JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. szeptember 18.
Jazz-burger a Meseházban2019. szeptember 17.
BEG SZEZONNYITÓ2019. szeptember 15.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.
Vörös Niki: Left Alone2019. szeptember 14.
A MEGBÉKÉLÉS JEGYÉBEN2019. szeptember 10.
Klemm, Adam: Instant Pleasure2019. szeptember 09.
A VILÁG ZENÉJE2019. szeptember 08.
Davis, Miles: Rubberband2019. szeptember 05.
METHENY A KÖBÖN2019. szeptember 02.

Lemezpolc kritika:
Shorter, Wayne - Emanon

Shorter, Wayne: Emanon 2019. január 16., Dr. Nagy Sándor

shorter-emanon.jpg

Wayne Shorter - Emanon (Blue Note Records, 2018)


A tavaly szeptemberben megjelent tripla CD csak most került be a New York-i listán az első húszba - nem véletlenül. Viszont Grammy-díjra jelölték a legjobb jazz instrumentális albumok kategóriájában. (A díjátadó ünnepség február 10-én lesz. A kiadvány érdekessége: a zene mellett egy 74 oldalas képregény - sőt a Deluxe Edition-ben még három bakelit is található.)

Az első CD-n (51 perces stúdiófelvétel) a Wayne Shorter Quartet játékát az Orpheus Chamber Orchestra "bővíti" - sőt gazdagítja, de más dimenzióba is helyezi. Aztán a négyes Londonban, 2013-ban elhangzott koncertjét hallhatjuk két lemezen (37 és 39 percben) - hosszú számokkal. A zenekarvezető, jazz-ikon szerzeményeit rögzítették több változatban - nem könnyen emészthető muzsika formájában.

Az első rész próbára teszi a hallgatót: "súlyos" kortárs zene szól, nagyrészt drámai hangvétellel - négy tételben. A 34 (!) tagú kamarazenekar még "sűrűbbé" teszi az anyagot, amely amúgy sem slágeres. A quartet, mint olyan, kevésbé érvényesül (talán csak percekre) - azért Shorter jellegzetes szopránszaxofon játéka időnként a bevezető szóló után is "felülkerekedik". Nekem - minden darabban - "sok" az Orpheus Chamber Orchestra túlzott dominanciája.

A második és harmadik rész teljesen új fejezete(ke)t nyit: a lenyűgöző, csodálatos Wayne Shorter Quartet közel nyolcvan perces műsorát hallgathatjuk. Négy világklasszis elképesztően magas színvonalú, változatos, "hullámzó" modern jazzt játszik - hihetetlen összhanggal, hosszú, tartalmas improvizációkkal. A többször feldolgozott témák csak kiinduló pontok a kollektív rögtönzésekhez. A zenészek és a számok közül bárkit-bármelyiket is kiemelni, külön értékelni nem látom értelmét.

Az album talányos címének magyarázata: egy Dizzy Gillespie-Milton Shaw szerzemény, a "Noname" - visszafelé olvasva. Szerény véleményem szerint Shorter legújabb műve esélyes a bevezetőben említett díj elnyerésére.


CD 1:

1. Pegasus

2. Prometheus Unbound

3. Lotus

4. The Three Marias


CD 2:

1. The Three Marias

2. Lost and Orbits Medley


CD 3:

1. Lotus

2. She Moves Through the Fair

3. Adventures Aboard the Golden Mean

4. Prometheus Unbound


Wayne Shorter - szopránszaxofon, tenorszaxofon

Danilo Perez - zongora

John Patitucci - bőgő

Brian Blade - dob


Orpheus Chamber Orchestra, Richard Rood - koncertmester (1. CD)

image2.JPG

image3.JPG



Vissza a lemezhez