JazzMa

Friss Hírek

NEQ jazzelő naplemente2024. július 17.
Fur: Bond2024. július 12.
Söndörgő: Gyezz2024. július 07.

Lemezpolc kritika:
Jormin, Anders - Trees of Light

Jormin, Anders: Trees of Light 2015. augusztus 16., Ágoston Béla - zeneközelítő

anders-jormin-lena-willemark-karin-nakagawa-trees-of-light.jpg

Anders Jormin-Lena Willemark-Karin Nakagawa – Trees of Light (ECM – Hangvető)


FJORDONKIVÜLIEK


Japánul indul a „nap” CD korong. Akár egy kantele hangját is hallgathatnánk, de a Koto nevű citera-hárfa fantasztikusan minden kultúrába beilleszthető „mégis japán maradok” hangzása eltünteti a tér-idő kérdéseket, és a bőgő megjelenésével meg is érkezünk ECM  világába: „Earth-Called-Music”.

A koto, mint egy korai csembaló, vagy lant egy ismeretlen reneszánsz udvari zenében, hárfaszerűen, néha citeraszerűen megszólaltatva hallható, de Debussy hárfamuzsikája is jelen van. A szó jelentése megfelel a mi citera szavunknak, de ha a HÁRFA felől közelítünk csodálatos, ahogy ez a szavunk gyönyörűen kifejezi, hogy egy fakeret ad lehetőséget a harmóniák megszólaltatására, ahogy ezt ősi változatai is tették. Benne van a húr és a harmónia is.

A lemezen szerepel még hegedű és bőgő is. Talán ezért ez a lemez címe - Trees of Light -,  hogy felfedezzük a hangszerek anyagában megszilárdult fényt , ahogy az a mesterien megépített hangszerekben olyan hajóvá lényegül át, amellyel könnyedén utazhatunk téren és időn túl, elhagyva Skandináviát.

Az idén 55 éves Lena Willemark a lemez énekesnője, aki mint zeneszerző és fidula (középkori hegedű) játékos is szerepel. 34 évesen Grammy-díjas és a Német Lemezkritikusok-díjának tulajdonosa. A Svéd Királyi Zeneakadémia tagjaként nem okoz gondot neki a stílusok folyamatos keverése, miközben mindennek alapja a Stockholmban megszerzett tradíciók élő folytatása. Lazán énekel Björköt is háta mögött egy szimfonikus zenekarral.

Don CherryMark Feldman, Charles Lloyd, Tomasz Stańko, Bobo Stenson, Elvin JonesLee KonitzJoe HendersonPaul MotianRita MarcotulliNorma WinstoneMike ManieriMats GustafssonAlbert MangelsdorffDino SaluzziMarilyn Crispell és Kenny Wheeler lemezeiről ismert a bőgős, a Göteborgi Egyetem  és Helsinki Sibelius Akadémia bőgő tanára: Anders Jormin. Saját lemezei 3-4 évente jelentek meg az ECM–nél.

Karin Nakagawa japán zeneszerző, énekes, színész és festő a lemez kotó játékosa. Remekül ötvözi a keleti és nyugati hagyományokat a népzenékkel és az improvizációval.

Tevékenysége a társművészetekre is kiterjed, és ez érződik játékában is. Mestere Keiko Nosaka 12 éves korától képezte a japán tradíciók szerint. 2009-től együttműködése popzenészekkel is aktív (Porno-Graffiti, Ikimono Gakari). Folyamatosan járja a világot, mint zenei vezető, a Japán Alapítvány támogatásával főleg Európában.

Ahogy a német zenében a népzenéjüket kereső muzsikusok megteremtettek egy sajátos középkori zenére épülő hagyományt, úgy a skandináv zenében is tetten érhető egy jellegzetes hangzás megjelenése, mely a kortárs zene, a jazz, az improvizáció beépítésével a skandináv nyelvek csengő-pengő hangzásával tud operálni. Ezt a felfogást képviselték a KOLINDA, a MAKÁM, és a VÍZÖNTŐ együttesek is a 70-es években Magyarországon a mi csengő-pengő nyelvünkkel, sok mindenkit megelőzve Európában.

Tehát itt egy KIVÁLÓ Trió lemeze. Van magasa, közepe, mélye, minimum 33 húrja + a hangszálak és remek ötletek.

Más megközelítésben még a bálnák lehetnek azok, akik a legtöbbet utaznak Japán és Skandinávia között. Talán őket is megkérdezhetnénk a „fjordonkívüli-érzés”-ről. De számuk fogyatkozóban, mint a népzenei adatközlőké. 1962-ben az angol író és mérnök, Arthur C. ClarkeProfiles of the Future című könyvében az elsők között hívta fel a figyelmet a kék bálna ügyére. Clarke az állat nagy agyára hivatkozva a következőt írta könyvében: „nem ismerjük az általunk tönkretett élőlény igazi természetét”.

Egy biztos, az ECM célja az „al-KOTÓ” folyamatok támogatása.


Vissza a lemezhez