A free jazz kiemelkedő alakjai - 53. rész: EVAN PARKER

1960. december 21-e, New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Ötvenharmadik rész: Evan Parker.

Az angol szaxofonművész Evan Shaw Parker 1944. április 5-én született Bristolban - vagyis a közelmúltban töltötte be a nyolcvanadik életévét.

Többször szerepelt már újságunkban - ebben a sorozatban is közreműködőként - most viszont részletesebben, a “saját jogán” olvashatnak róla.

Amikor megkérdezték tőle, hogy kezdetben kinek a játéka hatott rá leginkább,  Paul Desmond, Albert Ayler és John Coltrane nevét említette - majd a hatvanas évek elején a Cecil Taylor Trio muzsikáját hallva elkötelezte magát a szabad, improvizatív zene mellett.

Még abban az évtizedben tagja lett honfitársa, a dobos John Stevens Spontaneous Music Ensemble nevű társulásának - az elnevezés nem igényel magyarázatot. A kép tetején olvasható a zenekar (egyik) összeállítása.

Korai, részben már önálló alkotásainak fontos zenésztársa volt a - szintén angol - gitáros Derek Bailey (1930-2005) - különböző létszámú társulásokban - például a The Music Improvisation Company-ban is - a hatvanas évek végén, és a következő évtizedben.

Fontos állomás EP pályafutásában a Saxophone Solos (Incus, 1976) című koncertfelvétel, amely a londoni Unity Theatre-ben készült 1975-ben, két különböző időpontban, szopránszaxofonnal.

Az eredetileg megjelentetett négy darabot kiegészítve további, már “normál” címeket kapott, még kilenc “Aerobatics” CD-n is napvilágot látott 1995-ben, majd 2009-ben újra.

Itt jegyezném meg, hogy E. Parker egy különleges, a cirkuláló levegőt és a többszólamú technikát alkalmazva összetett, folyamatos hangzást tud produkálni. Úgy szól az egész - egyszerűbben fogalmazva -, mintha több szólamot külön rögzítettek, majd összeállítottak volna.

Az 1966-ban alapított Globe Unity Orchestra tagja lett később, a hetvenes évek közepétől egészen hosszú ideig. (A nagynevű tagok névsora a kép tetején olvasható.)

Egy másik népes zenekar a London Jazz Composer’s Orchestra, amelynek alapító tagja EP 1970-ben, vezetője az angol bőgős Barry Guy volt.

Szintén a hetvenes évek fontos társulása (amely tudtommal a mai napig létezik): az Alexander von Schlippenbach Trio - egyik legismertebb alkotásuk a Pakistani Pomade (FMP, 1973) című stúdiófelvétel.

EP szoprán- és tenorszaxofonon, a trió névadója zongorán játszik, Paul Lovens dobol. A korabeli kritikák lelkesen fogadták a lemezt.

Evan Parker a nyolcvanas-, kilencvenes-, majd a kétezres években is folytatta a koncertezést, lemezkészítést. Többször fellépett hazánkban, például 2012-ben láthattuk-hallhattuk a MU Színházban az Újbuda Jazz Fesztivál keretein belül (fenti kép).

Egyik újabb alkotása egy duófelvétel: Leonine Aspects (RougeArt, 2021) - a zenésztárs az amerikai zongorista Matthew Shipp.

Az eddig nem említett, híresebb muzsikus partnerek - kicsit lerövidítve, mert szinte minden (free) jazz zenésszel játszott együtt EP: Peter Brötzmann, Joe McPhee, Anthony Braxton, John Zorn, Tim Berne, Dave Holland, Han Bennink, Steve Lacy, Louis Moholo, Paul Bley, Roscoe Mitchell - és még hosszan sorolhatnám.

A fentebb leírt “állomások” - természetesen - csak töredéke(i) egy hosszú, mozgalmas pályafutásnak. Evan Parker játékát számtalan kiadványról hallgathatjuk - a(z elsősorban) free jazzt forgalmazó lemezcégek (Incus, FMP, Leo, Okka Disk, Intakt, RougeArt, NoBusiness, Clean Feed, Rune Grammofon, stb.) mellett ECM-ről is.

Evan Parker az európai free jazz egyik legjelentősebb képviselője.

Rendkívüli technikája mellett fantáziadús improvizatőr - a mai napig aktív muzsikus.