JazzMa

Friss Hírek

Jazzlista - augusztus 18.2018. augusztus 19.
RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Sztárinterjú

Sztárinterjú – Grencsó István 55!

Grencsó Pistáról azt hiszem az 1980-as évek elején hallottam először, mikor is egy győri tehetségkutatón jazz kategóriában a Masina Jazz Csoport győzött, s mivel egy akkori rádiós kolléganőm, Salánki Hédi is valahogy belekeveredett a zsűribe, így Budapestig is elért a hangjuk. „The rest is history”, ahogy a műveletlen skót mondja…

grencso-istvan.jpg


MR: Pista, így 55 évesen egy rövid összegzést kérek Tőled. Szerinted, engedték, hogy kibontakozz, vagy állandóan falakba ütköztél?

GI: Szerintem nem foglalkoztak velem. Pontosabban azzal, amit csinálok.  Ugyan, ma „mindenki” improvizál, nyilatkozik a szabad zenélésről, improvizációs zenei táborokat hirdetnek…  kurzusokat tartanak, de valójában nem tudnak kiszabadulni egy tradicionális, zárt rendszerből. A kérdésed nyugodtan feltehetted volna jelen időben is. Nem tudom, mit jelent: kibontakozni a honi jazzpalettán…  A falak meg amúgy is  végigkísérnek, de nem csak a zenei környezetben…

MR: Sokáig Szabados Gyuri műhelyében tevékenykedtél, majd Dresch Misivel is volt külön közös projektetek. Mikor határoztad el, hogy saját lábadra állsz?

GI: A Szabados fémjelezte zenei csoportosulás csak szünetel, és remélem lesz még alkalma megszólalni. Nagyon erős, előremutató zenei sorozatot csináltunk a valamikori Kassák klubban a 80-as években. Sajnos kevéssé van dokumentálva, de volt… Mikor Pestre költöztem, kb. 1984-ben, hogy Misivel elkezdjünk dolgozni /akkortájt alapította meg a kvartettet/, nem akartam feladni saját dolgaimat. Tovább gondoltam a Masina jazz Csoport jövőjét, és abból nőtt ki az alap kollektíva. Benkő Robi -bőgő, Geröly Tomi -dobok, Kovács Katalin -ének, hegedű. Persze, már akkor is játszottunk a szólótól a szextettig különböző formációkban… Emellett dolgoztam Misivel és Gyurival is.

MR: Rögtön Kollektívában gondolkoztál? Lehet, hogy a Willem Breuker Kollektif volt a példaképed?

GI: Igen. Valahogy a nyitottságot akartam jelezni. Őket kicsivel később ismertem meg, és hallhattam élőben. Tanulságos volt.

MR: Milyen zenei gyökerekből táplálkoztál? Hogyan találtad meg saját hangod? Van ars poetica-d?

A 70-es években voltam a fiatalságnak abban a szakaszában, amikor a legtöbbet felszívja az ember. Érdekli minden művészeti ág, irányzat, stb. 1975-ben hallottam a Polish Jazz széria egyik lemezét. Annyira modern volt és szabad, teljesen megzakkantott. Akkor fogalmazódhattak meg bennem olyasféle kérdések:  hogy másolni, hasonlítani, vagy valami belülről jövő önálló gondolat… Mint mikor kedved van verset írni…A saját „látomásaidat” fogod, akarod „ kiírni”… … saját hangja, vigye haza… talán , mint öreg rádiós emlékszel erre a szlogenre?  A „Villa Negra” anyagtól gondolom, hogy van valami tettenérhető grencsós íz.  A „Fekete kenyér”, a „Dream Car” és persze ez a legfrissebb, a „Local Time” . Ars poetica? Röviden, talán ennyi: olyan zenéket játszani, olyan felvételeket készíteni, ami nem kiszolgál, nem megfelelni akar valami percdivatnak… nincsenek ideológiák. Zene van és békesség…

MR: A nemrég megjelent CD-den visszanyúlsz egy Amerikában az 1960-as, 70-es években alkalmazott módszerhez, vagyis a jazz-recitáláshoz. Igaz, 40-50 évvel ezelőtt az afro-amerikai költők jazz zenei kísérettel szavalták a verset, Nálad viszont a vers szerves része a muzsikának.

GI: Örülök, hogy így látod. Sikerült harmóniába hozni a szót és a zenét. Nagyon szépen eggyé válnak, és ez volt a cél. Lewis tökéletesen értette, és élte is amit akartunk.

MR: Mivel Te az avantgarde előadók közé vagy sorolva Magyarországon, nem gondolkodtál-e még azon, hogy a jövőben egyszer Ornette Coleman "Free Jazz" című LP-jén hallható "double quartet" formációt is kipróbálsz? Két szaxofonos már van, két bőgős is...

GI: Mindenki sorolva van valamihez. Kellenek a meghatározások… Négy éve csináltunk egy projektet, de látod olyannyira „falba” ütközött, hogy még hozzád sem ért el a híre. Double Grounds – azaz két sax, két harsona, két bőgő, két dob. Tobias Delius –tsa, Wolter Wierbos és Hans van Vliet –harsona, Benkő Róbert és Hock Ernő –bass, Jeszenszky Gyuri és Szabó Hunor – dobok.

MR: Rátérve a www.jazzma.hu által már március közepén "megkritizált" "Local Time"-ra, honnan az ismeretség  Lewis Jordan-nel?

GI: Egy korai MediaWave fesztiválon jött létre a személyes találkozó, de akkor még nem volt lehetőségünk hosszabb közös munkára. Négy éve erősödtek fel újra a közös rezonanciák, aminek gyümölcsei a BMC gondozásában megjelent két album. Sokat tett a dolgok létrejöttéért Hartyándi Jenő barátom.

MR: Van arra esély, hogy a lemezen hallható formáció hamarosan fellépjen hazánkban?

GI: Esély van, pénz nincs…

MR: És a Jordan nélküli Grencsó Open Collectiv mikor lép fel legközelebb? Egyáltalán a Quintet-et Open Collectiv-nek hívják?

GI: Két nevet használunk, ami a játékstílustól függ. Open illetve  Real Time Collectiv. Legközelebb május 13., péntek. Tervezünk egy „small” lemezbemutató koncertet a Jederman kávéházban. Ráday utca 58. Szeretettel várunk mindenkit. És persze az idei MediaWave. Június eleje, Szombathely…

MR: Befejezésül boldog születésnapot kívánok Neked és sok-sok ehhez hasonló, vagy még ennél is jobb Grencsó CD-t nekünk, jazzrajongóknak.


GI: Köszönöm a jókívánságokat. Neked is minden jót, és drukkolok a „jazzma” –nak.

Vissza az összes interjúhoz