SZELLEMIDÉZÉS

Csütörtökön, február 13-án a Budapest Jazz Clubban Tóth Viktor Bird Food Market formációjával idézte meg Charlie Parker szellemét. A szeánszban az altszaxofonon játszó, valamint billentyűzetet és speciális effekteket használó zenekarvezetőnek ezúttal a scratch, a laptoppal összekötött lemezjátszón manuálisan és élőben kiválasztott programokkal hanghatásokat létrehozó Dj Bootsie, a beatboxos, az ütemet, a ritmust, a zenei hangokat, énekhangokat, szájjal, ajkával, nyelvével, hangszálaival a keverőpulton keresztül megszólaltató Szarvas Dávid, és Viktor több zenekarában is szereplő Orbán György bőgős segédkezett.

A Kiskunhalason 1977-ben született Tóth Viktor 2003-ban szerzett diplomát az LFZE jazz tanszékén. Azóta a saját útját járó altszaxofonos a hazai jazz szcéna meghatározó alakjává vált. Eddig megjelent lemezei közül már az első, a 2005-ben kiadott „Tercett” is mind a szakma, mind az újra fogékony közönség érdeklődését felkeltette. A Tóth Viktor Tercett mellett számos formációt indított be, a Tóth Viktor Arura Trio, a Road Six Sax, és a Tóth Viktor & Bird Food Market, majd a Mahasimbadavi Players, mind folyamatosan megújuló alkotói tevékenységének fontos állomása. Ő nem az új utakat vaktában keresgélő, hanem megtaláló, és azon biztos lábakon haladó muzsikus. Kreativitásával mindig képes volt lebontani a magunk köré épített falakat, hogy aztán a kezdeti gyanakvás után átengedjük magunkat zenéje sodrásának. Így volt ez legutóbbi találkozásunkkor is, mikor tavaly a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztiválon adott három kirobbanóan sikeres koncert felvételeiből válogatott „LAMU” című albumát Kenny Garett koncertje előtt a teltházas MOMkult-ban mutatta be a Mahasimbadavi Players több nemzetiségű csapatával. „Ne ijedjen meg senki, ha olyan zenét hall, amit még nem hallott, vagy nem szeret, mert ez még változhat!” – jelentette be azon a koncerten, és kötöttségektől mentes örvénylő zenefolyamával múlt csütörtökön a BJC-ben is megnyitotta a füleket a még nem hallott zenékre, mikor a 2012-ben alakult Bird Food Market zenekarával a bebop korszak forradalmát Charlie Parker megidézésével keltette életre.

A BJC-s koncertek díszlete nem változott az évek során, a Bird Food Market felállása viszont igen. A zenekarban az előző években Borbély Tamás gitározott, Bartók Vince, Kolta Gergő basszusgitározott, és DJ Quick állt a scratch pult mögött, a csaknem a kezdetektől máig tagnak mondható beatboxos Szarvas Dávid mellett. A gitár kimaradt, basszusgitár helyett most bőgő szólt, így a Viktor több formációjában játszó Orbán György ebben a zenekarban is helyet kapott. A DJ Quick helyére lépő Dj Bootsie előélete ismeretlen volt számomra, de a világhálón utánanézve kiderült, hogy divat- és design show-k teljes zenei arculatának kialakítója és szerzője volt, figyelemre méltó munkássága során átdolgozta Erkel Ferenc híres operájának, a Hunyadi Lászlónak két tételét a Magyar Állami Operaház felkérésére, valamint 2012. augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén az ő felvételével kezdődött a hivatalos állami ünnepség, a tűzijáték. No, de a beatbox, a loop station, a scratch, mit keres a háttérkivetítőn végtelenítve ismétlődő, korabeli felvételből kivágott egy-két másodperces snitt előtt, amelyen Parker mellett a korszak másik emblematikus alakja, Dizzy Gillespie is a képbe kerül? A válasz Viktor a kétrészes koncert előtt elmondott rövid bevezetőjéből kiderült. Mint elmondta, a minden ma játszó zenész keresztapjának tekinthető Charlie Parker berúgta az ajtót annak idején döbbenetes új hangzást hozó kompozícióval, azokat addig soha nem hallott gyorsasággal, maga kidolgozta technikával előadva. A második világháború után sok esetben tartalmát vesztett swing komfort érzetével szemben lázadt, de lázadása, talán ösztönösen, nem csak a zenei formák ellen nyilvánult meg. A bebop hőseinek átlagéletkora harminc körül volt. Ne szépítsük, ezt a legtöbb esetben a leggyilkosabb kábítószerek rendszeres fogyasztása okozta. A 34 éves Parker életkorát a boncolását végző halottkém 50 és 60 év közöttinek vélte. Mielőtt ítélkeznénk, vizsgáljuk az okokat, amelyek a kábítószerek adta álomvilághoz vezették őt, és sok zenésztársát. Tudatában volt tehetségének, tudta, hogy előtte senki sem játszott úgy, mint ő. Ennek ellenére bőrszíne miatt a színpadról lelépve másodrendű állampolgárnak számított, aki csak a hátsó ajtón távozhatott a koncertről. A társadalom már gyerekkorától tudatta vele iskolabuszaival, hogy nem szállhat fel akárhova, nem léphet bármelyik cukrászdába. Ezt a tehetetlen dühöt fejezték ki zenében a bebop lázadói, miközben a lángban maguk is elégtek. A jazz az ő vívmányaikat használva továbbhaladt, emléküket a korabeli felvételek őrzik. Ezeket ma hallgatva elsőként megállapíthatjuk, hogy többségük időtálló, fantasztikus zene, aztán kezdünk gondolkodni, hogy mitől volt ez annyira forradalmi. Mai harcedzett fülünk nem hallja ebben a zenében annak a bizonyos berúgott ajtónak a robaját, amit Viktor is megemlített. A rock tavaszi szellővé szelídült vihara után, új zenei áramlatokban fogalmazzák meg lázadásukat a jelen muzsikusai. Ennek a mai technikát is felhasználó kifejezési formái közé tartozik a rap, amely ugyanúgy megjelent a jazzben, mint annak idején a rock, a hip-hop, és ki tudja még, milyen áramlatok. Ma már kevesen kiáltják bluesban világgá fájdalmaikat, a rap a mai zenében azt a lázadást fejezi ki, mint amit néhány évtizeddel korábban a bebop kifejezett. A különböző kortárs zenei áramlatok bravúros összeolvasztásával, és kifejezési eszközeivel mutatta be Tóth Viktor Parker zenéjét. Nem múzeumba vitt, interaktív módon érezhettük meg a bebop lényegét. A felhasznált technikai eszközök, az akár egy egyszemélyes koncertet bonyolult hangzásokkal, effektekkel felépíteni képes loop station, beatbox és scratch, a mai fegyverek segítettek az egykori harc átélésében, amelyről nem értettük, hogy halhatott meg abban bárki is. Az eszközökkel vissza lehet élni, és akkor csak technikai ódzkodás szólal meg a zene helyett. Jó kezekbe kerülve, a zene szolgálatába állíthatók. Dj Bootsie és Szarvas Dávid végig a zenét szolgálta, finom érzékkel adagolta a technikát az emberi tényező mellé. Orbán György nem szokványos feladatot kapott, bőgőjével Szarvas Dávid szájdobjával adta a kemény, végig lüktető ritmust, de a hagyományosnak mondható szólókra is kapott lehetőséget, sokoldalúságát ezen a koncerten is bizonyította. Tökéletesen illeszkedett ebbe a gördülékenyen kommunikáló, egymás minden rezdülését, gondolatát jól ismerő zenekarba. Tóth Viktor szabadon szárnyaló szólóival bontakozott ki a lüktetésből, karmesterként vezényelve irányított, közben kezelte a billentyűzetet és a loop pedáljait. A Parker-ről készült dokumentumfilmekből kiválogatott, a zene közben időnként bejátszott, eredeti szövegrészleteket is ő válogatta ki, és rakta sorrendbe. Mindkét rész egyben ment le, egy-egy remekül szerkesztett zenefolyamot hallhattunk, az est szünetben lefotózott forgatókönyvét az alábbi fotók között láthatják.

Nem egy szokványos Charkie Parker emlékestnek lehettünk résztvevői. Nem jöttek egymás után sorban a híres, mára a standard gyűjteménybe sorolt darabok a "Confirmation", a "Constellation", a "Donna Lee", a "Moose the Mooche", a "Scrapple from the Apple", a "Yardbird Suite", valamint a Gillespie-vel közösen komponált "Ah-Leu-Cha", "Anthropology" ilyen-olyan megközelítésű feldolgozása. Mégis mindegyik elhangzott. Miles Davis mondta egyszer, "You can tell the history of jazz in four words: Louis Armstrong Charlie Parker". Amellett, hogy a Nagy Mágus szavait kellő alázattal még az Ő neve mellett négy, Duke, Ellington, John Coltrane szóval kiegészíteném, egyben kijelenthetem, hogy Davis jazztörténetet összefoglaló harmadik és negyedik szava Tóth Viktor, és társainak köszönhetően a mai szóhasználatba az eredeti jelentésének megfelelően visszakerült.