Az Enyedi Sugárka JazzTett koncertje a Jókai Klubban 2026. május 15-én
A péntek esti eseményről Egervári Gábor küldött beszámolót! – A szerk.
Ha az ember péntek este koncertre készül és annyit tud csak, hogy egy jazztrió fog játszani, arra gondolhat, hogy a három muzsikus egyike nyilván a dobos.
Ezen az estén ez bizony tévedés lett volna, hiszen Sugárka egy kivételesen letisztult felállásban lépett fel – egy szál zongora és egy basszusgitár kíséretében, ami nagy feladatot rótt a két muzsikusra, különösen, ha latin jazz a műfaj – Schmidt Misi a zongoránál, Takács Donát a basszusgitáron viszont valami különleges könnyed eleganciával oldották meg ezt meg.
Azon túl, hogy ízelítőt kaphattunk abból, hogy „hivatalosan” miért is sorolják a zongorát az ütőhangszerek népes családjába, Misi Korg Tritonja még nagyon sok arcát megmutatta, a precíz műgonddal kidolgozott hangszínek jóformán kubai estét varázsoltak a Svábhegyre, ahol a gondokról megfeledkezve hátradőlök mondjuk a Hôtel La Siguaraya teraszán, előttem egy jó daiquiri, és csak hagyom, hogy belém bújjon a zene... Misi a salsa világából érkezik, erre épül a játéka, gyakran pergően virtuóz, a szólókat izgalmassá tévő váratlan megoldásai a harmóniavezetésben pedig egyértelműen a modern jazz eszköztárát hozzák.
Takács Donát öthúros basszusa mindent megvalósít, ami ezen a hangszeren egyáltalán elképzelhető. Megkockáztatom, hogy az utóbbi évtizedekben épp a basszusgitár az a hangszer, ami felépítésében, játéktechnikájában és zenei funkcióit tekintve is a legnagyobb fejlődésen ment keresztül – ezen az estén ebből is hallhattunk jócskán. Alapvetően egy lágy, sötét bársony hangszínen szólalt meg ez a basszus, hogy aztán egy-egy futamban gitárosokat megszégyenítő technikával daloljon, pörögjön, áradjon a millió hang Donát keze nyomán – és minden egyes hang könnyedén és tűpontosan kipengetve, hol kanyargós, invenciózus dallamvilágot teremtve, hol pedig csak vastag, lágy alapot adva egy melankolikus téma alá.
Ebbe a világba lép be egy jelenség, aki azonnal magára vonja a figyelmet, nem is enged el a koncert végéig, Sugárka él a színpadon, nagyon kidolgozott, nagyon gazdag énekmódja magával ragadóan szólaltatja meg a latin jazz darabjait, a sztenderdektől a kortárs kubai boleróig igencsak széles a repertoár. Élmény hallani, ahogyan Sugárka hangja mögött a leghalkabb pianokban is ott feszül az energia, és ez az előadásmód a latin műfaj egyik kulcsa: a belül izzó szenvedély. Elhallgattam volna még jó darabig, a koncert bő egy órája szinte elröppent. Olyan volt ez a zene, mint amikor állok egy jó nyári esőben, szeretem, ahogy mossa az arcomat és közben arra jövök rá, hogy minden csepp a helyén van. Igazi felüdülés volt ez az este, köszönjük!
