JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 22.
Ferenc Németh is calling2019. október 19.
JAZZTESZT A BULINEGYEDBEN2019. október 17.
Coltrane, John: Blue World2019. október 16.
GELEM GELEM2019. október 15.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
REMÉNY2019. október 04.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Lemezpolc kritika:
Barcza Horváth József - Garden of Myths

Barcza Horváth József: Garden of Myths 2012. február 27., Szabó Gabriella

barcza-horvath-jozsef-garden-of-myths.jpg

„Számomra a zene elsősorban az egyensúlyt jelenti. Az árnyékról és a fényről, a jóról és rosszról is szólnia kell, mert egyik sem létezik a másik nélkül…”

Elnézést kérek a szabad fordításért, ugyanis a fenti mondatok csak angolul olvashatók Barcza Horváth József legújabb lemezén, de azt gondolom, nem állok messze az eredeti gondolatoktól.

A „Garden of Myths”, azaz a „Mítoszok kertje” című albumot tartom a kezemben, és nagy izgalommal nézek elébe, hogy a sokat sejtető, szinte misztikus cím milyen muzsikát rejteget. A szereplők nevét olvasva csak jót várhatok, azt hiszem, hiszen mind a négy muzsikus rendkívül tapasztalt, sokat foglalkoztatott, elképesztően képzett és tehetséges játékos, akiket már számtalanszor hallottam külön-külön, más és más formációkban, de így együtt még soha. Hogy kik ők?

A már említett Barcza Horváth József (1974 Budapest), aki nemcsak mint nagybőgős szerepel ezen a korongon, de az ő tollából fakad az összes szerzemény. Nem mellesleg az 1997-es Debreceni Nemzetközi Klasszikus Nagybőgőverseny 2. helyezettje, a Balázs Elemér Trió, a Szőke Nikolett Trió, a Szabó Dániel Quintet oszlopos tagja, de játszott már együtt Tony Lakatossal, Snétberger Ferenccel, sőt Jack De Johnette-tel is.

A még nagyon fiatal Bolla Gábor (1988 Budapest) szaxofonozik és klarinétozik, aki a Bolla Quertet tagjaként lett elsősorban ismert és népszerű. Számos elismerése mellett a legnagyobbként talán a Hans Koller díjat kell megemlíteni, melyet Bécsben nyert el, 2004-ben.

Fenyvesi Márton szintén nem a túl koros generációba tartozik, hiszen 1986-ban született, és ha nem tévedek, Pécsett, amely nem kevés tehetséget termelt az elmúlt pár évtizedben…

Édesapja a híres Szélkiáltó együttes alapító tagja (Fenyvesi Béla), így nem is csoda, hogy a gyermek is zenei pályára lépett és termett. Ifjú kora ellenére máris rengeteg helyen megfordult, számos zenekar állandó és ideiglenes tagja: Szalóki Ági- Hallgató, Balázs Elemér Group, Modern Art Orchestra, Kovács Linda Quartet, és saját formációi, többek között Ávéd Jánossal.

És aki mindig lenyűgözi a közönséget a dobolásával: Mohay András (1978 Budapest). A középiskolás éveiben Jávori Vilmostól tanult, majd később, mikor felvették a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetem jazzdob szakára, akkor Kőszegi Imre és Nesztor Iván fejlesztették a tudását. Rá ugyanúgy jellemző, hogy az elmúlt években nem ült hátra tett kézzel (hiszen úgy dobolni sem lehet), és mind magyar, mind külföldi mesterekkel lépett egy színpadra: Oláh Kálmán, Egri János, Fekete-Kovács Kornél, Modern Art Orchestra, Oláh Tzumó Árpád, Tűzkő Csaba, Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla, Eric Truffaz, Rosario Giuliani…

Tehát, ahogy vártam is, olvasva és látva a szám címeket és a muzsikosokat, nem mindennapi, nem megszokott, nem elcsépelt témák és improvizációk csendülnek fel. Érződik a zenészek kísérletező, kalandozó énje, az egyéni, sajátos harmóniák, dallamok, ritmusok alkalmazása, amelyek mögött ott húzódnak az érzelmek, a szuggesztív kifejezés.

És bár mindenkinek meg van a szubjektív elképzelése, teljes az összhang köztük. Az első számok sem tipikus lemezindító szerzemények, hiszen nem a „pörgős”, gyors, vad dalok, hanem inkább meditatív, mélázó, lírai gondolatok ezek, melyek viszont ugyanúgy felkeltik a hallgatóság érdeklődését. Nem beszélve arról, hogy a szólókban már kisebb képet kapunk a személyes felfogásról, hangszerjátékról, technikáról, kreativitásról.

A harmadik „Amethyst” már gyorsabb, dinamikusabb, amiben igen virtuóz szaxofonozást hallhatunk, amit Fenyvesi Marci már megismerhető, rá jellemző „hangja” vált fel, most sem okozva csalódást a fantáziadús, dögös, meglepetésekkel teli játékával.

A „Mítoszok kertjében” pedig érdemes egy nagy sétát tettünk, mert rengeteg csodára, érdekes és izgalmas történetekre bukkanhatunk!

A „Hiding” című kompozíciót Arnold Schönbergnek ajánlotta a szerző, aki, mint tudjuk, a dodekafónia megteremtője és alkalmazója. Vajon miért ez a dedikálás? Talán azért, mert hasonló a szerkesztési elv? Talán igen, de az biztos, hogy kissé elvontabb melódiák és harmóniák sorakoznak ebben a dalban, meglehetősen szabad tempón belül, de azt gondolom, a XX. századi nagy mester örülne ennek az ajándéknak!

Az utolsó „Instead of Flowers” pedig egy gyönyörű befejezése a CD-nek. Virágok helyett ezt kapja Barcza Horváth József felesége (Szőke Nikoletta): csodálatos dallamokat, mély érzelmeket, fantasztikus zenekari együtt játékot, ábrándozó, álmodozó sorokat. Hát melyik nő nem lenne ettől boldog és egyben büszke a társára, aki ilyet alkotott?

Aki szeret úgy igényes és értékes muzsikát hallgatni, hogy nemcsak háttérként kapcsolja be takarítás vagy vezetés közben, hanem arra szenteli az idejét és figyelmét, hogy koncentrál a zenei folyamatokra és hallja, élvezi azokat, annak mindenképpen ajánlom ezt a különleges, ismeretlen mítoszokkal teli albumot!


Vissza a lemezhez