“Az igazi jazz lángja mindig égni fog!“ - születésnapi interjú az 50 éves Gáspár Károllyal - 2. rész
Jedermann Café, 2026. április 3-a: koncert előtti beszélgetés a kerek születésnapot ünneplő zongoristával. Az interjú második (befejező) része következik.
Jedermann Café - 2015
NS: Soha nem lesz béke a magyar jazz-ben…
GK: Mondok egy példát. A Peace-Time - szerintem a legjobb lemezünk - tényleg szép anyag. Elküldtem a Magyar Zene Háza jazz program-szervezőjének, hogy szeretném koncerten is bemutatni. Azt mondta, hogy gratulálok, gyönyörű a lemez - de nem felel meg a követelményeknek.
NS: Milyen alapon állította fel a követelményeket?
GK: Nem tudom, de elfogadtam. Ezzel együtt, a Müpával együtt, méltatlan, amit művelnek velem.
NS: Más. Elég sokat írok az újságban a free jazz-ről - azért, hogy színesebb legyen a paletta. Mindig mondom Maloschik főszerkesztő úrnak, hogy én a jazz minden ágát szeretem.
GK: Érdekes módon közel áll hozzám a téma - örülök, hogy szóba hoztad!
Régebben írtam egy Grencsó-lemezről kritikát - minden idők legjobb magyar jazzlemezei közé soroltam! (Lemezpolc: Grencsó Open Collective - Flat / Síkvidék, BMC, 2014)
Ebben a cikkben leírtam, hogy béküljön már ki a két oldal (mainstream - free)! Nem tudom, hogy ki kezdte az ellenségeskedést - mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
Elvileg én “ezen” az oldalon állok, de azt gondolom, hogy a mainstream jazzisták.
Amikor a két “oldal” zenészei találkoznak egymással - elkülönülnek, távolságtartók.
Opus Jazz Club - 2016
NS: Más. Egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy miben jó leginkább Gáspár Karcsi? Azt mondtam, hogy szerintem a lírai stílusban, a ballada-játékban.
GK: Egyetértek.
NS: Nem akarlak beskatulyázni!
GK: Nem baj, ha beskatulyáznak. Egy zenész, egy művész ne kezdjen el a közönséggel vitatkozni - és most a közönségről a legnagyobb tisztelettel beszélek!
Örülök, ha a lírai vonal szerinted, és a közönség szerint is az erősségem - sőt köszönöm! Azt is írták rólam, hogy “milyen virtuóz”! - én meg csodálkoztam: tényleg??? Ahány ember, annyiféle gondolatot ébreszthet benne a zene. A legelső lemezem (The Outsider) után mindenféle véleményt kaptam. Mondták, hogy a szerzeményeim veretesek, hogy megjelenik bennük a skandináv-svéd népzene - én ezeknek nagyon örülök.
Még egy példa. Egy meleg nyári napon megkértek, hogy ugorjak be Szakcsi Béci helyett, játsszak szólóban a Budapest Jazz Clubban. Szívesen tettem. Voltak a koncerten teljesen improvizált részek, meg egy bluesos szakasz, amiről azt gondoltam, hogy már nagyon “jarrettes” vagyok. Később egy zenész kolléga azt mondta, hogy milyen jó volt az a rész - és őt Dave Grusin-ra emlékeztette!
NS: Érdekes… Ő egy kevésbé ismert muzsikus.
GK: Azt még senki nem mondta a szemembe, hogy nem szeretem a játékodat. És leszögezhetjük, hogy a jazz történetének (egyik) legnagyobb zongoristája Bud Powell volt. Úgy játszott, mint Charlie Parker szaxofonon. De megmondom őszintén: nekem sok!
NS: Kezelt beteg volt…
GK: Ettől függetlenül zseni volt. De, ha hallgattam az jutott eszembe, hogy jaj, jobb lenne “egy kis” Bill Evans!
NS: Ott tartasz most, ahol gyerekként, aztán fiatal korodban elképzelted?
GK: Nem akarok kibújni a kérdés alól, de a dolognak két oldala van.
Egyrészt abszolút ott tartok - talán nem tűnik nagyképűségnek - ha büszke vagyok arra, amit eddig elértem. A magyar jazzkedvelő emberek többsége ismeri a nevemet.
Másrészt olyan világ jött el, ami nem kedvez a műfajnak. Nem az a baj, hogy nem jazzt játszanak sokan, hanem, hogy annak hívják, ami nem az. Azok jöttek fel, akik jazz képzettségűek, jó zenészek - de nem jazzt játszanak.
Ilyen szempontból nem ott tartok, ahol szeretnék. Azt vettem észre az utóbbi 1-2-3 évben, hogy kimentem a divatból. De nem vagyok ezzel egyedül. Nem akarok abba az utcába bemenni, hogy olyan lemezeket csináljak, amelyek a mai kornak megfelelnek. Nem fogok olyat “gyártani”, ami nem a szívem szerint való.
Tudom, hogy a jazz mindig változik, minden kaput, ajtót kinyitunk, hogy bejöjjenek a hatások - de ez már nem jazz. Viszont, ha tetszik a közönségnek, akkor nincs értelme vitatkozni.
De hiszek abban, hogy az igazi jazz lángja mindig égni fog!
Jedermann Café - 2026
