JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. április 17.
Ready Wednesday2024. április 17.
Pacsirtasirató a Muflonban2024. április 15.
Rafael Mário: Out of Zone2024. április 08.
Blaser, Samuel: Book Nine2024. április 03.

Hírek

Kikkel beszéltem? – 36. rész: Al Foster face to face (2002 május – Székesfehérvár)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

Ez is egy elég érdekes sztori…

22 évvel ezelőtt Miles Davis egykori legendás dobosa (70-es, 80-as évek) először látogatott hazánkba.

Előtte azonban történt egy és más…

Például –nagy meglepetésemre- felhívott rádiós irodámban 2002 márciusában Vörös Tamás, aki elmesélte, hogy 1989 után újjáélesztik Székesfehérváron az Alba Regia jazzfesztivált. És a kétnapos fesztiválra engem szeretne felkérni műsorvezetőnek. Egyik ámulatból a másikba estem. Aztán magamhoz tértem, s mondtam neki, hogy mázlija van, feleségem fehérvári, így elvállalom. Sőt, azt is felajánlottam neki, hogy lejön velem a Magyar Rádió közvetítő kocsija, felveszi a koncerteket, én meg majd műsorokat készítek azokból a Bartók Rádióba. Ez ellen hevesen tiltakozott. Mai napig nem értem, hogy miért…

Pár héttel az esemény előtt volt egy sajtótájékoztató a helybeli polgármesteri hivatalban, ahol Tamás és keresztfia, Mits Gergő elmondták, hogy kik lépnek majd fel a Vörösmarty Színházban. Al Foster-nek kimondottan örültem, mert addig csak (például Miles David) lemezeken hallottam játszani.

Aztán eljött a koncert nap délutánja, mikor is szállodai szobámban megcsörrent a telefon és a recepciós mondta, hogy a lobby-ban vár Al Foster. Lementem, s tényleg ott ült. Mondta, azért hívott, mert szereti a fellépés előtt az MC-ket tájékoztatni az együtteséről és a várható programról. Be kell valljam, ilyennel azt megelőzően még nem találkoztam!

Aztán feleségemmel ki kellett autóznunk a város szélén lévő Videoton Oktatási Központba, mert a Vörösmarty Színházat (az Alba Regia Jazz Fesztiválok egykori legendás törzshelyét) épp átépítették…

Mivel mint pár sorral feljebb is említettem, Gabi Székesfehérvárról került fel Budapestre, így már a bejáratnál több régi ismerőssel is találkoztunk.

Először is Márkus Jóskával (aki azóta meghalt). Majd a nagy jazzbarát hírében álló Tóth Pistával (aki azóta már meghalt). Aztán Kolozsvári Kendével (aki szintén meghalt időközben), aki akkor épp az Öreghegyi Művelődési Ház igazgatója volt.

Majd a fesztivál főszervezőjével, Vörös Tamással.

Jól elkvaterkáztunk, aztán egyszer csak kezdés volt.

A helyszín egy kézilabda csarnok volt, többszáz férőhelyes nézőtérrel. Sajnos, a tribün elég foghíjas volt.

Ha jól emlékszem, Al Foster és csapata kb. 10 perccel a saját programjuk előtt érkezett. Majd mikor a zongorista megtudta, hogy nincs grand piano, kiverte a hisztit, hogy ő nem hajlandó villanyzongorán játszani. A végén az egyik emeleti előadóból hoztak le egy eléggé lehangolt pianinot. A közönség már elégedetlenkedett a hosszú szünet miatt.

Közben Al Foster egy üveg whiskyt követelt Tamástól, aki vett neki a büfében. Ott viszont csak másfél literes üveg volt. Vörös félt, hogy ha ezt mind megissza Foster, akkor leesik a dobok mögül. (Jogos volt a félelme, mert koncert közben egyszer majdnem leesett a dobszékről!)

Szóval Tamás már az öltözőben összeveszett az amerikai zenekarvezetővel. Becsapta az öltöző ajtót, majd odajött hozzám, és megkért, próbáljam tudatosítani a zenekarral, hogy már rég játszaniuk kellene. Felmentem az öltözőbe, ahol Al mondta, hogy konferáljam fel a három zenészét, majd őt. S amikor dübörög a taps, akkor ő majd lejön az emeletről.

Én így is tettem. Mondtam: Az Al Foster Quartet tagjai – az amerikai bőgős Doug Weiss, az izraeli tenorszaxofonos Eli Degibri, valamint az olasz zongorista Renato Chicco. (Udvarias taps.) És a zenekarvezető, az élő jazzlegenda (hatásszünet) Al Foster. (Óriási üdvrivalgás!)

De senki sem jött ki az öltözőből… Erre a mikrofon mögül lerohantam a színpadi feljárón (lehetett olyan 8-10 lépcső), fel az első emeletre, benyitok az öltözőbe, Al Foster sehol. Aztán hallottam, hogy lehúzzák a vécét, és nyílik az ajtó. Al azt kérte, hogy karoljak bele, nehogy leessen a lépcsőn. És hogy hozzam magammal a whiskys üveget, amit majd a dobszék mellé tegyek. (Azért emlékszem ennyire a dologra, mert ilyen se előtte, sem azóta nem fordult velem elő!)

al-foster.jpg

És miután leült, úgy dobolt, hogy csuda! (Attól az egy esettől eltekintve, mikor két szám között lehajolt az üvegért, és majdnem felborult.)

A koncert egyébként fantasztikus volt. És nekem reveláció is, hisz itt hallottam először szaxofonozni Eli Degibri-t, akit később többször is meghívtam Zsámbékra!

hangfoglalo.jpg

nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez