JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2020. szeptember 19.
Magyar megjelenés Belgiumban2020. szeptember 19.
JazzUp – Papp Márton2020. szeptember 17.
Lemezajánló (2020.09.14-20.)2020. szeptember 14.
Porter, Gregory: All Rise2020. szeptember 12.
Augusztus, te csodás…2020. szeptember 11.
JazzUp – Veréb Patrik2020. szeptember 10.
Darche, Alban: Clover2020. szeptember 10.
Hodge, Derrick: Color of Noize2020. szeptember 09.
Mike Gotthard 30!2020. szeptember 08.
Dave Holland (1946-)2020. szeptember 07.
Játék – 2020 szeptember2020. szeptember 06.
FELHÍVÁS 2020. szeptember 06.
Pitt, Dan: Monochrome2020. szeptember 06.
Arbenz, Florian: Convergence2020. szeptember 05.
Bird 1002020. augusztus 29.
Branford Marsalis 60!2020. augusztus 26.
Klubtámogatás hetedszer2020. augusztus 16.
Mi újság? - Tommy Vig2020. augusztus 02.

Hírek

A gentleman - 40 éve hunyt el Bill Evans

1980. szeptember 15-én, tehát ma 40 éve veszítettük el az egyetemes jazz muzsika egyik legnagyobb alakját, Bill Evans-t.

Az egy angol gentleman külsejével megáldott zseniális zongorista gyermekkorában hegedülni és fuvolázni is tanult, de a három instrumentum közül a billentyűs hangszer mellett tette le voksát, olyannyira, hogy már 12 éves korában esküvői party-kon játszott.


1-11.jpg


Később természetesen a klasszikus zene, majd a jazz felé fordult az érdeklődése.

Az 50-es években már aktív volt jazzistaként, de az igazi áttörést az jelentette számára, amikor Miles Davis elhívta a zenekarába, és 1959-ben rögzítették a legendás „Kind of Blue” című albumot, mely minden idők legtöbb példányszámban eladott jazz lemezévé vált. Méltán!


2-11.jpg


Közben saját trióját is megalapította, pontosabban azt a hármast, amelyben immáron az igazi, kiforrott Bill Evans-t hallhattuk, méghozzá Scott LaFaro bőgőssel és Paul Motian dobossal. Ezen korszakának kiemelkedő felvétele az 1960-ban napvilágott látott „Portrait in Jazz”.


4-12.jpg


Evans a jazz-zongorázás megújítója, stílusteremtője volt. Játékában ötvözte az európai klasszikus zene és az USA-ban kialakult jazz addigi értékeit, mindezt fűszerezte rendkívüli érzékenységével, ízlésességével, és persze nyugalmával, ami egyben izgalmas, magával ragadó és „dögös” is volt.


5-12.jpg


Életére két éjsötét árnyék vetült; a súlyos önbizalomhiány és tragédiák sorozata.

Hogy miért nem hitt önmagában egy géniusz; ki tudja? Tán az is sajátosságuk az óriásoknak, hogy belül félénk kisgyermekek maradnak.

Nyilván a szörnyű eseményekre sincsen magyarázat, csak a Sors kegyetlenségének tudható be, hogy a hozzá leginkább passzoló kollégája-barátja, Scott LaFaro 25 éves korában autóbalesetben elhunyt, hogy skizofrén bátyja Harry, második élettársa, és egyik unokahúga is öngyilkos lett.

Szinte adja magát a képlet, valamivel tompítani kell az önbizalommal kapcsolatos problémák és a halálesetek által előtört fájdalmat.

Természetesen távol álljon tőlem, hogy elvicceljem ezt a témát, de mennyivel jobb lett volna, ha például teniszezni kezd Evans, így adva le, vagy ki magából negatív érzéseit, egy-egy kemény labdamenettel.

Sajnos -ahogyan oly sokan abban az érában a jazzisták közül (is)- sportolás helyett a drogok felé nyúlt, és bizony a heroin, no meg a kokain rabjává vált, így indulva el Ő maga is az öngyilkosság legkíméletlenebb útján, azon a bizonyos lassú önpusztítás nevű átkozott ösvényen.

Persze így is nagyon kevés időt töltött itt a Földön, hiszen 51 éves korában hagyta el ezt a létsíkot.

Életműve viszont kifogyhatatlan tárháza a jazz műfajának, neve mindörökké fennmarad, mi pedig hálát adunk az Istennek, hogy köztünk élt, játszott, alkotott a nagy Bill Evans!


6-12.jpg


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez