Világsztárok Magyarországon - Jazzhétvége Nagykanizsán 1986-ban. A reflektorfényben két világhírű szólista, Cecil Taylor és Eberhard Weber
2012. október 07., Márkus József
Cikkem címében nem véletlen, hogy a ’86-os nemzetközi találkozó nem kapott sorszámot. A kanizsai jazzhétvégék történetében ugyanis többször is felmerült a kérdés: az aktuális rendezvény besorolható-e az 1973 óta évenként ismétlődő események közé.
A fentiekből látható, hogy a kanizsai fesztiválok története nem volt zökkenőmentes. Ez nem egyedi jelenség, hiszen például az időrendben legelső nemzetközi fesztiválunk – az 1967-ben kezdődő székesfehérvári Alba Regia Interjazz – első hatéves sorozatát hatesztendős szünet követte, utána pedig csak háromévenként követték egymást az eseményei. Ezzel szemben a Nagykanizsai Jazzhétvége rendezvényei 1973-tól 1980-ig minden évben ismétlődtek, attól kezdve azonban egy darabig csak a páros években (1982, ’84, ’86.) került sor a találkozókra. A köztes (páratlan) esztendők közül pl. 1981-ben karácsonykor tartottak „kárpótlásul” egy kisebb nemzetközi koncertet; ’83-ban pedig egy alaposan előkészített „jazzhétvégi” műsor maradt el – finanszírozási problémák miatt –, és szinte az utolsó percekben, Budapesten, a Marczibányi téren rendezték meg annak „sűrített” változatát. Talán ezek után már érthető a bizonytalanság az 1986-os Jazzhétvége sorszámát illetően. Attól függően, hogy a szóban forgó köztes évek kisebb rendezvényeit beszámítjuk-e, tekinthetjük az 1986-os találkozót akár a tizenkettediknek, akár a tizennegyediknek is.
Az 1986-os fesztivál április 18–20 között zajlott, tehát háromnaposként tarthatjuk számon; bár a vasárnapi (20-ai) nap egyetlen műsorszámból, Benkóék dixieland-koncertjéből állt. A Nagykanizsai Jazzhétvége dicséretes hagyománya volt, hogy szinte minden alkalommal bemutatott legalább egy – de inkább több – kiemelkedő jazz-személyiséget vagy -együttest. Ezúttal két világhírű szólistának örülhetett a kanizsai közönség. Egyikőjük az amerikai avantgárd–free zongorázás klasszikusa, (az akkor még 53 éves) Cecil Taylor volt. Az ő neve már a beharangozó újságcikkekben, és a kiadott szórólapokban, műsorfüzetekben is szerepelt, míg Eberhard Weber nevével csak az utólag készült, értékelő cikkekben találkoztam. A kiváló német bőgőművész, az ECM lemezkiadó sztárja, afféle „last minute”-meghívottként került a fellépők közé. A mellékelt szórólap-fotón látható műsor annyiban változott, hogy Pege Aladár együttesének április 18-ára hirdetett fellépése elmaradt, helyébe Eberhard Weber lépett – szólóműsorával. A leporelló-ként széthajtható műsorfüzetben már nem láthatjuk Pege nevét, de – mint említettem – még Weber nevét sem.
A magyar sajtóban egyetlen utólagos, értékelő cikket találtam: a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztályának „JAZZ” folyóiratában (1986/2. szám), amely teljes terjedelmében olvasható a mellékelt illusztrációban. A folyóirat előállítása (tördelése?) során annak idején – ma már kideríthetetlen okból – a szövegtörzsbe három oda nem illő fotó került. Ezek helyébe két olyan fényképet illesztettem, amelyek nagy valószínűséggel a szóban forgó nagykanizsai eseményen készültek. Eberhard Weber és Philadelphia Jerry Ricks egy-egy portréjáról van szó. A fotókat Halász Gyula „Jazz Kanizsán” című könyvéből másoltam, de eredetileg a Nemzetközi Jazz Föderáció „Jazz Forum” magazinjából származnak. Egy nagykanizsai jazzbarát rendszeresen küldött annak idején angol nyelvű beszámolókat a kanizsai jazzéletről a Jazz Forum szerkesztőségének, és a magazinban ezek meg is jelentek, Halász pedig összegyűjtötte, és könyvében közreadta. A „Jazz Blooms in Nagykanizsa” című írás ezek közül való (Jazz Forum, 1986/4. szám), és éppen a ’86-os Jazzhétvégéről szól. (Az előbbiekben említett két fotó is ebből a cikkből való.) Ezt a cikket felhasználtam arra is – J. Király István már említett írásával együtt –, hogy a fesztivál műsorát, annak lefolyását, valamint a fellépő együttesek összeállítását, amennyire lehet, rekonstruáljam.
Április 18. péntek
A Műv. Központ nagytermében:
1. Lakatos Antal együttese. Tagjai: Lakatos Antal (szaxofonok), László Attila (gitár) Csanyi Zoltán (billentyűk), Lattmann Béla (basszusgitár), Solti János (dob), Horváth Kornél (ritmushgsz, fuvola).
2. Boško Petrović duó. Tagjai: Boško Petrović (vibrafon, ritmushgsz), Neven Frangeš (zongora).
3. Vasvári Pál együttese. Tagjai: Csepregi Gyula (szaxofonok, fuvola), Babos Gyula (gitár), Vasvári Pál (bőgő), Balázs Elemér (dob).
Éjszakai koncert:
1. Eberhard Weber – elektromos bőgő (szólókoncert).
2. Bartkowski–Szukalski Quartet. Tagjai: Tomasz Szukalski (tenorszax.), Czesław Bartkowski (dob). Az együttes másik két tagját és hangszerüket sem sikerült megtudnom. J. Király cikkében annyit ír, hogy „a formáció ifjabb muzsikusai”.
Április 19. szombat
A Műv. Központ klubtermében (délután):
„Jazz és vers”. Közreműködők: Szilágyi Ákos – vers, Babos Gyula (gitár), Kőszegi Imre (dob, ritmushgsz).
A Műv. Központ nagytermében:
1. Budapest Big Band. Szólista: Bontovics Kati (ének), külföldi vendégek: Georgij Garanjan (altszax.), Tamaz Kurasvili (bőgő), További vendégek: Lakatos Antal és Lakatos Dezső (szaxofonok), Csanyi Zoltán (szintetizátor).
2. Észt–Magyar jazz alkotóműhely. Tagjai: Lakatos Antal és Lakatos Dezső (szaxofonok), Csanyi Zoltán (szintetizátor), Dit Paulusz (gitár), Toivo Unt (bőgő), Pep Ojavere (dob).
3. Cecil Taylor – zongora (szólókoncert).
Éjszakai koncert:
Philadelphia Jerry Ricks (gitár, ének) – blues koncert. Vendég: Ilaria Arpino (ének) (Az énekesnő olasz születésű, jelenleg az Egyesült Államokban élő képzőművész (festő, grafikus és könyvillusztrátor), és mellékesen bluest énekel.
Április 20. vasárnap
A Műv. Központ nagytermében:
A Benkó Band hangversenye.
(Megjegyzésem: a szórólap és a műsorfüzet szerint a koncert kezdési ideje vasárnap délelőtt 11 óra. J. Király István cikkében nem említi meg a dixieland-hangversenyt. A Jazz Forum-beli cikkben a következő olvasható: „…the Benkó Dixieland provided the perfect finale on Sunday night.” Ez jelentheti azt is, hogy Benkóék „igazi fináléval szolgáltak vasárnap éjjel”, de amennyiben a „Sunday night” vasárnapra virradó éjszakát jelent, akkor ez úgy értelmezhető, hogy Benkóék Jerry Ricks blueskoncertjét folytatták, ami egyébként is átnyúlt már a vasárnapba.)
