JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. szeptember 18.
Jazz-burger a Meseházban2019. szeptember 17.
BEG SZEZONNYITÓ2019. szeptember 15.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.
Vörös Niki: Left Alone2019. szeptember 14.
A MEGBÉKÉLÉS JEGYÉBEN2019. szeptember 10.
Klemm, Adam: Instant Pleasure2019. szeptember 09.
A VILÁG ZENÉJE2019. szeptember 08.
Davis, Miles: Rubberband2019. szeptember 05.
METHENY A KÖBÖN2019. szeptember 02.

Hírek

A 67. DownBeat KRITIKUSI SZAVAZÓLISTA

A DownBeat magazint 1934-ben alapították Chicago-ban, és a havonta, majd félhavi rendszerességgel megjelenő kiadványok azóta milliókat vezetettek be a jazz világába. Az archív példányokból nyomon követhetjük a swing korszaktól a jazz történetét, az új irányzatok születését, meghatározó művészeinek életútját. A világ legtekintélyesebb jazzmagazinja csaknem a kezdetektől olvasói véleményének is helyt adott, ebből alakult ki először a decemberi számokban megjelenő „Readers poll”, és jóval később, az ötvenes években a havi megjelenéshez visszatért magazin augusztusi számaiban helyet kapott „Critics poll”. Idén a lap szerkesztői jóvoltából a nyomtatott példány terjesztése előtt, a világhálón már e hónapban betekinthetünk az évtizedek során jócskán kibővült kategóriák első helyezetteit felsoroló oldalra. A listák bővebb, teljes egészében való tanulmányozásához első ránézésre csak előfizetőknek kínáltak lehetőséget.

00-8.jpg


A 67. kritikusi szavazásban 150 újságíró vehetett részt, a meghirdetett kategóriákban olyan rangos jazzportálok szakírói is pontoztak, mint a Jazz Time, az All about Jazz, valamint többek között a NewYork Times, a Wall Street Journal, a Billboard, a Guardian munkatársai. A pontozás összesítését közzé tévő oldalon először hagyományosan a hírességek csarnokába javasoltakra, azaz inkább magyarítva az életmű-díjra jelöltekre leadott szavazatok eredményét mutatja.

Az olvasók egyből az új kategória megjelenésétől, 1952-töl, a kritikusok 1961-től választhattak életművük megítélése alapján arra érdemesnek tartottakat a hírességek csarnokába (Hall of Fame), amelybe most a 2003-ban meghalt, Nina Simone is bebocsátást nyert, aki idén lenne 85 éves. Megjegyzem, a virtuális csarnokba élő, pályafutásuk csúcsán lévő muzsikusok is bekerülhettek, többek közt, mint Cecil Taylor (1975), Wayne Shorter (2003), Chick Corea (2010), de példa erre az éppen tavaly megválasztott Benny Golson is. A csak a kritikusoknak, és közülük is csak pár tekintélyes kiválasztottnak, 2008-tól létrehozott veteránok bizottsága (Veterans Committee Hall of Fame), a bölcsek döntése után, Scott LaFaro és Joe Williams került a halhatatlanok közé.

Az év jazz művésze (Jazz Artist), és az év énekesnője (Female Vocalist) címet is begyűjtő Cécile McLorin Salvant lett. Tavaly megjelent „The Window” című duó albuma a második helyen végzett a jazz albumok között. A duó másik tagja, az 1986-ban született Sullivan Fortner, pedig a felívelő csillagok (Rising Star) között kapta meg az év jazz művésze, és az év zongoristája címet.


01-34.jpg


Talán itthonról a legnagyobb figyelemmel kísért Jazz Album kategóriában Wayne Shorter „Emanon” (Blue Note). (https://www.jazzma.hu/lemezpolc/kulfoldi-eloadok/shorter-wayne/emanon/kritika/shorter-wayne-emanon/)

A három CD-t, és Shorter Monica Sly íróval és Randy DuBurke illusztrátorral készített 74 oldalas, futurisztikus képregényével, és Deluxe Edition kiadásban emellett három vinyl lemezzel kiegészült albuma került az első helyre, olyan albumokat megelőzve, mint Ambrose Akinmusire „Origami Harvest” (Blue Note), a Branford Marsalis Quartet „The Secret Between the Shadow

and the Soul (Okeh/Sony), a Charles Lloyd & The Marvels „Vanished Gardens” (Blue Note), Joshua Redman „Still Dreaming” (Nonesuch), vagy éppen Miguel Zenón „Yo Soy La Tradición” (Miel Music).


02-34.jpg


Az inkább a gyűjtők érdeklődését felkeltő legendás albumok (Historical Album) közül John Coltrane, Rudy van Gelder keverte, elveszettnek hitt, végül a kalandos módon előkerült mesterszalagról írt „Both Directions at Once: The Lost Album” (Impulse!) lett a befutó. (https://www.jazzma.hu/lemezpolc/kulfoldi-eloadok/coltrane-john/both-directions-at-once-brthe-lost-album/kritika/coltrane-john-both-directions-at-once-brthe-lost-album/)

A 2018-ban megjelent dupla lemezen Coltrane eddig ismeretlen, az 1963. március 6-án rögzített felvételkor még címet sem kapott, így azokat „gyári számon” jegyzett szerzeményei is hallgathatóvá váltak mindenki számára.


03-31.jpg


A zenekaroknál (Jazz Group) a hosszú évek óta az élboly közepén található Fred Hersch Trio kapta a legtöbb kritikusi szavazatot. Az 1955-ben született zongoristát többször jelölték Grammy-díjra, tanári pályafutása során pedig diákja volt Brad Mehldau, Jason Moran és Ethan Iverson is. Egy olyan mezőnyben, ahol a Charles Lloyd & The Marvels, a Wayne Shorter Quartet, a Branford Marsalis Quartet, a triók közül a Vijay Iyer, Matthew Shipp, és a Brad Mehldau Trio is tavalyi szereplése alapján versenybe szállhatott a szavazatokért, nekem mindenesetre kissé meglepő volt az eredmény.

A nagyzenekaroknál (Big Band) a kortárs kreatív zene és a jazz határán mozgó Maria Schneider Orchestra trónja megingathatatlannak bizonyult idén is, a hazánkban is komoly rajongó táborral rendelkező, Wynton Marsalis vezette Jazz at Lincoln Center Orchestra a negyedik helyen végzett. Maria Schneider egyéniben további sikereket aratott, ugyanis az év zeneszerzőjének (Composer), és hangszerelőjének (Arranger) is őt választották.


04-33.jpg


A hölgyek egyébként a meghirdetett kategóriák több mint egyharmadán végeztek az élen. A szopránszaxofonos Jane Ira Bloom, a klarinétos Anat Cohen, a fuvolás Nicole Mitchell, és a hegedűs Regina Carter első helye egyáltalán nem meglepetés, de hogy a gitárosok közül immár harmadik éve a jazz és a kísérleti rock különböző avantgárd ötvözeteit játszó Mary Halvorson kapta a legtöbb kritikusi szavazatot idén is, bevallom, idén is megdöbbentett. Tovább szemlézve az elsőket; trombitán Ambrose Akinmusire, harsonán Steve Turre, az altszaxofonosoknál a Kenny Garrett, Rudresh Mahanthappa, Miguel Zenón hármasból ezúttal Miguel Zenón került az élre. A tenorosoknál Joe Lovano, a baritonszaxofonosoknál szokás szerint Gary Smulyan lett az első helyezett. A tenorszaxofonosok között a kis jóindulattal félig már magyarnak tekinthető Chris Potter ezúttal negyedik lett. A zongoristáknál Kenny Barron, billentyűs hangszeresek között  Robert Glasper, és orgonán ismét az elsőségét töretlenül őrző Joey DeFrancesco nevét olvashatjuk a lista elején.


05-31.jpg


06-31.jpg


07-31.JPG


A bőgősöknél ismét egy sokszoros győztes, Christian McBride, a basszusgitárosoknál Steve Swallow, a dobosoknál Brian Blade, az ütőhangszereseknél Hamid Drake, még a vibrafonosoknál Stefon Harris, és a különleges hangszereknél (Miscellaneous Instrument), ahová az összes önálló kategóriát nem kapott hangszert sorolták be, Tomeka Reid csellós kapta a legtöbb pontot érő voksot. Adós maradtam még a férfi énekesek eredményével, a Kurt Elling - Gregory Porter „párharcból” idén Kurt Elling került ki győztesen.


08-30.JPG


09-27.jpg


10-24.JPG


A lemezkiadók közül az ECM, a producereknél a kiadó főnőke, Manfred Eicher találtatott legjobbnak.

A felívelő pályát mutató tehetségek listáját (Rising Star Categories) nem részletezem, de azért a bőgősöknél élen végzett Dezron Douglas mindenképp kivételt érdemel, mivel őt a Bánki Fesztiválon a hazai közönség is alaposan megismerhette Csík Gusztáv és Dan Nimmer triójában.


11-22.jpg


Természetesen, mint minden lista, ez is helyenként vitára adhat okot, de nem is akar szentencia lenni. Mint már többször leírtam a JazzMa hasonló szavazásainak ismertetésekor, nem a megállapíthatatlan legjobbra, hanem az adott időszakban aktív, lemezt kiadó, koncertező, ezáltal legjobb benyomást keltő zenekarra, muzsikusra adják szavazataikat a decemberi számban az olvasók, és az augusztusiban az újságírók. A mai információdömpingben, pláne a jazz-zel most ismerkedőknek, jól jöhet egy iránytű, amely segít a keresésben. Az itt felsorolt neveket, albumokat be lehet ütni a keresőbe, és el lehet indulni a rengetegbe. Magam is ezt teszem az általam eddig csak névről ismert Fred Hersch Trio esetében, nekiállok felkutatni lemezeit. Azok az olvasóim, akik mélyebben szeretnék tanulmányozni a most nyilvánossá tett top listát, és érdeklődésüket felkeltettem a DownBeat régebbi példányai iránt is, ajánlom, hogy ide kattintsanak. Ezen a kissé nehezen elérhető oldalon ugyanis megtalálható, megtekinthető, és akár le is tölthető a magazin 2008 szeptemberétől pdf formátumba digitalizált mai napig megjelent összes száma, így, ahogy a cikkből is kiderülhetett, a már nagyon várt augusztusi is. Jó böngészést!


12-20.jpg


(És ha már DownBeat példányokról írt Péter, akkor itt egy szenzációs ajánlat tőlem! 1975-től 2008-ig évfolyamok egyben megvásárolhatók szerkesztőségünkben! Akit érdekel, az jelentkezhet az olvaso.jazzma.hu@gmail.com e-mail címen, vagy a 06 30 570-0625-ös mobilszámon! - A szerk.)

Vissza a hírekhez