. október 25-én családilag (apu, Béla öcsém és én) elmentünk a Dália jazzklub megnyitójára.
A helyszínen lehetett klubtagságit kérni, amit ott helyben megkaptam, sajnos elkallódott. De azt az estét az emlékezetem megőrizte.
A Dáliában találkoztam először sok fiatal muzsikussal, többek közt Berkes Balázzsal, Deseő Csabával, Ablakos Lakatos Dezsővel. A dobos Kovács Gyulát természetesen már jól ismertem. A képkockákon ők láthatóak. Évekkel később mindenkivel dolgoztam a Rádió stúdióiban, aki aznap ott fellépett.... de ezt akkor még nem sejtettem. A megnyitó után Gonda János társaságában felfokozott hangulatban mentünk haza földalattival.
(A Dália megnyitóra elvitt unokabátyám, Rácz Attila, aki akkor már 22 éves orvosegyetemi hallgató volt, de engem 14 évesen nem engedtek be az Ifjú Gárdisták, akik a Dália bejáratánál tekljesítettek szolgálatot. Túl fiatalnak találtak 14 évesen ahhoz, hogy jazz zenével fertőzzem magam. Akkoriban ilyen időket éltünk… - A szerk.)
