A Beatles után - George Harrison és a jazz – My Sweet Lord
2017. szeptember 17., Maloschik Róbert
Mivel már nemcsak azok a dalok fogytak el, amiket annak idején a Beatles-nek írt John, Paul és George, hanem már azok is, melyeket másoknak adnak, így mostantól a Beatles utáni korszak (a szóló évek!) azon dalai jönnek, amikből jazz feldolgozás is készült
Ezt a dalt 1969 decemberében írta Dániában (!) Harrison, azzal a célzattal, hogy ez legyen szóló pályafutása első kislemeze! (Történt ugyanis, hogy a Delaney & Bonnie amerikai házaspár rock zenekarával turnéztak (George, Eric Clapton és Billy Preston…) és a turné utolsó állomása egy háromnapos fellépés volt a koppenhágai Falkoner Színházban. Az első koncert előtt 1969. december 10-én, míg Delaney és Bonnie lent sajtótájékoztatót tartottak, addig Harrison az egyik emeleti öltözőben neki kezdett a „My Sweet Lord” megírásának, mert napok óta ez a dallam zúgott a fejében. Miután december 13-án visszatértek Londonba Harrison (Billy Preston kis segítségével…) befejezte a „My Sweet Lord”-ot. (A dal egyébként George Istennel való kapcsolat felvételi vágyáról, és a hinduk Istene, Krishna dicsőítéséről szól!)
Aztán a Beatles utáni első szólóalbumára, a tripla LP „All Things Must Pass”-re is rátette George! (Sok országban az „Isn’t It a Pity” volt a „My Sweet Lord” kislemez B-oldalán, Angliában viszont a „What Is Life”!)
Egyébként a „My Sweet Lord” volt az első szóló Beatle kislemez! Ez lett Harrison szóló karrierjének legnagyobb világslágere! Az igazsághoz tartozik az is, hogy miután Amerikában 1970. november 23-án piacra dobták a kislemezt, és rövidesen Number One lett (éjjel-nappal ezt játszották a rádiók!), jelentkezett a bíróságon egy Ronnie Mack nevezetű r&b zeneszerző, hogy a „My Sweet Lord” egyazegyben az ő „He’s so Fine” című dala, amit 1963-ban egy New York-i „girl group” (The Chiffons) vitt sikerre. A per évekig tartott! George Harrison végig kitartott állítása mellett, hogy soha életében nem hallotta a Chiffons slágert. Ő egy XVIII. századi keresztény himnuszt, az „Oh, Happy Day”-t vett alapul, ami nem volt szerzői jogdíjas! Végül 1976-ban a bíróság arra kötelezte Harrison-t, hogy onnantól vegye maga mellé szerzőnek Ronnie Mack-et és visszamenőleg fizessen meg 1,6 millió dollárt neki! (Egészen pontosan 1.599.987 amerikai dollárt!)
Miután megjelent 1970 novemberében a kislemez (Angliában nem!), több hétig a Partridge Family és Smokey Robinson épp aktuális slágere miatt nem tudott listavezető pozícióba kerülni! De 1970. december 26-án robbant a bomba. A „My Sweet Lord” lett az 1. helyezett, így ez lett Amerikában az első szóló Beatle Number One! És ha már odakerült, akkor 4 hétig ott is maradt! Aranylemez lett, hisz csak Amerikában több mint félmillió példányt adtak el belőle!
A zenekar összeállítása a következő: George Harrison – ének, akusztikus gitár, slide gitár, háttérének, Eric Clapton – akusztikus gitár, Pete Ham – akusztikus gitár, Tom Evans – akusztikus gitár, Joey Molland – akusztikus gitár, Billy Preston – zongora, Gary Wright – elektromos zongora, Bobby Whitlock – harmónium, háttérének, Klaus Voormann – basszusgitár, Ringo Starr – dob, ütőhangszerek, Jim Gordon – dob, ütőhangszerek, Mike Gibbins – csörgődob.
A hatalmas siker okán végül 1971 januárjában Angliában is megjelentették a „My Sweet Lord”-ot, ahol szintén első lett!
A „Let It Be” után fél évvel, 1970. november 27-én piacra dobott, kvázi bemutatkozó Harrison tripla szóló LP Angliában ugyan 24 héten át fent volt a brit nagylemezlistán, és aranylemez is lett, de a Harrison rajongók nagy csalódására és a lemezkritikusok nagy megdöbbenésére csak a 4. helyig jutott! Pedig mindenki Number One-nak gondolta előzetesen…
A New York-i Billboard Hot 200 (Album) listán viszont tarolt! 38 hétig volt fent –ebből 7 héten át vezetett – 1971. január 2-től február 27-ig-, és több mint kétmillió példányt adtak el belőle (mivel három LP-s kiadvány volt, így akár hatmilliónak is számolhatjuk…)!
A jazz feldolgozások időrendben: Ebből a dalból 11 jazzváltozat készült! Én legalább is ennyiről tudok…
Maynard Ferguson 4’38” (Maynard Ferguson 1971 LP)
Bola Sete 5’15” (Shebaba 1971 LP)
(BS – eg, Dwight Dickerson – ep, José Merino – bg, Ronald De Mesquita – dr, Terrance Laine – con, Lenny Williams – voc, James Wilcots, Josef Williams, Larry Patterson – bvoc)
Nelson Riddle 2’59” (Changing Colors 1971 LP)
Ronnie Aldrich and His Two Pianos 3’19” (Love Story 1971 LP)
City of Westminster String Band (John Schroeder) 3’24” (Home Lovin’ Hits 1971 LP)
Nina Simone 18’38” (Emergency Ward! 1972 LP)
Arthur Prysock 2’40” (Arthur Prysock ’74 1974 LP)
The Golden Gate Quartet 3’25” (Golden Gate 1975 LP)
Papasun Style 3’54” (Positive Life 1996 CD) (olasz!)
Joel Harrison 4’45” (Harrison on Harrison 2005 CD)
Mandy Jones 3’24” (VA: Vintage Café Lounge & Jazz Blends: The Beatles 2015 CD)
